A miskolci Cinefesten sajtósként lehetőségem volt életem első interjúját megejteni, méghozzá rögtön angolul, külföldi filmesekkel. Az Iron Sky rendezői változata Miskolcon debütált, így a film rendezője, Timo Vuorensola és főszereplőnője, Julia Dietze is meglátogatta a fesztivált e jeles eseménynek hála. Én is, mint oly sokan, megragadtam az alkalmat és nekik szegeztem pár kérdést és ők nem is okoztak csalódást, mivel elképesztően kedvesek és vidámak voltak annak ellenére is, hogy egész nap csak kérdésekre válaszolgattak.

Már az interjú előtt megtudtam, ugyanis még a szünetekben sem álltak le a beszélgetésekkel, hogy Julia nagyon szereti a képregényfilmeket és egyszer el szeretné játszani a Macskanőt... Nagy Nolan-rajongóként megnyugodtam, itt már gond nem lehet. A bemutatkozás után félve közlöm, hogy életem első interjúját készülök megejteni, mire ő még lelkesebben állnak hozzá a dologhoz. Aztán bevallom, hogy nem újságíró, hanem molekuláris biológus vagyok, mire Timo átnyújt egy rúzsfoltos szalvétát és megkér, hogy ha tudom, klónozzam belőle Juliát. Szívesen mondanék rá igent, de sajnos ez nem ilyen egyszerű, úgyhogy elkezdem az interjút...

Vagyis csak kezdeném, mivel amikor a Timonak szánt első kérdést úgy vezetem fel, hogy "Tudom, hogy hölgyeké az elsőbbség, de most mégis téged kérdezlek előbb", megmutatja pirosra kifestett körmeit és így válaszol: "Don't worry, I'm a lady" - azaz "Ne aggódjak, ő egy hölgy". Azt hiszem ennyi bevezető is bőven elég ahhoz, hogy némi ízelítőt adjak, milyen hangulatban telt a beszélgetés, úgyhogy jöjjenek a kérdések és a rájuk adott szép, bő válaszok nagyjából úgy, ahogy valóban elhangzottak. Tehát inkább egyfajta beszélgetés-kivonatot osztok meg veletek, semmint egy letisztázott és átvariált interjút:

Lisztes: Tegnap láttam először az Iron Skyt és nagyon tetszett. Sajátos humora van és nekem ez nagyon bejött. A  kérdésem az lenne, hogy milyen hangulatban telt a forgatás? Sokat röhögtetek a szünetekben?

Timo: Nagyon jó forgatás volt, de ugyanakkor nagyon nagy kihívást is jelentett. A film egyik felét Frankfurtban, a másik felét pedig a távoli Ausztráliában, Brisbaneben rögzítettük. Sokféle nyelven beszéltek a stábtagok: németül, finnül, angolul...

Julia: És az egész világ összeomlott körülöttünk... Havazások, áradások... Olyan volt, mint a Holnapután című filmben.

Timo: Igen. Egy kisebb csoport még New Yorkban is vett fel részeket. Szóval szerte az egész világon forgattunk. Sok tekintetben egész jól ment... Tudod, mehetett volna sokkal rosszabbul is. Egy kicsit szerencsések voltunk vele, de azért voltak problémák és gondok dögivel. És igen, nagyon jól éreztem magam a forgatás közben. Bár amikor vígjátékot készítesz, valójában az nem akkora buli, mint első látásra tűnik. Néha nagyon komolynak kell lenni: minél viccesebb a film, annál keményebben és komolyabban kell dolgozni rajta.

Julia: Vicces, hogy a vágó később odajött hozzám és azt mondta, hogy ez az első alkalom, hogy nevetni lát, mivel mindig nagyon komoly voltam a forgatás alatt. Tudod, általában játékos vagyok és sokat viccelődök, de az Iron Sky forgatása alatt annyira koncentráltam, mert sokat jelentett ez a karakter számomra. Ezért nem akartam elviccelni.

Timo: Nem, nem, Udo Kier volt az egyetlen, aki sokat poénkodott.

