Ha tudtam volna, hogy ennyire ütős ez a film, abban a pillanatban rohantam volna a moziba, ahogy bemutatták. Nem sűrűn szoktam áradozni azokról a filmekről, amiket mostanában látok, de ez a Beowulf teljesen magával ragadott.

Tulajdonképpen CGI animáció az egész, de úgy, hogy remek színészeket modelleztek le, akik előjátszották a karaktereket, méghozzá nagyon jó színészek, úgy mint Anthony Hopkins, John Malkovich, Ray Winston, Robin Wright Penn, Brendan Gleeson vagy Alison Lohman. Így színészi játékról is beszélhetünk, ami vitán felül elsőrangú, és nagyon fontos is, hisz így könnyebben együtt tudunk érezni a szereplőkkel, ami jóval izgalmasabbá teszi az összképet. A CGI egyre közelebb és közelebb kerül a fotorealisztikussághoz, de azért azt lássuk be, hogy a mozgásokon még bőven látszik, hogy ez bizony nem a valóság. Nyilván ez nem jelenti azt, hogy ne lenne így is lenyűgöző a végeredmény, mert bizony az. Olyan jeleneteket láthatunk, amiktől garantáltan mindenkinek leesik az álla, és a befejezésig valószínűleg ott is marad. Grendel első támadása már nagyon hatásos, brutális, és félelmetes, de ez még csak a bemelegítés. Amikor Beowulf megküzd a vízi szörnyekkel, akkor azt hittem ez már fokozhatatlan lesz, de Grendel legyőzése ezt lazán überelte, a végső sárkányos akció pedig mindezt lazán félresöpörte. Komolyan mondom, olyan elképesztőek ezek az akciójelenetek, annyira magával ragadóan látványosak, amire nem sok precedens van a filmtörténelemben. Itt nem a Transformers féle kapkodós-agyonvágott-túlzsúfoltságra kell gondolni, hanem folyamatos és lélegzetelállítóan gyönyörű jelenetekre. És mindezek kiegészülnek olyan nagyszerű jelenetekkel, mint például a lángoló hídon való átvágtatás.

A legmeglepőbb mégis az, hogy ezek mellett még a sztori is tökéletesen rendben van, ami már nem is annyira figyelemreméltó, ha tudjuk hogy a forgatókönyvet Neil Gaiman (Csillagpor) és Roger Avary (Ponyvaregény) írták. Kellőképpen felturbózták, illetve kiegészítették az eredeti legendát. Csodás ötlet volt például Grendelből egy szerencsétlen, szánnivaló, ám mégis bestiális, undorító és veszélyes szörnyeteget csinálni, nem sok ilyen ellentmondásos karaktert láthatunk filmekben. Csodaszép allegóriákat is felvázol nekünk a Beowulf, például a hatalom természetéről, ami óhatatlanul magában hordozza a romlottságot, és ez később visszahat az uralkodóra, illetve népére egyaránt. Mindemellett egy melankolikus világot idéz fel nekünk az alkotás, melyben az igazi hősök ideje lejárt, és a világ éppen készül átadni magát az új római istennek, Krisztusnak. A rendező, Robert Zemeckis csodálatosan összehozott minden jót, ami egy különleges filmhez kell, de olyan klasszikusokkal a háta mögött, mint a Vissza a jövőbe trilógia, vagy a Forrest Gump, ez nem is olyan nagy csoda.

Szóval akinek van némi intellektuális igénye, könnyedén megtalálhatja a számításait, aki csak gyönyörű animációt, meseszép képeket akar látni, az kedvére gyönyörködhet, aki pedig minden idők legjobb akció-kaland-fantasy jeleneteire kíváncsi, annak szintén a Beowulfot ajánlom. Már csak azt nem értem, hogy lehet, hogy ez a film nem olyan ismert, nem robbantott kasszát, nincs agyonhype-olva, és az imdb-n is csúnyán le van pontozva? Nem szívesen teszek ilyen kijelentést, de a Beowulf messze lekörözi még A Gyűrűk Ura trilógiát is, meg úgy alapból az összes divatos fantasy-t.