Mario Bava-ban az a szörnyű, hogy még a gyengébb filmjeiben is volt annyi újdonság és potenciál, ami új alműfajokat teremtett a horroron belül. A '71-es Bay of Blood (eredeti olasz címe Reazione a catena) a jóval későbbi amerikai slasher hullámra volt nagy hatással. Amikor italozó, szexelő fiatalokat öl meg az ismeretlen, az színtiszta slasher már önmagában. A gyilkosságok mindegyike sokkoló, brutális, és ötletes, és mint ilyen egyedülálló lehetett a maga korában, és mai szemmel nézve sem rosszak egyáltalán. A trükkök is jók, és tényleg meglepődünk. És igazából ez a legnagyobb problémám, hogy ezen kívül viszonylag kevés erénye van a filmnek. Nem igazán feszült, és sajnos egyetlenegy szereplővel sem lehet azonosulni, ugyanis mindegyik egy erkölcstelen pénzéhes rohadék. A színészek egyébként karakteresek, bár Claudine Auger elképesztő, hogy mennyire megöregedett az 6 évvel korábbi Tűzgolyó című 007-es kaland óta. A zenei aláfestés teljesen korrekt, a fényképezéssel együtt van egy elég kellemes hangulata is a filmnek, csak ilyen szereplőkkel nehéz fenntartani az érdeklődésünket, a meglepő és váratlan brutalitás ellenére is. Viszont tény, hogy a kezdő jelenet, és a befejező jelenet zseniális, arra egyetlenegy rossz szavam sem lehet. Azonban amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy a forgatókönyv pocsék (gyakorlatilag egy új, gyengébb változata a már korábban tárgyalt Five Dolls for an August Moon-nak), a dramaturgia szörnyű, mellékesen pedig mégis egy műfaj alig ismert alapkövéről van szó, melyből rengeteget merítettek.