Luc Besson 1990-ben készült akciófilmjét sokan a Leon, a profi előképének tekintik, ami a sok hasonlóságnak köszönhetően egyáltalán nem is véletlen. Jean Reno kissé buta, ám pszichopata bérgyilkosa már itt megjelenik, ráadásul a film egyik legjobb jelenetében, valószínűleg maga Besson is érezhette, hogy ebből a karakterből sokkal többet is ki lehet hozni. A Leon, a profi-val való összehasonlításban persze nem állja meg a helyét a Nikita, de még így is egy egészen kiváló mozival van dolgunk.

Besson ebben az esetben is írta és rendezte a filmet, így gyakorlatilag minden jóért őt tehetjük felelőssé. A forgatókönyv nagyon erős szituációkra épül, illetve az elvárásaink teljes kijátszására; erre remek példa az a jelenet, amelyben Nikitát a szülinapján elviszi egy romantikus vacsorára a kiképzőtisztje, ahol még ajándékot is ad neki. A dobozban azonban egy pisztoly van, meg kell ölnie a mögötte ülő férfit, majd kimenekülnie a wc ablakán. Mikor odaér, kiderül, hogy az az ablak bizony be van falazva. Pár perccel később a kiképzőtiszt reakciója: "Persze, hogy be volt falazva.” De legalább ilyen nagyszerű a velencei megbízatás rendkívül feszült képsora.

Mindemellett, érdekes módon ezek az egyébként a kornak megfelelően elég jó akciójelenetek (figyeljétek meg, milyen szépek a kameramozgások, különösen a golyó szemszögéből felvett képsor, ilyesmit akkor még csak hongkongi filmekben lehetett látni!) igazából az amerikai gyakorlattal ellentétben nemigen válnak a cselekmény részévé, inkább csak közbeékelt kis epizódok. Ahogy a Leon esetében, úgy itt sem az akciókon van a fő hangsúly, hanem a hősnőn, akit Anne Parrillaud alakít valami fantasztikusan. A történet kezdetén még egy félállati sorban tengődő, agyatlan kis drogos ribanc, majd folyamatosan változik át érzékeny, szexi bérgyilkosnővé, mindezt meggyőző hitelességgel. A Nikita jó európai moziként nem veszi félvállról a gyilkosságokat sem, Anne Parillaud karakterét ugyan nem szájbarágósan, de szemmel láthatóan nagyon megviseli ez az életforma, mely mások halálán alapszik.

A többi szereplőnek egy ennyire erős alakítás mellett már nem maradt sok lehetősége, de azért becsületükre legyen mondva, hogy kihozták magukból a maximumot; különösen jó Tchéky Karyo a nyugodt, visszafogott, ám kissé pszichopata kiképzőtiszt szerepében. De nem fogjuk elfelejteni a fentebb már említett Jean Reno-t sem, aki a Takarítót játssza egy aprócska szerepben. Egy rövid ideig feltűnik Jeanne Moreau, a francia újhullám egykori dívája, aki pedig sikeresen hozzátesz egy csipetnyi pluszt a Nikitához. Hozzájuk képest Jean-Hugues Anglade valóban nagyon haloványnak tűnik, de igazából ezt a szerepe meg is követeli magától, így nem marasztalhatom el ezért.

A Nikita hangulatilag is nagyon erős, bármelyik képkockájáról azonnal kitalálhatná az ember, hogy vérbeli európai moziról van szó. A készítése óta eltelt 22 év csak helyenként tette megmosolyogtatóvá (számítógépek használata) a filmet, máshol kifejezetten kellemes ez a késő ’80-as évekre hajazó világ, amihez az Eric Serra kiváló zenéjére komponált képsorok még néhol kicsit rá is játszanak.  

Amikor először láttam a történet befejezését, nagyon váratlanul ért, így meg is lepődtem rendesen, hogy most tényleg ennyi a vége? Hallhatunk ugyanis egy remekül megírt dialógust a két férfi szereplő között, aminek a végén elsötétül a kép, és jön a stáblista. A főhősnő sorsa pedig csak úgy lóg a levegőben. Annak idején kicsit felháborodtam ezen, de most már érzem, hogy ennek milyen átütő hatása van, ahogy egyébként az egész mozinak is. 6-7 éve láttam utoljára, ehhez képest részletekbe menően emlékeztem rengeteg fordulatra, beállításra, de még párbeszédre is.

A Nikita sikerességét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy pár évvel később az amcsik is remakelték Bridget Fonda főszereplésével. Sosem láttam ezt a verziót, állítólag a világon semmit sem tesz hozzá a francia eredetihez, de ugyanígy nem néztem a ’90-es évek vége felé futó akciósorozatot sem. Jelenleg is sugároznak belőle egy tévés szériát, ami immáron a negyedik feldolgozása ugyanannak a témának, de kétlem, hogy Besson eredetijének bármelyik is a közelébe merészkedhetne.