A Batman Beginsről írtam, hogy inkább a folytatásokban bízom, szerencsére nem hiába. Mert az első film azért nem tökéletes; néhol picit lassabb a kelleténél, máshol túl sablonos, nem volt se emlékezetes gonosztevő, se valamirevaló főhősnő, és az akciókból se láttunk semmit. De ennek ellenére mégse mondanám egy félresikerült mozinak, a maga realisább stílusával, sötét hangulatával és remek színészeivel sok embert megfogott. A sötét lovag pedig bebizonyította, hogy egy folytatás még képes túltenni az elődjén.
A várakozás és a reklámkampány persze alapból hatalmas volt, pláne miután külföldön bemutatták, itthon pedig még eltelt majdnem egy hónap a bemutatóig. Az elvárások az egekbe szöktek, a rekord jegybevételek és a remek kritikák után. Vicces volt, ahogy ez a film egyből az imdb.com élére került, (ami már nagyon régóta nem sikerült egyik új filmnek sem) majd a tizenéves kiscsajok „mesterségesen” próbálták ott tartani a Keresztapa és a Remény rabjai lepontozásával. Szóval nagyon nagy volt a hajcihő a film körül, így már a premieren izgatottan üldögéltem.
A sötét lovag legnagyobb erőssége kétségkívül az összetett forgatókönyv, amiben minden egyes szónak szerepe, funkciója van a későbbiekre nézve. Egyszerre meglepő, mégis magától értetődő benne minden, egyszerre bonyolult és tökéletesen világos. Mindezt megtámogatták néhány jól időzített, remek poénnal, hisz egy nyári blockbustert nézünk, még akkor is, ha talán ez a legnyomasztóbb, legreménytelenebb mind közül. A jól megírt szituációk pedig tökéletes lehetőséget nyújtanak a színészeknek maradandó alakításokra. Christian Bale a legjobb Bruce Wayne/Batman, Michael Caine a legjobb Alfred, Aaron Eckhart a legjobb Harvey Dent/Kétarc, Heath Ledger pedig… na ő egy külön kategória.
Neki adnak leginkább teret a brillírozásra, és ő rendesen ki is használja. Amikor kiderült, hogy ő fogja játszani a Jokert, bevallom elég szkeptikus voltam, nem igazán bíztam benne. De hát nem is csoda az 10 dolog, amit utálok benned, meg Lovagregény, és hasonló filmek után (bocs, a Brokeback-et nem láttam). De már az előzetesekben látszott, hogy azért ez nem lesz akármi. És nem is lett. Olyan jól játszik, hogy egyszerűen nem tudtam a szerepet és a színészt különválasztani egymástól. Az ott nem Heath Ledger, hanem a Joker. Ez pedig nem a smink miatt van. Ha a ’89-es Batmant nézem, a rengeteg smink alatt is egyértelmű, hogy Jack Nicholson parádézik és bohóckodik zseniálisan. Tökéletes alakítást nyújtott, őt ezért szeretjük, mert ilyen. Ledger alakítása szintén egy klasszikus alakítássá nemesedik idővel, és nem pusztán a halála miatt, hanem azért mert ő az egyik legemlékezetesebb gonosztevő, akit valaha is a vásznon láthattunk. Ott a helye Darth Vader és Hannibal Lecter mellett, bár ilyet talán még nem is láthattunk. Ő korunk tökéletes gonosztevője; egy gátlástalan, vicces, motiváció nélkül cselekvő, kiszámíthatatlan pszichopata, aki az összes szereplő fölött áll és legyőzhetetlen. Minden egyes megjelenése emlékezetes, minden terrorista terve hibátlan. Ez eddig inkább a forgatókönyv érdeme lenne, de Ledger nem csak hihetővé varázsolta karaktert, hanem még hozzá is tett; mimikája, gesztusai, hanglejtése, minden egyes megmozdulása a helyén van. Habár ez némi ripacskodással is együtt jár, de ez tulajdonképpen kötelező ehhez az alakításhoz. Valószínűleg a folytatásban is szerepet kapott volna, mivel ő Batman örök ellenfele. Sajnos a halála megfosztott minket ettől és még egy tucat remek alakítástól, mert ebben a srácban volt valami, ha ennyire nagyot tudott alakítani. Szinte minden jelenete idézhető és klasszikus, kiemelni felesleges volna bármelyiket is. Az én személyes kedvencem mégis az, amelyben felgyújtja a maffia pénzét.
Meglepőnek tűnhet, hogy a többi szereplő sem halványul el mellette. Christian Bale és Bruce Wayne nem olyan hangsúlyos, mint a Beginsben, de ott róluk elég sokat megtudtunk, ideje volt hát a lovak közé csapni. Neki is jut pár morális dilemma, de ez nem telepszik rá a filmre, ezúttal a sztorin van a hangsúly, nem pedig a főhősön. A történet ívét ezúttal nem is ő, hanem Harvey Dent adja. Vele kapcsolatban van a forgatókönyv talán egyetlen hibája. Kicsit jobban is előkészíthették volna a pálfordulását. Egy apró jelenet utal csak a benne rejlő gonoszságra, és azért ennél egy picivel többet várnék el. A másik főbb szereplő, akit gyakran ér kritika, az Maggie Gyllenhaal. Szerintem nemcsak, hogy sokkal jobb Katie Holmes-nál, de hibátlanul nyújtja azt, amit elvárhatunk tőle. Hogy nem egy atombombázó, az pedig teljesen rendben van, én se hinném el hogy egy okos ügyész helyettes úgy néz ki mint például Jessica Alba. De igazából ebben a filmben mindenki nagyon a helyén van; Gary Oldman, Morgan Freeman, Michael Caine, és jó újra látni Eric Roberts-et is.