Juila: És Götz Otto.

Timo: Igen. Szóval vígjátékot készíteni sokkal komolyabb, mint amilyennek hangzik. Nagyon kell koncentrálni és figyelni.

Lisztes: Julia, ha jól tudom, édesapád német, édesanyád pedig francia. Most angolul adsz interjút – szóval ha jól sejtem, legalább 3 nyelven beszélsz… Egy igazi kincs lehet egy ilyen színésznő Hollywoodban. Mégis inkább  európai TV filmekben szerepelsz...

Timo: Oh, nem, azért ő sokat játszik mozifilmekben is!

Lisztes: A nagy lehetőségre vársz, vagy már felfedeztek maguknak, csak te eddig mindig visszautasítottad őket?

Julia: Igazából én nem vagyok "várakozó" típus. Szeretek aktívan dolgozni egész évben. De igen, idén forgattam az első amerikai filmemet. Úgy gondolom, hogy számomra az Iron Sky jelentette a nemzetközi áttörést, hiszen a következő évben lesz pár nemzetközi produkció, amiben részt veszek - igazából már idén forgattunk volna, de az összes átcsúszott jövőre pénzügyi problémák miatt. A nagy álmom, hogy nemzetközileg is ismert legyek. Szeretem a francia mozit, az európai művészet mélységét, de ugyanakkor nagy rajongója vagyok az amerikai filmeknek is. Nagyon szeretnék együtt dolgozni Darren Aronofskyval...

Lisztes: Van is egy ilyen kérdésem, ha már szóba jött, hát felteszem: Ki az, akivel mindenképpen szeretnél a karriered során dolgozni? Lehet rendező, színész, vagy bármi más filmes szakterületen forgó ember.

Julia: Természetesen Timoval (nevet).

Timo: Ezért pénzt kapott...

Julia: De tényleg úgy érzem, hogy ő nagyon keményen dolgozik a projektjein...

Timo: És nagyon jóképű is...

Julia: Nos, az igaz. Igazából a legjobb, hogy pontosan tudja, hogy mit akar. És ez jó, mert mindig kontroll alatt tartja a forgatást, ahogy az egy rendezőtől elvárható. Ha egy olyan rendezővel dolgozol, aki nem biztos magában, akkor neked kell kontrollálnod saját magad, úgy viszont könnyen kieshetsz a karakterből. De ez nehéz dolog. Nagyon szeretnék például Joaquin Phoenixszel együtt dolgozni. Szerintem ő a legvonzóbb színész és eszméletlenül tehetséges. Imádtam a The Masterben és Johnny Cashként. Rengeteg démonja van, akikkel meg kell küzdenie. De Tarantinoval is nagyon szívesen dolgoznék.

Timo: Abban is biztos vagyok, hogy Tarantino is szívesen dolgozna veled!

Julia: Imádnék vele dolgozni!

Timo: Úgy is nézel ki, mint egy Tarantino-girl.

Julia: Egy nap szerepelni szeretnék Macskanőként egy Batman-filmben, mivel nagy Batman- és képregényrajongó vagyok.

Lisztes: Szerintem amúgy te inkább egy Poison Ivy-típus vagy, nem Macskanő.

Timo: Ez igaz! Én is Poison Ivyként tudnálak inkább elképzelni. Igen, ez egy jó ötlet.

Julia: Poison Ivy... Oké :) Szeretnék még Mathieu Kassovitz-cel is dolgozni. Vele ez úgy 15 éves koromban kezdődött, amikor láttam a Gyűlölet című filmet a moziban és nagy hatással volt rám, ennek hatására kezdtem el színészkedni, ilyen típusú filmeket szerettem volna csinálni. Idén találkoztam vele először Los Angelesben, és képzeld, látta az Iron Sky-t. Odajött hozzám és gratulált, alig hittem el. Hú, de rengeteg olyan ember van, akivel szeretnék együtt dolgozni, felsorolni sem tudnám őket.

Timo: Én Juno Temple-vel dolgoznék együtt!

