2010 talán legmostohábban fogadott filmje volt ez a szuper vígjáték, amelyen első percétől, egészen az utolsóig sírva lehet röhögni - na jó, a végén kicsit leül, de így szebben hangzott. Minden siteon azon poénkodtak, hogy Brendan Frasert nem lehet komolyan venni, pedig azért aki nézi a filmjeit, tudhatja, hogy időről időre beszúr ő fajsúlyosabb darabokat is, mint az Érzelmek tengerében, vagy az Utazás az éjszaka mélyén, egyszerűen csak arról van szó, hogy ő egy igazi szórakoztató fickó.

Dan Sanders egy építési vállalat tulajdonosa, akik a legújabb lakóparkot akarják felhúzni egy pöpec helyen, a vadvilág szívében, s hogy az építkezésen a melósok dolgozzanak is, ne csak a csajokat bámulják, meg cigizzenek hát kiköltözik a helyszínre családjával, akik persze a hátuk közepére kívánják az egészet. Az egy évből még csak pár hónap telt el, de az építkezés a tervek szerint halad és még a környezetet is meg tudják óvni közben - kisebb-nagyobb mértékkel.

A japán befektető - az idióta Ken Jeong a Másnaposokból - azonban máris a második ütemben gondolkodik, így rövidesen Sanders azon kapja magát, hogy a családjának be kéne adagolni, hogy egy év helyett négyig lesznek elzárva a civilizációtól, és az egész erdőt ki kellene vágni a francba. Előbbit persze csemetéje nem igazán fogadja kitörő lelkesedéssel, utóbbi ellen viszont az erdő lakói nyújtanak be fellebbezést a maguk sajátos módján. Egész egyszerűen Sanders életére törnek, és amikor ez nem sikerül, hát pokollá teszik minden egyes napjának minden egyes óráját.

A filmbeli beszélő állatok sok embernél kiverhetik a biztosítékot, de véleményem szerint sikerült úgy megoldani az egészet, hogy a befogadhatóságon belül maradjon. Fraser egyedül viszi az egész filmet, de aki egy sereg idiótát eljátszott már az Őserdő hősé-től kezdve annak ez gyerekjáték. Ráadásul a bugyuta poénokon kívül azért van itt egy második réteg is, amit nem árt ha komolyan nézünk, amikor Fraser arra inti kollégáit, hogy csendben robbantsanak, mert illegális, vagy az állatok begyűjtése, a japán főnök pusztán profitorientált hozzáállása, bizony napi probléma, nem csak a tengerentúlon, de most már nálunk is.

Fraser sokkal jobb és viccesebb mint a Talpig Majom, vagy a Derék Dudley nyújtotta ökörködések közben, viszont iszonyatosan elhízott, remélhetőleg csupán a szerep kedvéért. Kapott maga mellé egy korosan is vonzó Brook Shiledset - aki nyilván nem gondolta volna, hogy egy nap még ilyen filmben is fog szerepelni. A rendező Roger Kumble neve pediglen nem sokaknak mondhat bármit is, azonban ha megemlítem, hogy szintén neki köszönhetjük a Kegyetlen játékokat, vagy az Édes kis semmiséget egyből másabb a leányzó fekvése.

Egy szó, mint száz, ha egy kellemes kikapcsolódásra vágysz, akár haverokkal, akár családdal és szereted az infantilizmus határán táncoló poénáradatot, akkor a Drágán add a rétedet a TE filmet, csak azzal vigyázz - azon kívül amikor egy kitalált címet parodizálnak -, hogy ezek a kisállatok bár aranyosak meg édesek meg minden, de ezek tényleg Drágán adják a rétjüket!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!