Sokat hallottam már az év legjobb vígjátékáról, úgyhogy nagyon ideje volt már megnéznem, miről is van szó.

Az alapötlet kiváló, az emberek többségének van főnöke, és az emberek többsége természetéből fakadóan utálja, ha seggfej, ha nem. Úgyhogy bárki beleélheti magát a főhőseink sanyarú helyzetébe, aztán természetesen jókat röhöghet, amikor megszívatják a főnököket. Kicsit eszünkbe juthat a Hivatali patkányok, de ez a film nem akar olyan magasságokba emelkedni, megmarad a szórakoztatás szintjén. És valóban egész jól kihasználja a helyzetekben lévő humorforrást, a sztárszínészek pedig élvezettel lubickolnak a negatív szerepekben: Kevin Spacey az igazi nagy ász, Colin Farrell viccesen tapló, Jennifer Aniston pedig végre ledobta a jókislány klisét, és hihetetlen szexi ebben a nimfomániás perverz ribanc szerepkörben, olyannyira, hogy a mozi nézőközönségének férfijai egy emberként rohamoznák meg érte a vásznat. Ami egyébként egy kicsit hiteltelenné is teszi ezt a szálat, de vígjátékról lévén szó, ez nem túl nagy hiba. A főnököket egészíti ki remekül Jammie Fox is, aki szintén nagyon vicces. Hozzájuk képest az igazi főszereplők kissé elhalványulnak, de ez legyen a legnagyobb probléma.

A lényeg azonban az, hogy néhány poén ugyan nem működik, és nem is egyenletesen színvonalas a film, azért többnyire sokat lehet rajta röhögni, úgyhogy megkapja az ember azt, amit egy jó vígjátéktól joggal elvárhat.