Lisztes: Juno Temple-vel?

Timo: Igen. Juno Temple és Julia Dietze az a két ember, akivel együtt dolgoznék! Akarok egy olyan filmet, amiben ők ketten játszanak.

Julia: Leszbikus párként...

Timo: Oh, igen!

Julia: Végre játszhatnék leszbikust... (nevet, majd Timohoz fordul) Be tudnád szervezni Eva Greent is?

Timo: Naná! Majd találunk rá valami okot...

Lisztes: Ha jól olvastam, Jarmo Puskala megálmodta ezt a sztorit és neked egy szaunában mesélt róla  - ez nagyon "finnül" hangzik. Azonnal beleszerettél?

Timo: Igen, bár az elején nem gondoltam volna, hogy összejön. Akkor még máson dolgoztam. Amikor mesélt nekem a "Hold-nácikról", úgy éreztem, ez egy túl nagy falat lenne nekem. Kicsit féltem, mert egy grandiózus produkciónak tűnt és én még az első filmemet sem fejeztem be, amikor először felvetődött ez az ötlet. De ez egy olyan ötlet, ami befészkeli magát az agyadba. A rá következő hónapokban folyton viccelődtünk, hogy "Na, most mit fogunk csinálni?" és folyton jöttek a jobbnál jobb gondolatok... Ha lett volna bármi jobb ötletünk, talán sosem készítünk a "Hold-nácikról" filmet. Tudod, az elején még csak viccnek tűnt, de idővel rá kellett jönnöm, hogy "Basszus, ez a legjobb ötlet, amit valaha is hallottam". Szóval mondhatjuk, hogy beleszerettem, de sokáig nem úgy tűnt, hogy meg fog valósulni...

Lisztes: Gondolom a pénz miatt.

Timo: Igen, a pénz miatt is, meg a történet grandiózussága miatt... Meg egy kicsit féltem is, hogy szabad-e egy ilyen komoly témáról, mint a nácik ilyen típusú vígjátékot készíteni. Sok kérdés lógott akkor még a levegőben.

Lisztes: Julia, volt már olyan, hogy megbántad, hogy nem vállaltál el egy szerepet? Vagy még sosem mondtál vissza egyet sem?

Julia: De, volt már...

Timo: Az Iron Sky-t sem vállalta majdnem...

Julia: Neeem, ez nem igaz! Nemrégiben elutasítottam egyet, ami elsőre egy álommelónak tűnt, ez lehetett volna az első komoly amerikai szerepem egy akkora fizetéssel, amiről Németországban csak álmodhat az ember színészként. Kolumbiában forgattuk volna. A producer odajött hozzám és elmondta, hogy a forgatás előtt minden reggel 4 órás sminkelés vár majd rám. Nagyon szerettek volna engem megszerezni, mert a karakter mozgáskultúrájához jól jött volna a breakdance-es múltam. A film készítői közt is rengeteg olyan ember volt, akiket ismerek és tisztelek. Szóval már előre örültem a dolognak, körbetáncoltam a lakásomat örömömben... "Az első amerikai mozifilmes főszerepem!" - aztán megkaptam a forgatókönyvet. És a karakterem egy olyan nő volt, aki összevagdosta magát, majd lemészárolt egy egész családot... Kisgyerekestől... Úgyhogy gyorsan visszakoztam. Mert ha én egy karaktert játszok, akkor ÉN vagyok az a karakter és 100%-osan összpontosítok. Most már tudom, hogy a forgatás rendben lement és egy elég nagy projekt lett belőle, de nem bánom. Én inkább "emberségesebb" filmekben szeretnék játszani. És szerintem az Iron Sky ilyen, mert viccesen bemutatja, hogy ha így folytatjuk tovább, annak nem lesz jó vége. Nem számít, hogy milyen a bőrszínünk, a vallásunk, milyen nézetet vallunk. A lényeg, hogy tiszteljük a másikat.

