Milos Forman 30 milliós költségvetésből kezdte el forgatni Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényét. Mindeközben egy Formannál jóval kisebb kaliberű rendező, feleannyi pénzből elkészítette a Veszedelmes viszonyok drámai adaptációjának filmváltozatát, és hatalmasat tarolt, nemcsak a pénztáraknál, hanem 3 Oscar díjat is nyert. Forman filmjét egy évvel később mutatták be, és valami elképesztően nagy bukás volt. Ezt sokan csak a rossz időzítésnek tudták be, valószínűleg tényleg nem bukott volna ilyen gigantikusan nagyot a film, de az is tény, hogy a Veszedelmes viszonyokhoz képest igencsak gyenge a Valmont.

Formannál sokkal inkább a díszleteken és a kosztümökön van a hangsúly, a történetet meg a színészeket egyaránt nem vette komolyan. A csábító Valmontból és az erkölcstelen márkinéból itt két hülyegyerek lesz, akik eljátszadoznak, de igazából semmi tétje nincs az egésznek. A történet pedig eléggé unalmas, és kissé túl lightos is ez a verzió. Érdemes egyébként a hasonló jeleneteket megnézni egymás után, a Veszedelmes viszonyok sokkal hatásosabb minden szempontból, akár a rendezést, akár a színészi játékot, akár a kameramozgást, akár a párbeszédeket tekintve. De ha nem próbáljuk meg a másik filmhez hasonlítani, akkor is csak egy szép, és kissé komolytalan portrét láthatunk a korszakról, köze nincs az igazi mondanivalóhoz. Azonban az is tagadhatatlan, hogy ez a történet annyira jó, hogy végig szórakoztató marad a film, de klasszikussá akkor sem volna, ha sosem készül el a Veszedelmes viszonyok. Szerencsére elkészült.