Christopher Nolan kezdő filmesként iszonyatosan kevés pénzből hozta létre ezt a filmecskét. A műfaj egy lassan csordogáló neo noir, amatőr színészekkel és fekete fehér látványvilággal. Mivel a műfaj adott, a színészek meg nem túl jók (minden idők legcsúnyább femme fatale-ját üdvözölhetjük), a rendező pedig szemmel láthatóan még csak tanulta a műfajt, ezért már csak egyetlen dologra támaszkodhat a film, a forgatókönyvre. Nem kell persze túl nagyot csalódnunk, nem hiába várunk a nagy csavarra, amiből később duplacsavar lesz, de úgy igazán nincs meg az az átütő erő a Followingsban, ami a hasonlóan elsőfilmes kisköltségvetésű klasszikusokban, mint a Shop stopban, vagy a Véresen egyszerűben, vagy az El Mariachiban jelen van. Nyilván egy átlag amatőr filmnél jóval több, és teljese leköti az ember figyelmét, de az a bizonyos egyedi plusz, az a zseniális szikra hiányzik belőle. Ez számomra egy újabb bizonyíték arra, hogy Nolan nem akkora rendezőisten, amekkorának tartják mostanában. Emellett persze tény, hogy nagyon jó filmeket csinál, és pályafutása során még nem sikerült hibáznia. A Followings-t is meg lehet nézni. Egyszer.