Lisztes: Timo, ha jól tudom, folytatni is szeretnétek a filmet és ehhez a rajongók segítségét kéred. Az első rész 7,5 millió euróból készült, a másodikra 15 millió dollárral számoltok, ami azért egy picit több. Miért van szükség  több pénzre? Az amúgy a költségvetéshez képest lenyűgöző látványon akartok még javítani, vagy be akartok vonni 1-2 világhírű színészt inkább?

Timo: Nem feltétlenül. A következő Iron Sky története sokkal epikusabb lesz, ezért már most tudom, hogy egy kicsit többe fog kerülni. Az első részre is elkölthettünk volna duplaannyi pénzt. A második részre már könnyebb pénzt szerezni, szóval úgy vagyok vele, hogy inkább legyen rá több, mint túl kevés. De tényleg csak azért van szükség a pénzre, mert ez egy nagyobb volumenű történet lesz, nem fogok egy túlajnározott sztárt leszerződtetni, mint mondjuk Brad Pitt. Nem passzolna az Iron Skyhoz. Itt van nekem az én Juliám... Szóval ő és Udo Kier is benne van a projektben. Igen... Tudod, tényleg csak annyi, hogy a dolgok pénzbe kerülnek... Így működik a világ.

Lisztes: Julia, hogy kerültél a projektbe? Kaptál egy telefonhívást, hogy „Hé, lenne itt egy szerep, egy dögös űrnácit kellene alakítani” vagy a castingon a sok ezer jelentkező közül rád esett a választás?

Julia: Uwe Bünkernek hála kerültem bele a projektbe, szerintem ő a legjobb castingos Németországban.

Timo (viccesen hangsúlyozva a mikrofonba): Ő A LEGJOBB!

Julia: Igen, a legjobb. 14 éves lehettem, amikor egy modellmeghallgatáson vettem részt. Akkor odajött hozzám és azt mondta, hogy nekem filmeznem kellene. Aztán sok évvel később felhívott az egyik napon, hogy "Julia, egy csodálatos forgatókönyvet tartok a kezemben", majd felolvasta a film szinopszisát és én nagyon viccesnek találtam. Szóval elküldte nekem a szkriptet, elolvastam és nagyon tetszett. Elmentem a meghallgatásra, ahol nagyon sok csinos és tehetséges nő volt, de szerencsémre az enyém lett a szerep.

Lisztes: Gratulálok :) Timo, a filmterveid közt szerepel egy képregényalbum adaptáció (I killed Adolf Hitler), amiben az Iron Skyhoz hasonlóan nácik szerepelnek. Ez pusztán véletlen, vagy szándékosan nyúlsz ez után a téma után és ha igen, miért?

Timo: Hát nem tudom, úgy tűnik, hogy lassan én leszek a "náci film rendező", nem mintha ez egy olyan jó dolog lenne. Őszintén, nem akartam egy újabb nácifilmet csinálni az Iron Sky után, legalábbis nem ilyen gyorsan. Bár még az sem biztos, hogy meg fogom tudni csinálni... Szóval a forgatókönyv egyszer csak az asztalomon landolt és azt kell mondjam, hogy egy nagyon jó szkript. A kérdés, amit felvet, hogy mit csinálnál, ha lenne esélyed megölni Adolf Hitlert, mielőtt még Németország kancellárjává választják? És hogy változtatná mindez meg a jövőt? A történet két londoni bérgyilkosról szól, egy férfiról és egy nőről, akik találkoznak egy öreg professzorral, aki épített egy időgépet. De ez az időgép csak egyszer működik és harminc évig tart, amíg újratölt. De eldönthetjük, hogy pontosan hová akarunk utazni a történelemben... Szóval ez az öreg tudós felbérli ezt a két bérgyilkost, hogy menjenek vissza az időgéppel és öljék meg Hitlert. De kudarcot vallanak...

Julia: Ne áruld el az egész sztorit...

Timo: De ez érdekes... Szóval kudarcot vallanak és Hitler elszökik az időgéppel a jövőbe és innentől lesz igazán izgalmas... Szóval ez egy igen jó kis történet, de még nem tudom biztosra, hogy meg fogom-e csinálni, vagy sem.

