Ez az a film, amit már csak és kizárólag a színészi játék miatt érdemes megnézni. Jack Nicholsonról minden egyes alakítása után szokás megjegyezni, hogy mekkora hatalmas színész, de ennek itt most sokkal több jelentősége van, mint általában. Ugyanis még saját magához képest is valami elképesztően zseniális játékot tesz le az asztalra. Megvan benne a rá jellemző szokásos karizma, és természetesen nagyon magas a coolfaktor, de mindemellett Nicholson teljesen kitárulkozik, és megmutatja a lehető legsebezhetőbb arcát. Döbbenetes alakítást nyújt. Az érdekes az, hogy mégis kellő létjogosultságot kap benne a többi kiváló színész is. David Morse szintén emlékezetes, kellőképpen felnő Nicholson mellé, Robin Wrightnak, illetve Anjelica Houstonnak pedig szintén megvan a maguk helye ebben a történetben. A magyar hangok zseniálisak. Jack Nicholson-t sajátos hangszíne és stílusa miatt borzasztóan nehéz szinkronizálni, ami sokszorosan igaz lehet erre a nagyon fajsúlyos alakításra, de Tordy Géza csodálatosan oldotta meg a feladatot. Csodálkozom, hogy nem választják gyakrabban Nicholson magyarításához. David Morse pedig megkapta igazi telitalálatként Hankó Attilát, akivel e film kapcsán szintén csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Ez az elképesztően színvonalas szinkron nagyon sokat hozzátesz a Menekülés az éjszakába teljes értékű élvezetéhez.

A történet közben sok mindenen elgondolkodhatunk. Az alapkoncepció lényege elég hasonló a Ments meg Uram! című filmhez. A "bűnös" iránt próbálnak bennünk részvétet, együttérzést kelteni, ezzel szemben a "bosszúálló" karakter pedig elég negatív színben tűnik fel nekünk. David Morse megbánta a bűnét, szereti a szüleit, dolgozni kezd, és egy helyes lánnyal ismerkedik. Nicholson viszont kurvázik, leszarja a többi gyerekét, iszik mint az állat, úgy egyáltalán teljesen lezüllik. Ez a felszín, amivel a rendező, Sean Penn próbál jó útra terelgetni minket. De ha egy kicsikét eltávolodunk a film nézőpontjától, akkor eléggé szembetűnő, hogy az áldozat, aki mindenét elvesztette az életében, ennek következtében csak egyre lejjebb, és lejjebb süllyed. Eközben az, aki elindította ezt a lavinát az életében, az az ember szerető környezetben élhetne tovább, és van reménye az újrakezdésre. Lehet ez a dilemma is az alkotói szándék része, a végkifejlet ugyanis mindezt tökéletesen feloldja.

A mozi katartikus lezárása annyira ütősre, annyira meghatóra sikerült, ami teljesen mellbe vágja az embert.

Érdemes épp ezért végignézni a filmet, akkor is, ha néha kifejezetten leül a történet, sőt helyenként kifejezetten unalmassá válik a Menekülés az éjszakába. Viszont kifejezetten nagy erénye, hogy úgy éri el a maximális hatást, hogy egy pillanatra sem válik hatásvadásszá.