Nem tudom ki, mennyire van tisztában vele (vagy kit érdekel egyáltalán), de a blog létrejötte ezer szálon kötődik az Xpress.hu dvd-s webáruházhoz. Field kollégával, az ő írásaival is ott ismerkedtem meg, Scal pedig szintén ott talált rám, és küldött el később sajtóvetítésekre. Ott kezdtem el filmkritikákat írni, ami évekig nem is változott, de aztán később már igényem volt egy saját platformra, ahol összegyűjthetem az írásaimat, és képeket is illeszthetek be, amit ott, és akkor még kicsit nehézkesnek bizonyult számomra. A legtöbb kritikámat később átmentettem ide, egyedül egy hipotetikus Robotzsaru remake-el kapcsolatos írást hanyagoltam, mivel hamar kútba esett a projekt. Most sikerült nagy nehezen előbányászni, és sajnos ismét van aktualitása. Most a trailerek után már nem olyan nagy cucc kitalálni, milyen lesz a film. Viszont ezt az írást 2008 novemberében követtem el, amikor még 0 információm volt. Hogy mennyire bizonyultam éleslátónak akkortájt, az február 6.-a után fog kiderülni, most mindenesetre fogadjátok szeretettel ezt a 6 évvel ezelőtti írást, mindenféle utólagos javítgatás nélkül, teljes terjedelmében!

Valamelyik nap pótoltam nagy lemaradásomat és végre megvettem a Robotzsarut. Mindig is nagyon szerettem a filmet, és bármilyen meglepően hangzik, mindig új és új dolgokat fedeztem fel benne. Akárhányszor néztem újra, sosem kellett csalódnom. Most, hogy már valószínűleg az alkotás minden rétegét képes vagyok befogadni, sok meglepetés nem vár rám, de ez mindig is az egyik legszórakoztatóbb akció/sci-fi lesz számomra. 

Legutóbbi újranézéskor pedig az a gondolat merült fel bennem, hogy milyen is lenne a Robotzsaru, ha ma készülne el? 

Jobban belegondolva ez nem is olyan valóságtól elrugaszkodott ötlet korunk remake és folytatásdömpingjében. (Mintha olvastam is volna, valami pletykát ezzel kapcsolatban.)

Szóval milyen lenne?

Eloször is a játékidő minimumát két és fél óránál húznák meg, na nem mintha a téma ezt indokolná. Ezt követően jóval kevésbé pergos filmet látnánk, főleg, hogy egy akciójelenetet kispórolnának. De legalább jobban megismernénk Murphy motivációit, családi életét, az idillt, és hogy mennyire megviseli oket az apa halála. Persze a történet szempontjából ennek nincs komolyabb jelentősége, de így mégiscsak drámaibbnak és komolyabbnak tűnne az egész robotos cécó.

A film szatirikus vonalát, fekete humorát, úgy ahogy van, elhagynák híradókkal, reklámokkal együtt, de helyette kapnánk az arcunkba rengeteg önironikus beszólást a főhőstől, néhány hasonló szituációval megspékelve. A mélyen depresszív jövőkép, és a város lakóinak, illetve magának a városnak a bemutatása sem maradhatna el atmoszférateremtés címen. A társadalomkritika, ha megjelenne egyáltalán, akkor is csak felszínesen és túl közérthetően, mondhatni szájbarágósan. Persze ez nem baj, mert annál több monológot hallhatnánk a Robotzsaru belső vívódásairól. A rosszfiúk sem lehetnének azok a tipikus motiválatlan ’80-as évekbeli g*cik, háttérben az oszes hajú üzletemberrel. Nem, nem. Ők is több játékidot kapnának, hogy „megérthessük” őket. Természetesen nem karakteres huligánok lennének, hanem arctalan terroristák. A szerepekre pedig jóval fiatalabb és szebb színészeket választanának.

Az akciójelenetek is hatalmas változáson mennének keresztül: egy fél csepp vér nem sok, annyit sem találnánk, mert minden brutalitást kiölnének, hogy PG 13-as lehessen a film. Murphyt képen kívül lőnék agyon. Káromkodásokat is melloznék ennek megfeleloen. De hát cserébe minden jóval látványosabban jelenne meg, a Robotzsaru lenyomna 4-5 CGI alkotta sokkal extrémebb külseju ED 209-est, és jóval többet és változatosabban amortizálódna, mint az eredetiben. Talán még a rángatózó, össze-vissza kapkodós „álrealista” kameramozgásokat is megkockáztatnák, az átélhetőség jegyében, függetlenül attól, hogy ez mennyire illene bele a filmbe.

De a Robotzsaru működéséről, felépüléséről, készüléséről is jóval többet tudnánk meg, némi áltechnológiai halandzsa után, teljesen értelmetlenül. Végül pedig az eredeti zenét vagy felhasználnák, vagy nem, de az biztos, hogy semmi újat, vagy kiemelkedően jót nem adnának hozzá.

Na? Ti vevok lennétek rá? 

Természetesen csak fantáziálgatok, de ezzel azt hiszem elmondtam a véleményemet nem csak a Robotzsaruról, hanem az akkori, és a mai filmgyártásról, illetve az általam látott különbségekrol is. 

Hogy magáról a kiadásról is szóljak valamit, szóvá kell tennem az extrák magyar feliratozásának hiányát. Sajnos még angolt sem találtam, ez pedig végképp lehetetlenné teszi, hogy megértsem amit mondanak, pláne a rendezo eros akcentusát. A kép szerintem elég szép lett. Az eredeti hang nagyon jó, a magyar szinkron sem olyan szörnyű, mint mondják. Bár nekem a három közül egyik szinkron sem égett bele a fülembe, ezért nagyon nem rázott meg a hiányuk. Pláne, hogy szerintem anno talán németül láttam elég sokszor. Mondjuk a német hangsáv sem hiányzik. Mindenesetre ennyi pénzt már a film önmagában boven megér, amennyibe most kerül. Külön öröm, hogy ilyen remek borítót készítettek, és belül még jelenetválasztás is van, aminek nem kéne manapság különlegességnek számítania, de mégis az.