Ken Russell 1986-os mozija az Ördögöknél sokkal fogyaszthatóbbra sikerült, viszont feleannyira sem hatásos, vagy emlékezetes mű. Különlegességéhez azonban kétség sem férhet, melyet most is elsősorban a vérfagyasztó látomások garantálnak. Ezúttal kiváló a zenei aláfestés, nagyszerűen idézi a '80-as éveket, mégis sikerül kortalannak maradnia. Az operatőri munka szintén kiváló, akár a kamerabeállításokra, akár a jelenetek festményszerűségére gondolunk. Gabriel Byrne nagyon karizmatikus alakítást nyújt Byronként, mellé csak Natasha Richardson érzékeny Mary-je érhet fel. A Shelley-t játszó Julian Sands ezzel szemben egy hisztérika, hosszútávon gyakorlatilag elviselhetetlen a karaktere. Sajnos a mozi második felére a remekül megírt párbeszédek is elmaradnak, és a Russellre jellemző téboly veszi át uralmát a történeten és a szereplőkön, a néző pedig hűvös szemlélőként veszi tudomásul az eseményeket, de elmerülni nem tud, és nem is akar ebben a világban.