Nem tudtam, hogy milyen rossz kritikákat kapott ez a film mindenfelé, és azt sem, hogy milyen alacsony az imdb pontszáma, így teljesen jó szívvel ültem neki.

És igazából nem olyan rossz mozi ez. Ezerszer többet ki lehetett volna hozni belőle, ez az ami igazán bánt. Mert a két óra alatt nagyon sok magas labdát dobnak fel a játékidő első felében, a végére a készítők mégis megelégedtek a romantikus komédiák ezerszer látott tucatsablonjaival, és egy ál-happy end-el. De legalább jól szórakozhatunk egy darabig, Jake Gyllenhaal ebben a moziban is nagyszerű, szimpatikus alakítást nyújt a sármos gyógyszerügynök szerepében. Anne Hathaway pedig egyenesen csodálatos a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, ám rendkívül bájos, szexis, játékos és jófej művészcsajként, kettejük párosa kiválóan működik, szikrázik köztük a levegő, az érzelmeik teljesen hitelesek, ami többek között a kivételesen jó, rendkívül szellemes párbeszédeknek is köszönhető. Sokan kritizálták, hogy van néhány nagyon rövid, meztelen szexjelenet a filmben, ami az amcsi álszentség csúcsa, miközben az internetről ömlik ránk a világ összes beteg, elfajzott pornója (tényleg, te miért ezt olvasod épp?). Szóval ízlésesek, szépek, helyenként viccesek, máskor romantikusak ezek a jelenetek, akinek ez probléma az kezeltesse magát, itt nincs helye az efféle álszenteskedésnek. Amúgy a többi szereplő is mind tetszett, külön kiemelném Josh Grad-et, aki nagyon vicces volt. Ebből már azt is sejthetitek, hogy jó humora van a filmnek.

A betétdalok szintén kiválóak, bár úgy tűnik Hollywood mostanában elfelejtette, hogy milyen hatásos eszköz, és mennyit tud dobni egy filmen. Itt elhangzik rögtön kezdésként a Two Princes, ami sikeresen megalapozza a jó hangulatot, de említhetném még a Heaven is Place on Earth-t, vagy a Well Respected Man-t egyaránt, kiváló számok mind, és nagyon jót tesznek a hangulatnak.

És, hogy akkor mikről maradtunk le?

Például a sztori egy gyógyszerügynökről szól: ez kiváló lehetőséget teremtett volna egy kis társadalmi kritikára a háttérben, akár az ügynöki melóról, akár a gyógyszergyárakról van szó, erről lehetett volna némi mondanivalója a filmnek, ha már egyszer felvillantja. A gyógyíthatatlan betegség témáját szintén elbagatellizálták, hiába van 1-2 drámai jelenet, véletlenül sem akarnak bemerészkedni a felszín alá egyetlenegy árva fél pillanat erejére sem. Nem látjuk a későbbi szenvedést, ahogy azt sem ez milyen terheket fog róni a párosra. Pedig ez a kevés dráma kifejezetten jól működik, hála a remek színészeknek, de a végére az egész egy rendkívül hazug tucat happy endbe torkollik. Mert tudjuk, hogy a srácra az "orosz realizmus" vár. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem illenek össze ezek a jelenetek a vígjátéki pajzánkodásokkal. Ehhez képest már kisebb probléma, hogy a film 15 évvel ezelőtt játszódik (ezért kellettek a jó zenék), ebből igazából mégsem sikerül kellemes nosztalgiát varázsolni, de így meg mi értelme?

Szóval egy hazug romantikus vígjáték jó színészekkel, jó zenékkel, jó szövegekkel, jó ötletekkel, jó poénokkal. Döntsétek el, hogy kellett. Én nem bántam meg, mert a legtöbb romantikus komédia csak szimplán hazug, és az összes többit kispórolja.