Akár tetszik, akár nem, a 21. században már nem a filmgyártás dominál globálisan, hanem a különböző szériák kreálása a divat. Természetesen ennek a ténynek a legfőbb oka, hogy erre is van kereslet. Szó nincs arról, hogy ne lenne filmgyártás manapság, csak épp a tv sorozatokat nagyobb érdeklődéssel, nagyobb számban követik a nézők. De a lelkes közönség meg is követeli a minőséget! Csak annak a sorozatnak lehet jövője, amely hozza is az elvártat. Az utóbbi években sok és mostanában egyre több olyan szériát adtak ki, amely hatalmas sikernek örvendett. Ilyen sorozatok közé sorolandó például a Totál szívás, a Walking Dead, a Trónok Harca vagy éppen a Sherlock. Idén azonban egyértelműen és minden kétséget kizáróan idecsatlakozott a True Detective (A törvény nevében) is. 

A True Detective alapvetően egy krimi műfajába sorolandó széria. Talán ez az a műfaj, amelyből az egyik legtöbb dolgot lehet kihozni. Persze hátulütője is van a dolognak, mégpedig, hogy erről a stílusról már a legtöbb bőrt lehúzták. Mivel ennek a ténynek a nem figyelembevételének következménye súlyos problémákat okozhat, a készítőknek nem valami teljesen új dolgot kell kitalálnia, hanem éppen a már a többé-kevésbé feldolgozott témákat egy egészen más szemszögből kéne megközelíteniük. A sorozat pedig így is tesz! Tipikus bűnügyi elemeket rak bele a történetbe és megtalálhatók továbbá azok az szegmensek, melyek a sorozatok szerelmeseinek rendkívül ismerős lehet: a spirituális elemek.  Ugyanis az alapkoncepció egy olyan gyilkosságon alapul, melyet látszólag egy nem-hétköznapi ember követ el, hanem egy elvont, de érdekes személyiségű és gondolkodású pszichopata. De akkor mi az, ami egyedi, ami a sorozatot különlegessé és rendkívülivé teszi? A választ számomra azon, a nem szokványos elgondolás körül kell keresni, melynek lényege, hogy a két detektív emlékeiből ismerjük meg az eseményeket, melyek ráadásul 17 évvel ezelőtt történtek meg. Persze ez csak az egyik elem, mely naggyá teszi a szériát. A másik, igen lényeges elem maga a két detektív alakja és személye. Ugyan a főhősök szinte teljesen ellentétes személyiség-jegyeket hordoznak, mégis mindkettőjük karaktere rendkívül érdekes. Jelen van a laza, világra tevős, filozofálós Rust, melyet a már Oscar díjas Matthew McConaughey játszik, illetve a komoly, szilárd elveken támaszkodó detektívtárs Marty, a zseniális Woody Harrelson szerepében. A sorozat tehát mindenkinek tud adni valamit. Az eset és a rejtély misztikus és érdekes, tehát a krimiben a bűnügyeket és nyomozást kereső és szerető embereknek is nyújt izgalmat, de ugyanakkor a „filozofálgatós” nézőknek és a világot egy nagyon furcsa szemszögből megkívánni ismerő nézőknek is ad. Nem is keveset… Rust Cohle detektív elméleti filozófiai szövegei legalább olyan érdekesen és elgondolkodtatóak, mint az ügy, melyen nyomoznak. Élvezet hallgatni a fiatal nyomozó, illetve a napjainkban élő detektív gondolatait és különleges, talán egy kicsit számunkra idegen eszméit és életfelfogását. Tehát a történet és a karakterek is képesek lekötni a figyelmünket, sőt egy olyan élményben tudnak minket részesíteni, amelyet nem sok más sorozat tud megtenni velünk. 60 percen keresztül, ha akarsz sem tudsz mással foglalkozni, ha beraksz egy részt. Odaszögez a képernyő elé és nem enged. Azt teszi veled, mint amire egy széria hivatott!

Érdemes megjegyezni, hogy a megérdemelt figyelmet és sikert maximálisan elérte. Nemcsak az USA-ban, de Európában is hatalmas nézettségnek örvend, holott még csak az első évadot adták le idén. Hatalmas népszerűségen örvend, rekordokat döntöget, de egy ilyen évad után ezt nem lehet sajnálni tőle.