„Szeretnék mindenkinek a nyakába borulni” - interjú Henrik Irénnel

2025. május 08. - scal

Henrik Irénnel, Dargay Attila özvegyével és egykori munkatársával, akinek fontos szerepe volt a napokban bemutatott Csongor és Tünde rajzfilm munkálataiban is, Kasza Magdolna beszélgetett. Az interjúból kiderül, hogy miért volt szívügye Dargaynak ez a történet, hogy miért hasonlít a történetben szereplő róka Vukra és hogy mennyire volt maximalista alkotó Dargay Attila.

Először is hadd gratuláljak! Ez a rajzfilm visszavitt a gyerekkoromba, a Vuk, az Erdő Kapitánya, a Szaffi, a Lúdas Matyi világába.

Most, ahogy beszélünk, közben mindig ránézek a kivetítőre, ahol a rajzfilm ajánlója megy, és azt látom, hogy a karakterek, a mozgásstílus meg az egésznek a hangulata kicsit visszahozza Attilát. Attila pedig visszahozza egy bizonyos kor animációs filmjeinek a stílusát. Amit nem győzök elmondani, hogy az animáció, amit ebben a filmben a produkáltak, az egyszerűen csúcsszuper. Szeretnék mindenkinek a nyakába borulni, mert olyan maximális energiát tettek bele ebbe a filmbe, hogy el vagyok tőle ájulva, tényleg nagyszerűek voltak az alkotók. Azt hiszem, hogy ez nagyon sokat számít a produkció szempontjából.

A kerettörténetben megjelenik Dargay Attila a film elején és a végén. Ez mennyire volt meglepetés az Ön számára?

Ez valódi meglepetés volt! Tudod, van egy speciális rajzasztal, amin Attila dolgozott, és eljöttek hozzám, hogy néhány fotót csinálnak róla, közben beszélgettünk. Én nem tudtam, hogy azért készítik a felvételeket, mert akarnak csinálni a filmhez egy ilyen elő- meg utórészt. Sőt, megörökítették a kutyánkat is! Nagyon aranyosak voltak…

Mennyire Dargay Attila filmje ez? Gondolom, ismerte az eredeti elképzelését is…

Tulajdonképpen a filmnek felépítése az az, amit Attila elképzelt.

Úgy tudom, hogy ő egy képregényt is készített belőle.

Igen-igen, Attila előbb képregény csinált belőle. Aztán sokáig nem foglalkozott vele. Évek teltek el, amikor egy alkalommal, nem is tudom hogyan jutott eszébe, elkezdte olvasni az eredeti művet. Ahogy ő tette ezt, úgy ajánlom másnak is, aki el akarja olvasni: egymagában egy csendes szobában, kényelmes fotelben, mert akkor csodálatos élménye lesz. Ennek a történetnek a lényege nagyon szép, nagyon csodálatos, de őszintén megmondva, a mai szemmel nézve már kicsit nehézkes a szövege. Attila is felismerte, hogy ha ebből egy könnyedén élvezhető rajzfilmet akar készíteni, akkor ebbe bele kell mélyedni, húzni kell belőle, ki kell belőle venni mindazt, ami sajnos a korszellemmel ma már nem egyezik. Tehát a szöveg ritmusát is át kell variálni.

Vajon miért volt ennyire fontos ez a történet Dargay Attilának?

Mert a lényege nagyon szép, melengeti a szívet, és ez Attilát vonzotta. Annak idején megcsinálta a teljes felépítését filmes szempontból, mert egészen más szemmel kell nézned a szöveget, hogyha azt akarod, hogy ebből film legyen, mintha mondjuk színházi előadást akarsz csinálni. Szóval felépítette, és hitt benne, hogy ez egy
csodálatos és értékelhető alkotás lehet, amit meg kellene valósítani. Ezért megcsinálta a képes forgatókönyvet, és elkezdte hozzá megalkotni a figurákat. A szöveget nem merte teljesen megváltoztatni, de azért mégiscsak hozzá kellett nyúlnia, mert ugye a film nem tűr el ilyen hosszú időt, mint amit a szöveg megkíván. Viszont hogyha megtartod az eredeti szöveget, és nem tudod belőle kivenni a lényegét, és azt nem tudod figurálisan is alátámasztani, akkor az film szempontjából használhatatlan. Például a színházban is kínlódnak a színészek azzal, hogy ezt a nagyon-nagyon nehéz és hosszú szöveget el tudják mondani egy adott időkeretben úgy, hogy a tisztelt közönség ne álljon fel, ne unja el, mert fáradt meg elzsibbadt a lába. Ezért kénytelenek a színházban elhadarni, pergősre venni ezt az egyébként sem egyszerű nyelvezetet. Egyszer egy alkalommal elmentünk egy nagyon kedves kollégával, Nepp Józseffel és a feleségével négyesben a Madách színházba megnézni a színházi verziót. Úgy az első tíz perc után odahajoltam a Dodihoz, mondom neki: „Te, én egy szót sem értettem meg abból, ami eddig elhangzott.” Ezt kellett sajnos az alkotóknak is átgondolni a rajzfilmnél, hogy hogyan lehet azt megcsinálni, hogy érthető legyen, de közben az eredeti mondanivalója ne sérüljön. Szerintem ez sikerült.