Lisztes: Julia, mi az álomszereped? Van esetleg valami regényhősnő, akit eljátszanál, vagy van valami olyan karakter (pl.: naiv vidéki lány, erős üzletasszony), amit preferálsz?

Julia: Ahogy már mondtam, szeretném eljátszani a Macskanőt... vagy egy lányt, egy Batman-filmben... Karakter tekintetében szívesen játszanék szofisztikált nőt... és nem tudom, hogy mondjam, de nagyon szeretem az oldschool dolgokat. Tudod, az olyanokat, mint a Hitchcock filmek, a Hollywood aranykorának sztárjait.

Lisztes: Szóval egy Hitchcock-szőke szeretnél lenni?

Julia: Tulajdonképpen igen, de ugyanakkor mindezt mai köntösben. Keverve a klasszikust a modernnel. Az Iron Skyban is szerettem: a film elején más volt a frizurám és régimódin néztem ki, de ugyanakkor mégis "menő" volt. Szóval én nagyon szeretem ezt a mixet: elegáns kinézet modern attitűddel.

Lisztes: Timo, ha jól tudom, zenélsz is. Hogy lett belőled filmrendező? Melyiket szereted inkább, a zenét vagy a filmeket?

Timo: Régebben nagyon szerettem volna rocksztár lenni, ez volt az álmom, de nem voltak meg a képességeim hozzá.

Julia: Nem mertél kiállni a színpadra?

Timo: Nem, csak sosem voltam az a nagy rocksztártípus, mint mondjuk Steven Tyler. De mindig is szerettem történetet mesélni, legyen az dalszöveg, vagy forgatókönyv. Nagyon szeretek más emberekkel dolgozni és nagyon szeretek zenével dolgozni. Szóval ebből a szempontból olyan természetes volt a dolog: történetek, zene és emberek együtt. De tulajdonképpen az álmom, hogy rocksztár legyek, megvalósult: mindig megvannak a "rocksztár" pillanataim, amikor bemutatom a filmjeimet. De amúgy jobban szeretek rendezni. Úgy hiszem, hogy zenésznek lenni kiváló hobby: szeretek turnézni, a színpad mögötti sürgés-forgást, meg fent lenni a színpadon. De hosszú távon úgy érzem, hogy unalmas lenne. Inkább a filmekre fókuszálok.

Julia: De a zene segítségével rendezel, igaz?

Timo: Igen, ha egy filmet tervezek a legelső kérdés, ami felmerül bennem, hogy hogyan fog hangzani, milyen zene lesz benne. Szóval én nagyon komolyan veszem a zenét, és nagyon frusztráló, ha azt látom, hogy az emberek nem ugyanígy tesznek. Én azt hiszem, hogy a zene legalább olyan fontos, mint a rendezés, vagy bármelyik színész, vagy a film fényképezése. Szóval mikor egy filmre gondolok, először a hangzásán kezdek el agyalni. Kit kellene megszerezni zeneszerzőnek, milyen típusú zene illene hozzá, ilyesmi. És hirtelen lesz valami, amihez kötheted.

Lisztes: Ennek Kubrick volt a mestere.

Timo: Igen, igen. Ő mindig alapos volt ezen a téren is.

Julia: Tudod, az én édesapám festő és én emiatt mindig a színeket képzelem el előbb egy filmhez. Például ha kékek a színek, akkor az sokkal drámaibb, melankolikusabb, ha piros, akkor akciódúsabb, vagy erotikus... sokkal energetikusabb.

Sajnos ekkor járt le az időnk (igazából több kérdésem nem is volt), így megköszöntem a lehetőséget. Majd ők is megköszönték az interjút, ellőttünk pár képet, ők pedig elviharzottak a következő programjukhoz. Első tapasztalatnak jobbat sem találhattam volna, rendkívül jófejek voltak mind a ketten. Köszönöm a lehetőséget a Cinefest szervezőinek, nélkülük most szegényebb lennék egy rohadt jó élménnyel.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!