Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Rebecca

2012. január 04. - Santino89

Miért működik a mai napig ez a film, holott már lassan 72 éves lesz? Persze a színészi játék már néha egy picit elavultnak tűnhet, de még ez sem akadály, ugyanis Joan Fontaine annyira szerethető, és minden pillanatában tökéletesen azonosulható főhősnő, hogy a színpadias hatásokat észre sem vesszük. Annál is inkább mert Laurence Olivier mélabús karaktere vele szemben annyira kiszámíthatatlan, egészen a film háromnegyedéig nem lehetünk tisztában vele, hogy mit érez valójában, mik a szándékai. De a legnagyobb meglepetés mégis inkább a házvezetőnő szerepében látható Judith Anderson, aki a megszállott hidegségével a mai napig a frászt hozhatja ránk elég könnyen.

A rendező Hitchcock legzseniálisabb húzása mégsem olyan ezek a szereplők, hanem épphogy az, aki egyetlen pillanatra sem jelenik, meg de akit még egy árva fényképen sem láthatunk, de a forgatókönyv annyira élővé teszi a már történet kezdetekor is egy éve halott Rebeccát, hogy a film minden egyes pillanatában érezzük a jelenlétét. Ráadásul bármibe lefogadom, hogy nem csak én képzeltem el magamnak Rebeccát, hanem minden más néző is, és ez az illúzió azonnal összetört volna, ha bármit láthatunk róla.

Mi tűnhet még elavultnak a Rebeccában? Hát igen, a festett hátterek, a stúdiódíszletek, meg a háttérvetítés már igencsak idejétmúlt dolgok, hogy a fekete fehér fényképezésről akkor még csak ne is beszéljünk. De amilyen gyönyörű mégis az operatőri munka, nég szinte úgy tűnik, mintha lebegne a kamera, és ahogy játszanak az árnyékokkal, egy darabig teljesen meg voltam győződve róla, hogy kísértetsztori lesz ebből a filmből, olyannyira meggyőzőek a képi hatások.

A történet persze haladhatna egy kicsit tempósabban is, elvégre nem ehhez vagyunk ma már szokva, de a bizonytalanság fogva tart minket egy jó darabig, és fenntartja az érdeklődésünket. majd egy kissé hátborzongató jelenet után Hitchcock bedobja nekünk a nagy csavart, ami kellőképpen a feje tetejére állítja az egész történetet. Ekkor a Rebecca csalódást keltően átmegy egy szokványos krimivé. Legalábbis mi ezt hisszük, mert a történet ekkor tartogat számunkra még egy sokkal erősebb fordulatot a végére, ami garantáltan szíven üti a nézőt. Az utolsó percek grandiózus fináléja pedig egyaránt működik levezetésként és kissé keserű happy endként.

Ne riasszon el titeket a film életkora! Lehet, hogy régi, kétségtelenül érződik is rajta, de a legjobb fajta hollywoodi mozik köré sorolható, egy egészen csodálatos film, minden egyes percéért megéri. Ha van rá lehetőségetek a szintén jó régi Magyar Televíziós szinkronnal tekintsétek meg, ugyanis még tovább emeli a Rebecca amúgy is kétségtelenül magas színvonalát.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása