Nagyon jó évet zártunk 2009-ben, ennyire erős felhozatal nem volt azóta sem. Egy nagy öreg megkoronázta az egész pályafutását, Tarantino megint jól átbaszott mindenkit, egy spanyol horrortól beszartunk, de kaptunk kultvígjátékot, és kult sci fit egyaránt, sőt a listán szerepel az egyik legvitatottabb képregényadaptáció, illetve minden idők legtöbb bevételt hozó filmje szintén ebben az évben került a mozikba. Ráadásul annyi folytatás készült ezekből a filmekből, hogy tán el is feledtük, mennyire jók voltak az eredeti alkotások.

10+1

Rec

2009 óta nem láttam ennyire hatásos horrorfilmet. Nem gondoltuk volna még akkoriban, hogy a spanyolok egy ennyire rémisztő alkotást le tudnak tenni az asztalra, pláne nem ebben a kézikamerás stílusban, amit azóta - ha lehet - még jobban sikerült elkoptatni. A Rec ennek ellenére a mai napig a frászt hozza rám. A játékidő során folyamatosan kapcsolnak az alkotók egyre félelmetesebb fokozatba. Szerencsére nem csak a sokkeffektusokra támaszkodtak, hanem a bezártság és a zsigeri rémület érzetére is, ahogy egyre reménytelenebbé válik minden. A végkifejletet pedig attól tartok sohasem fogom elfelejteni, annál a padlásnál parásabb helyet elképzelni sem tudok. Sajnos aztán folytatták, állítólag jobb messziről elkerülni mindkét részt.

10.

Elrabolva

"Nem tudom ki maga, és azt sem mit akar. Ha váltságdíjat akar, elmondom, hogy nincs pénzem, de rendelkezem olyan különleges képességekkel, amelyeket pályám során tökélyre fejlesztettem."

Luc Besson elamerikanizálódott francia filmjeitől már senki sem várt semmi jót, pláne nem egy Liam Neeson főszereplésével készült akciómókától. Aztán az értelmiségi Neeson átvedlett érzékeny, mégis kőkemény ügynökké, aki bárkit szétcsap fél pillanat alatt, és egy bulldog szívósságával, senkit és semmit nem kímélve kutatja lányát a párizsi alvilág legmélyebb bugyraiban, illetve legmagasabb köreiben egyaránt. Alapvetően a 24 koncepcióját esszenciálisan magába sűrítő film szögegyszerű, mégis megvan benne a kellő drámai töltet, rohadtul izgalmas, Neeson pedig 100%-osan hiteles. Nem mellesleg nagyon hiányoztak már ekkoriban ezek a régi típusú akciófilmek a mozikból, ezért lehetett ilyen nagy siker az Elrabolva. A legjobb jelenet - a telefonos beszélgetés mellett – amikor Neeson karaktere ott hagyja az albán gengsztert, hadd kínozza halálra az áram a rohadékot. A folytatás viszont rémgyenge, messziről kerüljétek el.

9.

Zombieland

"Társak nélkül könnyen zombivá válhatsz."

Sokaknak nem nyerte el a tetszését, de nekem az első pillanattól kezdve mocskosul bejött a Zombieland. A túlélési szabályok már alapból megadják a kezdő jó hangulatot, amely kitart a történet végéig. Nagyon viccesre formálták az apokaliptikus alapszitut, miközben nem spóroltak a vérrel sem. A karakterek mind szerethetőek, itt még Jesse Eisenberg béna geek ábrázatát is meg lehet kedvelni, Woody Harrelson hozza a szokásosan jópofa, de kicsit kattant keményfiút, Emma Stone pedig itt még csak egy szimpla jócsaj, de annak legalább nagyon jó. És akkor Bill Murray cameójáról se feledkezzünk meg, illetve arról sem, hogy tulajdonképpen egy élvezetes road movie-t láthatunk, ami egyszerre vicces, és izgalmas. Azóta gagyi tévésorozat is készült belőle.

 8.

Másnaposok

"Öreg! Nem hagyhatunk itt egy csecsemőt kettesben egy kibaszott tigrissel."

Megszületése pillanatában kultvígjátékká vált, és teljesen megérdemelten. Itt figyeltünk fel először a totál gyökér Zach Galifianakis-ra (aki le tudja írni google segítség nélkül a nevét, szóljon), és a szívdöglesztő Bradley Cooper-re, akiről később kiderült, hogy amúgy tök jó színész, ráadásul különlegesen jó ízléssel választ szerepeket, ettől kezdve ugyanis minden listámon bérelt helye volt valamelyik filmjének. A Másnaposok tökéletesen ráérzett a korhangulatra, jó alapötletből építkezett, és folyamatosan igen magas szinten tartotta, és megállás nélkül adagolta az egyébként nagyon alpári, mégis ütős poénokat egészen a stáblista felejthetetlen képnézegetéséig. És a zenék is baromi jók. Csak egyetlen nagy hibát követtek el a készítők… hogy folytatták.

7.

Avatar

"Harcos voltam, aki békéről álmodott. De előbb vagy utóbb mindig fel kell ébredni."

Az év leghypeoltabb mozija, a 3D korszak kezdete, a legnagyobb bevételt hozó film és a többi, és a többi… Egyértelmű csalódás volt az Avatar, kedvenc rendezőmtől inkább az év, vagy még inkább az évtized legjobbját vártam volna, és kicsit többre számítottam, egy baromi látványos, de nem különösebben kreatív Pocahontas sztorinál. Viszont az is tény, hogy nagyon szórakoztató, sőt felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak az Avatar által 2009-ben. Azóta sem készült olyan film, ami ennyire jól kihasználta volna a CGI technikát, Cameron profizmusa és maximalizmusa úgy csöpög minden egyes képkockáról, mint a forgatókönyvből a fals romantika a természeti népek irányában. Cameronnak még azt is sikerült elérnie, hogy a földönkívülieknek drukkoljunk az emberek ellen, illetve szintén érdekes kísérlet egy ennyire a technológia által uralt filmbe spirituális tartalmakat csempészni. Persze, a lényeg mégis a fantasztikusan idegen, mégis élő látványvilág, amitől nem csak IMAX 3D-ben, hanem otthon a négy fal között is garantáltan leesik az állad. 

6.

Watchmen

"Péntek este New York-ban megöltek egy Komédiást. Valaki tudja, miért."

Minden idők legtöbbre tartott képregényét filmre adaptálni nehéz feladat volt, mert az eredeti maximálisan kihasználja saját műfajának kereteit, Alan Moore annyira sokrétű, komplex művet alkotott, hogy sokáig lehetetlennek tűnt a megfilmesítés. Zack Snyder javarészt hű maradt az eredeti cselekményhez, de kénytelen volt egyszerűsíteni, és változtatni, melyek nagy része jó döntésnek bizonyult. Megjelentek olyan kritikák, melyek szerint a film túl cool a képregényhez képest, vagy nem több annak lebutított mozgóképes verziójánál, de ezek a vélemények nem igazán veszik figyelembe a két médium közötti lényeges különbségeket. Persze, nem hibátlan az összkép, a zene aláfestés néhol zseniális ugyan, de máshol simán nevetséges, és ugyanez igaz a színészekre is. Összességében mégis a Watchmen az egyik legkülönlegesebb, legstílusosabb, legokosabb, legösszetettebb és mindenképpen az egyik legjobb képregényfilm, amiben persze felbecsülhetetlen szerepe van a kiváló alapanyagnak is.

5.

A szabadság útjai

"Te csak egy fiú vagy aki valamikor egy bulin megnevettetett, de most utálok melletted lenni."

Első látásra annyira nem vonzó ez a film, egyedül a színészek, illetve a rendező, Sam Mendes neve az, amiért érdemesnek tűnik belevágni. Aztán ahogy nézed, egyre jobban magába szippant, ami csak azért gond, mert egy idő után nagyon durván nyomasztó élménnyé válik. És még lesz ennél nyomasztóbb is a listán. Maga a film nem csak a párkapcsolatokról szól, sokkal inkább a kitörésről, a lázadásról, és a mindennapi hazugságokról. Ami a különlegessége, hogy mindkét szereplőt megérthetjük, és szerethetjük őket, nyilvánvaló hibáik ellenére is. Kettejük finom fejlődése, a cselekmény fokozatos kibontakozása, és a pont megfelelő tempó nemcsak kiváló forgatókönyvre, de remek rendezőre is vall. Mindenesetre a zseniális Amerikai szépséghez nem nő fel ez a mozi, pedig elég hasonló témát boncolgat.

4.

Hold

"A Hold ereje. A jövőnk ereje."

Sajnos nem különösebben ismert film a Hold, pedig igazán megérdemelné, minden összetevőjében hibátlan science fiction. És nem az a fajta, amelyben a csilivili látványvilág, az akció, meg a pörgés dominál (mint az új Star Trekben), hanem egy elgondolkodtató történet képsorai peregnek le a szemünk előtt Sam Rockwell valami egészen fantasztikusan alakít, a cselekmény viszonylag lassan folyik, de annál hangulatosabb maga a film a minimalista díszleteknek, és a csodálatos zenei aláfestésnek köszönhetően. A forgatókönyv tele van meglepő csavarokkal, a végkifejlet pedig egy igen megható dráma. A látványvilág mentes a szokásos hollywoodi túlzásoktól a maga egyszerűségében is csodálatos. Gyakorlatilag egy tökéletes sci firől van szó, a műfaj egyik gyöngyszeméről, jobb azóta sem nagyon készült.

3.

Becstelen brigantyk

"Tudod-e, hogy lehet bekerülni a Zeneakadémiába? Gyakorlással."

A Halálbiztos fiaskója után Tarantino végre leporolta régóta dédelgetett második világháborús forgatókönyvét, és rekordidő alatt leforgatta az év egyik legjobb filmjét. Mindenki egy Kill Billhez hasonló vérgőzös mozira számított, amiben Brad Pitt helyreteszi a gonosz nácikat. Erre Tarantino kijött egy végtelenül feszült, rendkívüli dialógusokra épülő mozival, amelyben csak ritkán tör felszínre az erőszak. Az igazi adu ász pedig az akkor még világszinten teljesen ismeretlen Christoph Waltz lett a nyájasan udvarias, félelmetesen kegyetlen, köpönyegforgató zsidóvadász náci szerepében, aki a filmtörténet egyik legjobb gonosztevője is egyben. Mellesleg felfedezte nekünk Melanie Laurent-et, tisztelgett a mozi előtt, kiröhögte a saját közönségét, és volt pofája még Hitlert is kinyírni. És ez a film hibája is, nem lehet teljes értékűen egyszerre karikatúrát rajzolni, és körülményeskedéssel feszültséget építeni. Jelen esetben mindennek a film hossza látta a kárát

2.

Elcserélt életek

"Mindig azt mondtam a fiamnak, hogy sose ő kezdje a harcot, de ő fejezze be. Ezt a harcot nem én kezdtem, de én fejezem be."

Igazából bármelyik más évben garantált első helyezést érdemelne, mert annyira erőteljes dráma, amilyet csak ritkán láthatunk. 2009-ben nem volt szerencséje, mert akadt egy olyan mozi, amit ezerszer szívesebben újranézek, mint ezt a filmet, mert az Elcserélt életek olyan végtelenül, húsbavágóan kegyetlen élményt jelent, amit nem akarok túl sűrűn átélni. Ennek ellenére egy hibátlan film, amely egyszerre beszél az anyai szeretetről, a hatalom romlottságáról, az elnyomásról, és a harcról, amelyet mindezek ellen folytat főhősnőnk. És még Angelin Jolie is lehengerlően jól alakít, nem tudom rajta sem köszörülni a nyelvemet, mert kiváló ebben a szerepben. A legdurvább pedig az, hogy egy igaz történetet láthatunk, és úgy éri el a film bennünk az elementáris hatást, hogy a rendező, Clint Eastwood végig megőrzi a rá oly jellemző klasszikus visszafogottságot.

1.

Gran Torino

"Feltűnt már, hogy néha olyan emberrel találkozol, akivel nem kellett volna baszakodni? Az én lennék."

2009 egyértelműen Clint Eastwood éve volt a magyar mozikban. Az öreg már sokadszorra járatta csúcsra karrierjét, és elkészítette ezeket az örök gyöngyszemeket. A Gran Torino egy egyszerű, visszafogott, de nagyon hatásos, emberi dráma, miközben az önreflexió sem áll távol tőle. Nem csak Eastwood, a rendező egyik legnagyszerűbb alkotása, hanem Eastwood, a színész pályájának csodálatos hattyúdala. A Gran Torino rengeteget tanít az életről, a férfiasságról, szó van benne az öregség feldolgozásáról és az általános értékválságról egyaránt, ráadásul rendkívül szórakoztatóan beszél minderről, sok humoros pillanatot láthatunk, de ezek nem hatástalanítják a drámát, nem gyengítik a végkifejlet könnyes katarzisát. Clint Eastwood, a legnagyobb példaképem egyik legjobb filmje.

