Egy jó kis neo noirról beszélünk, amely egy korrupt zsaruról szól, akinek meg kell ölnie a végzet asszonya. Bár a zsaru sem egy unalmas figura, és Oldman jó szokása szerint hibátlanul hozza a karaktert, mégis inkább a femme fatale az, aki életben tartja a filmet. Ugyanis ilyen stílusú végzet asszonyát, még soha nem láthattatok, ő igazán rászolgált a nevére. Annyira kegyetlen, brutális és a végletekig perverz karakter, hogy az valami elképesztő. Főleg neki köszönhetően válik a film egyre keményebbé és keményebbé, ahogy telik az idő. És amikor azt hinnéd, hogy ez már lassan a vég, ennél sokkal rosszabb nem jöhet, akkor még 45 perc hátravan a játékidőből, és megkapod a magadét elég rendesen. Lena Olin játssza egyébként ezt a végletekig romlott nőszemélyt. Nem mondom, hogy ne játszana jól, de tény, hogy nem miatta emlékezetes Mona, hanem sokkal inkább a forgatókönyv miatt, ugyanis Olin szerintem se nem elég szexis, se nem eléggé félelmetes erre a szerepre. Nem mondom, hogy rossz lenne, csak azt hogy választhattak volna nála sokkal jobbat is. Ha már a színészeknél tartunk, remek arcok bukkannak fel a kis mellékszerepekben, igazán autentikussá teszik ezt a kőkemény new yorki sztorit. Elég sok ismerőst felfedezhetünk például a Maffiózókból,  meg még jópár filmből. A forgatókönyv nagyon fordulatos, pergős, végig tartja a feszültséget, nincs időnk unatkozni egy pillanatra sem. A befejezés nekem nem túlzottan tetszett, szerintem egy ilyen filmhez jóval szomorúbb, szikárabb végkifejletre lett volna szükség, annál is inkább, mert végig rohantunk a pokolba, aztán hirtelen egy ilyen mesés végnél találjuk magunkat. A rendezésre szintén nem lehet panaszom, sikerült megadni ennek a nagyvárosi közegnek a nyomasztó atmoszféráját. Mindent összevetve szükség van ilyen színvonalas alkotóktól készült kőkemény neo noirokra.