Mennyire maradtak meg az elkészült filmben Dargay Attila eredeti tervei?

Attila figurái nagyobb részt megmaradtak. Mondjuk úgy 85%-ban. Ami jelentősen eltér, az Csongor és Tünde karaktere. Attila nem szeretett natúr figurát rajzolni, ő adott nekik valamilyen karaktert, és annak a karakternek megfelelően variálta a figurákat. Ez a csupa szív, kicsit naiv, romantikus jellegű férfi Attila világában nem élt. Kislánynál már igen. Azonban ez a Tünde, aki a filmben van sem az, akit Attila megálmodott, ő egy 16-17 éves ártatlan, jó szándékú, barátságos, kellemes kis figurát álmodott meg. A filmbeli karakter viszont felnőtt nő, kicsit távolabb áll Attila főszereplőjének karakterétől. De azt nehéz is követni, mert ha nem érzed meg, akkor nem tudod lerajzolni. Ahogy Attila is nehezen érzett rá Csongorra: a fiú az Attilának sosem ment, mert ahogy említettem, az egy natúr figura, félre is tette, amikor a karaktereket megrajzolta, úgy volt vele, hogy Csongort majd a végén alakítja ki. Ha Dargay Attila filmjeit nézed, azért ilyen szép fiúk nincsenek benne, mert annak is karaktert adott. Ezzel együtt nagyon kedves, szerethető figura lett végül Csongor. A változtatások ellenére az egész rajzfilmen érződik az Attila iránti mélységes tisztelet.

A róka figuráján nem lehet nem észrevenni, hogy a Vukhoz köze van…

Attilának minden róka mindig Vuk marad. Arról a szóról, hogy róka, Attilánál kialakult egyfajta kép, és ettől ő nem tudott eltérni.

Dargay Attila karaktereiből az is visszaköszön a filmben, hogy mindig szerethetőek, még a gonosz is…

Mert még a leggonoszabbaknak is adott karaktert. Azt mondta, hogy ez idétlen, az lökött vagy nem túl okos, vagy épp ravasz, vagy csintalan… valamilyen olyan jelzője van, amitől bocsánatos bűn lesz a gonoszság. Nem ítélt el soha senkit és semmit ilyen értelemben, mert valahogy mindig ott hagyott egy kis utat. Egy kis hülye más, mint egy eszeveszettül őrjöngő barom. Van egy egyedi bája a világának… Miután ő gyerekek számára készítette a filmjeit, a karakterekbe, amiket megvalósított, nem fért bele a durvaság. Ez egy szemlélet. Mert a gyerek számára fontos, hogy ne a durvaságra kezdd el nevelni. Arra törekedett, hogy a gyerekek számára a kedvesség legyen az érték. A gonosz inkább bolond, de nem gyilkos, és aztán valahogy azért a vége felé egy kicsit meg is javul.

Mit gondol, hogyha most itt ülne velünk Dargay Attila, megnézte volna a bemutatót, neki mi lenne a véleménye a filmről?

Tudod, emlékszem rá, mikor mentünk a Lúdas Matyi díszbemutatójára – azt jelenti, ugye, hogy már minden oké, már minden le van zárva, már hozzák a tekercset is, aztán megjön a közönség, jön az első vetítés –, és ahogy mentünk, sorolta útközben, hogy miket kellett volna másképp csinálni a rajzfilmben. Mondtam neki: „Attila, hagyd már abba, hát ma hozzák a tekercset, már nincs mit csinálni!” Szóval ő olyan lenne, mint az összes többi munkájával, hogy végignézné, aztán azt mondaná: „Nagyszerű, csak…” Ilyenkor nem lehetett vele mást tenni, mint azt mondani neki: „Ráütök a kezedre, tedd már le a ceruzát!” Tudod, egyszer előfordult, hogy mentünk Jugoszláviába nyaralni. Én bevásároltam, intéztem az útleveleket, bepakoltam a csomagokat, eközben Attila folyamatosan rajzolt. Mondtam neki: „Az Isten áldjon már meg, gyere, mert lekéssük a vonatot!” Válaszolt, hogy „Megyek már, megyek!”, fél lába már az ajtóban volt, de akkor még visszahajolt, kettő vonást még rajzolt. Ő ilyen volt. Amikor le kellett adni egy munkát, véglegesíteni kellett a sztenderd kópiát, ő még mindig azon álmodozott, hogy azért ott meg ott mégiscsak másképp kellett volna csinálni. Mondtam neki, „Jól van az úgy, hagyd már abba!”, azt mondta: „Na de hát…”, mondtam neki: „Nincs na de hát. Azt majd a következő filmben…”

Az interjút készítette: Kasza Magdolna

kapcsolódó Mikó István interjú

kapcsolódó Csík Csaba Krisztián interjú

kapcsolódó Menszátor Magdolna interjú

kapcsolódó Geszti Péter interjú