Legnagyobb csalódások:

Benjamin Button különös élete: Nem csak unalmas volt, vontatott és végtelenül semmitmondó, meg tökéletesen értelmetlen, de még ki is röhögtem a filmet, amikor a végén elaludt a kisbaba. Én meg azt hittem belefullad az anyaméhbe, vagy spermává alakul, az sem lett volna kevésbé nevetséges.

Terminátor: Megváltás: A gyengére sikerült harmadik rész után mindenki abban reménykedett, hogy az új részben majd láthatjuk a gépek elleni kőkemény háborút, ehelyett kaptunk még egy Transformers filmet, amiből már a második is pont túl sok volt.

Transformers 2:  Az első résszel még semmi bajom sem volt, a második viszont nagyon megfeküdte a gyomromat, a Transformers, és Michael Bay emlegetése azóta is egyet jelent a gagyival, és nem csak számomra.

Legrosszabb filmek:

Halloween 2: Ez meg csak szimplán az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam. Elnyújtott, unalmas, nevetségesen hatásvadász, idegesítő, ráadásul még a Halloween 3 és 6 is köröket ver rá, pedig sokáig azt hittem, hogy azoknál nincsen lejjebb.

Alkonyat: Újhold: Sosem felejtem el, hogy moziban kellett látnom ezt a borzadályt, jó képet akartam vágni hozzá, próbáltam felfedezni benne az értékeket, de egyszerűen nem volt mit felfedezni.

Gettómilliomos: Az Oscar díjátadó, és az Amerikai Filmakadémia legbődületesebb szégyene, hogy ennek az undorítóan giccses, hazug szarnak volt pofájuk odaadni a Legjobb film díját. Megfejthetetlen számomra, akárcsak a film sikere, vagy az, hogy az általam rendkívül nagyra tartott Danny Boyle hogy adhatott ki ilyen szemetet a kezei közül. 

Ami kimaradt, pedig jó:

Star Trek: Feltámasztott egy halott franchise-t, és úgy próbálta újraírni a történetét, hogy a fanok se sértődjenek vérig. Az első perctől az utolsóig pörgős, akciódús, látványos Star Trek Begins szimpatikus új színészekkel, és millió utalással, amit csak a rajongók érthetnek. Viszont a második rész sokkal jobb lett.

District 9: Félreértés ne essék, szerintem is egy nagyon különleges, eredeti és jó film a District 9, viszont a szívemhez nem igazán sikerült annyira közel férkőznie, hogy helyezett legyen a listán, ennek ellenére mélyen elismerem az erényeit

És, hogy mi volt még ebben az évben? Guy Ritchie, Jim Carrey és Sam Raimi is megpróbáltak visszatalálni régi, jól bejáratott ösvényükre, de egyiküknek sem sikerült. Elkészült a Halálos iramban sorozat legjobb része, láthattunk egy üdítő bromantikus vígjátékot, csalódtunk az első Farkas spin off-ban, Mickey Rourke már sokadjára tért vissza a Pankrátorban, Sophie Marceau pedig második világháborús kémnőként akciózott. Mindenki legnagyobb meglepetésére a Johnny Depp-Michael Mann-Marion Cotillard trió elbukott egy gengszterfilmmel, és végre Roland Emmerich újabb gagyi katasztrófa orgiája is erre a sorsra jutott. De lecsapott újra Sascha Baron Cohen, mint a tűzforró Brüno, és minden korábbinál látványosabban énekelhettük a Karácsonyi éneket, a franciák meg piacra dobták a nagyon színvonalas, A próféta című börtönös gengszterfilmet, ami az év egyik nagy meglepetéssikere volt a kritikusoknál.

Az aeonflux.blog.hu bemutatónaptárainak ismét nagyon sokat köszönhetünk, a 2009-es évet az alábbi két linken találhatjátok:

http://aeonflux.blog.hu/2008/08/05/hazai_bemutatonaptar_1

http://aeonflux.blog.hu/2008/08/05/hazai_bemutatonaptar_2009_ii

A kommenteknél kérem senki se jöjjön azzal, hogy a Gettómilliomos, meg a Benjamin Button nem annyira nagyon rossz filmek, mert onnantól kezdve egyszerűen nem tudom komolyan venni, amit ír. Előre is köszönöm szépen.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!