Aki esetleg nem tudná, nem a majd’ 30 évvel ezelőtt készült John Carpenter féle A dolog volt ennek a témának az első filmes feldolgozása, hanem az 1951-es Howard Hawks produkciójában készült A Lény, egy másik világból, ami viszont John W. Campbell Jr. elbeszélése nyomán készült. Ennek megfelelően nehéz lenne eredetiként viszonyulni Carpenter joggal kultikus művéhez. Az ’51-es A Lény egy könnyed, a korra tipikusan jellemző sci fi volt, amely mára sablonossá vált horrorjellege mellett magán hordozta a Howard Hawks-ra igencsak jellemző stílusjegyeket; a lazaságot és a szellemes párbeszédeket. A Lényt pedig egy beöltözött színész „alakította”. Ehhez képest annyira más típusú Carpenter klausztrofóbiás, paranoid, feszült, véres és kreatív filmje, mintha nem is egy újrafeldolgozásról beszélnénk.

 

A mostani filmnek ennél jóval kevesebb a létjogosultsága, nagyrész a ’82-es mozi erényeit próbálja meg lemásolni. A történet előzmény szerűsége pedig csak egy kissé erőltetett, ám kétségtelenül hatásos stáblista alatti jelenetben nyilvánul meg, így ettől igazából könnyen eltekinthetünk. Ezúttal is ugyanúgy a télre, a bezártságra épül a sztori, illetve a kiváló trükkökre, nagy különbség nincs a két feldolgozás között, tehát nem túlzó kijelentenünk a 2011-es A dologról, hogy egy teljesen felesleges film, nem mutat fel igazán semmi újat. Még azt se mondanám, hogy jobbak benne a trükkök, a különbség csak annyi, hogy a régiben is észrevehetőek voltak a trükkfelvételek, most ugyanúgy egyértelmű a CGI utómunka.

Viszont ez nem jelenti azt egyáltalán, hogy ez a film ne lenne nézhető, sőt kifejezetten élvezhető, mi több szórakoztató. A történetet nem gyorsították be, ugyanolyan kimért, feszültséggel teljes maradt a légkör, ugyanúgy teljesen kiszámíthatatlan, hogy kiben bízhatunk, és kiben nem. A szereplőket remekül választották ki, még a cukipofa Mary Elizabeth Winstead-re sem lehet egy rossz szavam se, női mivolta nem igazán kerül előtérbe, hanem inkább egyfajta modern Ripley-ként harcolja végig a játékidőt. És ha már Ripley, az alkotók szemmel láthatóan A dologhoz igencsak hasonló Alien-t ugyancsak nagyon szerethetik, hiszen jó pár ötletet lenyúltak abból a mesterműből is.

A színészek amúgy nagyon rendben vannak, remekül ábrázolják az átlagembert, csakúgy mint a ’81-es változatban. A sokkeffekteket tökéletesen időzítették, nem csak a kellő feszültség van meg a filmben, hanem elég ijesztő is sikerült. A speciális effektek pedig annyira betegek, annyira undorítóak, hogy már csak emiatt érdemes legalább egyszer megnézni ezt a mozit is. A nyomasztó hangulat teljesen rátelepszik a filmre, bár kétségtelenül kevésbé hatásos, mint Carpenter művében. A végére kicsit elcsúsznak a készítők: az űrhajóban játszódó finálé nagyon kilóg a mű egészéből, és kicsit gagyivá teszi az összképet, különösen az a pixeles fényizé, amire aztán végképp semmi szükség nem volt.

 

Mindent összevetve az új A dolog egy abszolút felesleges film, semmi olyan újdonság nincs benne, amit eddig ne láthattunk volna. Viszont még így is messze-messze pozitívan kilóg a mostani átlag horror, sőt blockbuster mezőnyből. Kellően nyomasztó, feszült, félelmetes, ijesztő és undorító ahhoz, hogy lealázza az utóbbi időben készült horrorfeldolgozásokat.