Dicséretes, ha egy második résznél az alkotók nem az elődöt majmolják, hanem megpróbálnak azon túllépni, és kiterjeszteni a történetet. A filmtörténet kevés igazán jó folytatásánál mind így történt (lásd: A Keresztapa 2, Aliens, A Birodalom visszavág, vagy épp a Terminátor 2). Biztos vagyok benne, hogy a Wachowskiéknak is ez volt a szándékuk, sajnos azonban ez nem sikerült nekik, hiába igyekeztek.  
Vegyük például a történetet. Az elsőé egy ízig-vérig archetipikus történet a modern korba helyezve, érthetően, logikusan és sallangoktól mentesen elbeszélve. A folytatásban gyakorlatilag annyi a lényeg, hogy meg akarják támadni Ziont, eközben főhőseink különböző küldetésekre indulnak. Ez így nem egy nagyszabású film folytatása, hanem egy videojáték alapsztorija. Arról nem is beszélve, hogy ezt az egyszerű történetet olyan szinten túlbonyolították, és telepakolták hosszas, illetve teljesen felesleges álfilozófiai katyvasszal, hogy minden egyes pillanatban visszasírjuk az első rész nagyszerűségét. A Mátrix:Újratöltve nem egy helyen válik fárasztóvá, az alaptörténet pedig gyakorlatilag szétesik. Sajnos az szereplők sem képesek már egy félmondatot se váltani egymással filozofikus töltet nélkül, mindenhol valami mélyebb értelmet kéne keresnünk, ami nem is igazán létezik ebben az esetben, egyszerűen nem áll össze az egész egységesen, mint az első résznél. Értelmetlen baromsággá válik így a Mátrix folytatása, amit az alkotók a túlzott elvontsággal próbálnak palástolni, teljesen sikertelenül. Nem kell ugyanis túl sok ész hozzá, hogy az ember hamar átlásson a turpisságon. Arról nem is beszélve, hogy az előd zseniális párbeszédeit itt tökéletesen banális, sőt sok helyen kifejezetten gáz, és nyálas dumák váltják fel. Illúzióromboló ilyen szempontból az Újratöltve.
Neo unalmasabb és jellegtelenebb, mint valaha, ráadásul mivel ő a Kiválasztott, így már egy pillanatig sem tudunk érte izgulni. Trinity sokkal ellenszenvesebb lett, mint az első részben. Párosukkal nem igazán tudtak mit kezdeni a Wachowskiék, hihetetlen rosszul ábrázolták az érzelmeiket. Az a rész, amikor megy a zioni party, ők meg szeretkeznek, és mindenhol tele vannak kapcsolókkal… ott éreztem először, hogy ez a film kezd önmaga paródiájává válni. Morpheus rendesen elhalványodott a mester szerepében, tulajdonképpen már csak a főhős egyik társává vált. Az egyetlen fénypont Monica Belluci feltűnése volt, aki mint mindig, úgy ezúttal is lélegzetelállító szépség. Carrie Ann Moss nem több mellette, mint egy rút kiskacsa.  
De hát mind tudjuk, hogy az első rész sem ezeknek az összetevőknek köszönhette a sikerét, vagy a népszerűségét, hanem a végtelenül cool akciójeleneteinek: annak, hogy a hősök vagány szemüvegben, hosszú bőrkabátban hajolnak el, lassított felvételben a golyók elől. Mi maradt ebből a második részben? Ezúttal már csak az öncélú látványvilág a lényeg, nem pedig, hogy ennek bármiféle funkciója is legyen, vagyis sokkal inkább a CGI uralkodik a történeten, pedig fordítva kellene, hogy legyen. A légies bunyók sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a látványos lövöldözések, ami szintén szomorú volt számomra. A film egyik kiemelkedő akciójelenete a sok Smith ügynökös bunyó például nagyon jól indul, gyönyörű trükkfelvételeket láthatunk, szenzációs maga a koreográfia, a zenei aláfestés is kiváló (nem úgy, mint a film többi részében, ugyanis az alkotók etéren is alulteljesítenek) a végén mégis sikerül elszúrniuk ezt is, mert hihetetlen módon túlzásba viszik az egészet, sikerül nekik már-már a nevetségesség határát súrolniuk. Arról nem is beszélve, hogy Neo szimplán elrepül a végén, amivel tökéletesen értelmetlenné teszi az eddig látottakat.
Viszont az az akcióorgia, amit a házban és az autópályán láthatunk, arra nemigen lehet egy rossz szavam sem, valóban lélegzetelállító. Neo bunyója persze itt is messze túlmegy a minden határon, de az autóüldözés valami szenzációs. Olyan jó jelenetekről beszélek, amik miatt érdemes volt elkészíteni, és nekem is végignézni az Újratöltvét. Komolyan mondom, a CGI akciójelenetek csúcspontja ez a pár jelenet, talán mind a mai napig nem készült hasonló, igazából szóhoz sem jutottam, miközben néztem. Egyedül talán a végső kamionos ütközést éreztem túlzásnak, de az sem volt különösebben vészes.
És mi a helyzet a cool hősökkel? Sajnos a második részben már inkább tűnnek farsangi bálba készülő műmayereknek, mint laza akcióisteneknek. Szomorú, de sajnos az az igazság, hogy a Mátrix a folytatással önmaga paródiájává vált, az alkotók nem igazán tudtak mit kezdeni a nagy sikerrel és a felelősséggel.
Ami azonban számomra a legundorítóbb a Mátrix folytatásában, az nem más, mint a dolgok üzleti vonulata. Szándékosan értelmetlen és felesleges mellékszálakkal toldották meg az amúgyis túlbonyolított történetet, azért hogy a fogyasztók megvegyék a Mátrix videójátékot, megnézzék a Mátrix animét, és még ki tudja mivel szippantsák be a gyanútlan embert a virtuális valóságba. Így pedig bezárult a kör.