November első két hetében visszatérnek a magyar mozikba a Na'vik, hogy "Zsékszuli"-val az élükön egy új élményt kínáljanak a Westend 4DX termébe ellátogatóknak: az Avatart limitáltan, kizárólag ebben a formátumban újra versenybe küldi az Intercom, hiszem James Cameron még mindig nem mondott le a 3 milliárd dolláros mozis bevétel eléréséről, így mindig újabb és újabb indokot talál, hogy visszaküldje a legjobban fialó kicsinyét a vetítőtermekbe. Magáról a filmről már értekeztem a saját blogomon (én nagyon szeretem, biológusként kötelességem is), ezért ettől itt most eltekintenék (erre a pirossal jelölt linkre kattintva elolvashatjátok), helyette az új dimenziók nyújtotta pluszról (vagy mínuszról) szólnék pár szót.

Második 4DX élményem, ami abban különbözik A magányos lovasétól, hogy egyrészt az Avatar lényegesen jobb alkotás, másrészt most 3D-ben vetítették a filmet, így végre arról is tudok nyilatkozni, hogy a szemüveg+székrángás kombó milyen hatással van az egyszerű ember szervezetére: jelentem, fel sem tűnt. Igaz, én amúgy sem vagyok érzékeny arra, ha épp utazás közben menetiránnyal háttal ülve olvasok, miközben villogó stroboszkóp mellett két cirkuszi medve pörgeti a székemet, de szerintem nincs semmiféle rossz hatása a kettőnek együtt. Az már más kérdés, hogy egy icipicit szellemképesnek tűnt néha a vászon és nem amiatt, hogy a fejemet forgattam.

Az Avatar a 4DX-kedvelők álma, ugyanis szinte végig használatban van valamelyik trükk, annyira mozgalmas film. Ráadásul ez nem csak lovaglásból és vonatzakatolásból áll, mint ahogy az a már említett A magányos lovas esetén volt. A kameramozgást lekövető székmozgatás most is sokat dobott az élményen - kifejezetten örülnék, ha nem is szólna ennél többről ez az egész négydéiksz dolog. De kérem van itt még székrezgetés (túl hangos), fülünk mellett süvítő levegő (még hangosabb), pofánkba fújt levegő (meg lehet tőle fázni), pofánkba fújt víz (több az indokoltnál, tiszta víz lett a 3D-s szemüvegem), füst (nem látni tőle a vásznat), illatok (valamiféle olcsó parfümöt idéző virágillat a dzsungeles jeleneteknél) és buborékok.

Buborékok baszki. Tudjátok, amikor a szent fa magjai rászállnak főhősünkre a szakadék feletti kidőlt fán állva. Kb. a harmadik, vagy a negyedik sorban ültem, de még én is kaptam a leszálló adagból, képzelhetitek, milyen lehetett az első két sorban ülőknek. Jó, nem cukorból vagyunk, csak épp mind közül ezt tartottam a leginkább feleslegesnek, inkább kiránt a filmből, minthogy segítene jobban átélni. A székrángatózás most nem is volt olyan vészes, leszámítva azt, hogy a teli húgyhólyagunkra nincs túl sok tekintettel...

Aki még nem próbálta a 4DX-et, itt a remek alkalom, mert az Avatar esetében tényleg minden funkcióját megtapasztalhatja. Annak ellenére, hogy nem vagyok oda a mozi vidámparkosításáért, lebeszélni senkit sem fogok róla, mert bár nekem nem kimondottan tetszik, nagyon is jól van szinkronizálva valamennyi effekt a vásznon történtekkel. Néhány helyen hiányoltam a vízpermetet... mármint... izé, nem hiányoltam, csak nem volt, pedig lehetett volna, de ettől eltekintve, különösen a repülést bemutató jelenetek tényleg adnak valami új élményt. Szóval akinek ez megéri a feláras jegyet, nosza rajta, az Avatar ismét a magyar mozikban!