Bajban vagyok, mert nem igazán tudnék emlékezetes jeleneteket kiemelni a filmből; a Joker minden jelenete, az összes Batman-es akció, a nagy drámák, tulajdonképpen remek jelenetek füzére az egész film, és ez csak a legnagyobbakról mondható el. Van olyan rész például, ahol 3 különböző szálon fut a cselekmény, miközben váratlanabbnál váratlanabb dolgok történnek, miközben a feszültség és az izgalom a tetőfokára hág. De a képregény esszenciáját tökéletesen megragadó jelenet, amelyben a denevérember vallatja a Jokert. És ezek csak kiragadott példák a mozi a maga két és fél órájában végig sikeresen leköti, és elsőrangúan, igényesen szórakoztatja a nézőt.
Szólnék azonban a hibákról, illetve a vitathatóbb jelenetekről is. A finálé nagyszerű, látványos, mozgalmas csak ez a Daredevilre emlékeztető radaros baromság nem kellett volna bele. Ott tetszett, de ott volt is funkciója ennek, meg hát azóta el is telt pár év. A másik vitatható dolog Kétarc külseje. A CGI-szakemberek hihetetlen jó munkát végeztek vele, valóban lenyűgözően néz ki, igazi műremek. Csakhogy egyáltalán nem illik bele ebbe a realista alapkoncepciójú Batman sorozatba. Bármilyen jól sikerült a film, bármilyen engedékenyek vagyunk, ez bizony hiba a készítők részéről. A kevesebb ezúttal sokkal több lett volna. Ha még tovább késleltették volna Harvey Dent másik arcának bemutatását, illetve sokkal többet hagyják árnyékban, és csak néhány hangsúlyosabb, félelmetesebb pillanatban láthatnák többet belőle, akkor az egész sokkal hatásosabban működne.
A harmadik dolog, amit sokan vitatnak egy ilyen alapvetően depresszív filmtől, az a kompos merénylet pozitív végkicsengése. Viszont szerintem ez kellett ide. Az egész sztori, az egész játszma, az összes dráma ebben a filmben minden Gotham városáért történik. Többször feltettem magamnak a kérdést: ez a Sin City szerű bűnös város, vagy ennek az eszméje vajon miért ér meg ennyi áldozatot a főszereplőknek? Hát a kompos jelenet erre ad választ. De más oldalról belegondolva. Nézz magadba; fel tudnál robbantani több száz embert, hogy a saját életedet mentsd? Pláne, hogy annak a lehetősége is megvan, hogy magadat robbantod fel?
Persze akkor lett volna igazán sötét és nyomasztó a film, ha ez megtörténik. De ne felejtsük el, hogy mégiscsak egy amerikai blockbustert nézünk, ami már így is messze túlteljesítette, amit alapból elvárhattunk tőle. Bár a legvégén a The Dark Knight monológnak katartikusnak kéne lennie, azt érzem, a gond csak az, hogy mégsem érzem annak. Ahhoz kicsit túl elvont ez a „ki a hős, ki nem és miért” téma, úgyhogy sokkal inkább hatásvadászat lesz a végeredménye.
A szinkronnal kapcsolatban a legnagyobb dicséret, amit olvastam róla, hogy nem sikerült rosszul; Stohl nagyon odatette magát a Jokerként, egy kicsit viccesebbé próbálta tenni, mint amilyen az eredeti volt. Néhol nagyon jól megoldotta a dolgokat (kihallgatós jelenet), máshol viszont nagyon nem ment neki (why so serious?). Ennek ellenére érezni az igyekezetet. Reviczky Gáborról ugyanez nem mondható el. Freeman hangjaként én visszasírom Kristóf Tibort, mert sajnos egy csöppet sem illik hozzá egykor zseniális színészünk orgánuma. A többi szereplő hangja rendben van, külön tetszett, ahogy Kaszás Attilát „pótolta” Epres Attila. A szinkronnak viszont az a legnagyobb hibája, hogy messze nem olyan hatásos, mint az eredeti hang. Ebbe pedig beletartozik, hogy a szövegeket sem sikerült túl jól lefordítani, az a kevés humor, ami a filmben van, szinte teljesen elsikkad. Sajnos a magyar hangmérnökök nem tettek annyit Batman hangjának eltorzításáért, mint külföldi kollégáik, ezt érezni is lehet. A Begins magyar hangsávjának példaértékű volt a hangkeverése, semmivel sem maradt el az eredetitől, most pedig három év múlva, újra túlvezéreltek a magyar hangok. Gratulálok! Talán nem visszafele kéne fejlődni.
Azonban folytatás lévén nem úszhatja meg a Begins-el való összehasonlítást. A sötét lovag megtartotta elődje vitathatatlan erényeit, és kijavította annak hibáit. Mindemellett, nem szolgaian lemásolta az első részt, hanem teljesen máshová tette a hangsúlyokat. Ez lenne egyébként egy folytatás dolga. Nolan azt nyilatkozta, hogy csak akkor csinálja meg, ha jobbat tud készíteni, mint az első rész, ez pedig sikerült neki. A Dark Knight már most egyértelműen klasszikus, ezáltal pedig a Begins is azzá fog válni. (Csakúgy mint a Terminátor esetében.)
