Az eredeti Kínai kísértethistória 1987-ből (Magyarországon Szellemharcosok címen adták ki dvd-én) minden idők egyik legjobb hongkongi filmje. Zseniális műfajkeveredés, amelyben tökéletesen megfért a vígjáték a fantasyval, a mese a horrorral, miközben az egész szíve-lelke egy naivan romantikus sztori volt. Ezt sikerült a lehető legszórakoztatóbban, nagyon jó színészekkel, magas színvonalon elkészíteni, ami így jogosan vált klasszikussá. Ezt a készítők is tudták, készítettek előbb egy második, majd egy harmadik részt, ami tulajdonképpen már remake-nek volt tekinthető, de aztán még jött mindebből egy rajzfilm, és rengeteg hongkongi klónfilm, általában a főhősnő, Joey Wang főszereplésével. Maga az alapanyag egy nagyon régi kínai meséből származik, amit már korábban is feldolgoztak musicalként(!) a Shaw Brothers stúdióban 1960-ban The Enchanting Shadow címen, ami teljesen más jellegű alkotás, ma már kevéssé szórakoztató, ellenben Arany Pálma jelölésig vitte annak idején.

Amikor megtudtam, hogy újra feldolgozzák ezt a történetet, és láttam az egész jól sikerült előzetesét, akkor nagyon kíváncsian vártam, mi lesz belőle, de amikor megjelentek az első fanyalgó kritikák, illetve megláttam az alacsony imdb pontszámot (5.4), már kevésbé voltam lelkes. Tulajdonképpen hívhatnánk feldolgozásnak is, de most tényleg egy remake-ről van szó, amiből azonban sajnálatos módon hiányzik egy erőteljes alkotói koncepció, nem tudták ugyanis eldönteni, hogy valami teljesen mást akarnak csinálni, vagy a klasszikus szellemét próbálják megidézni. Ha az utóbbira törekedtek, akkor miért változtatták meg ennek az egész világnak a szabályrendszerét? Szerintem az eredeti kínai mesét tiszteletben kéne tartani, ha már egyszer feldolgozzuk, mert ez még engem magyarként is zavart. Ahogy a szerelmi háromszög beleerőltetése a sztoriba szintén nem volt egy jó húzás: teljesen súlytalan, nincs benne semmi dráma, akkor pedig ugyan mi értelme? Ha teljesen másképp akarják megcsinálni, felőlem az is oké, csak akkor ne Chinese Ghost Storyként adják el nekem. Ha meg nagyon el akartak térni az eredetitől, akkor meg miért próbálják meg teljesen ugyanazt a hangulatot elérni a kék szűrővel, és a szomorkás zenékkel? Amúgy a zene a film egyik kiemelkedő pontja, egyetlen hibája, hogy az eredeti mérföldekkel jobb volt, itt csak aláfestésként funkcionál, míg ott többletértéket ad a sztorinak.

Ami még az eredetiben nagyon jó volt, az a humor, amiből itt semmit se kapunk, látványosan erőlködésen kívül, az meg kinek kell... De most komolyan, ha nem voltak jó poénjaik, igazán hagyhatták volna a fenébe, mind jobban jártunk volna. De itt elvesztette a humorérzékét a szakállas harcos, az adóbeszedő, de még az idióta falusiak is. Mi volt még kiváló a Szellemharcosokban? Hát persze, a színész játék! Jajj, ne is kérdezzétek! Joey Wang alakítása tetszett a legjobban, a hongkongi filmek közül, hihetetlen összetett figurát alakított hibátlanul, olyat aki egyszerre érzéki, bájos, félelmetes és tragikus. Nehéz lett volna nem beleszeretni, nem is sikerült sokaknak. Ezzel ellentétben itt egy tökéletesen jelentéktelen színésznőnek örülhetünk, akire másnap már nem is emlékezünk, és akinek tökéletes párja a hasonlóan unalmas adóbeszedő, akit szintén fényévek választanak el Leslie Cheungtól. A Kínai kísértethistória ereje számomra abban rejlett, hogy mennyire sikerült megkedveltetni a szereplőket, akikkel minden mesebeli fantázia ellenére is együtt tudtunk érezni. Kara Hui fadémonként szintén nem tud olyan emlékezeteset nyújtani, mint elődje, egyedül Louis Koo ér valamit szakállas harcosként, de ennek a karakternek teljesen más funkciója volt az eredetiben.

A horrorelemek is eltűntek, egy olyan ötletes jelenetet sem láthatunk, mint bármelyik korábbi részben, megmaradt viszont a romantika, erre valóban komoly hangsúlyt fektettek. Talán működött is volna, ha kicsit jobbak a szereplők, de így nem igazán jött össze, a végére meg olyan visszataszítóan nyálas lesz a befejezés, amit senkinek sem kívánok. Azonban van egy eleme az új verziónak, ami valóban kiváló, ez pedig nem más, mint a látványvilág. Nagyrészt persze CGI, de nem úgy, mint a Transformers 2-ben, hogy unalmas csilli-villi orgia, hanem inkább olyan szemkápráztató, mint a Gyűrűk Urában, csak kínaisabb persze. Mondjuk, mint a Hős című klasszikusban. Gyönyörű, festményszerű képeket láthatunk, és fantasztikus akciójeleneteket, ahogy a démonokat irtotta a szakállas, az tiszta olyan volt, mint a Pengében, csak sokkal szebb, bár a végére már átestek a ló túloldalára, és túl steril lett a finálé. De még ezzel együtt is érdemes a látvány miatt végigülni a filmet, mert amúgy egyáltalán nem szörnyű, nagyon messze van a nézhetetlen kategóriától, szerintem kifejezetten nézhető. Csak hát az eredeti keményvonalas híveként nehéz lenne pozitívan értékelnem, amikor gyakorlatilag mindent elbasztak benne, ami '87-ben olyan tökéletesen sikerült.