Felejtsd el a hagymát, a keresztet és a hagyományos ellenszereket. A kinézet is változott, nincsenek már hatalmas szemfogak, agyarak és viszonylag normális, embert is megtévesztő külső, hogy beolvadjanak az emberek közé. Nincs továbbá hagyományos szerelemi szál, ez nem a "Vámpírnaplók" vagy az Alkonyat-sorozat. Kegyetlen, brutális és szórakoztató. Ez Guillermo Del Toro és Chuck Hogan közös gyermeke, "A kór". 

Manapság minden moziba látogatónak, vagy a tévé előtt ülőnek van némi elképzelése arról, mit is fog látni, ha egy vámpíros sorozat, vámpírokról szóló film kerül elé. Ha könnyedebben dolgozzák fel a témát, ám a műfaj határait nem átlépve, akkor sejthetően olyan címek fognak eszünkbe jutni, mint a fent már említett "Vámpírnaplók", az Alkonyat-sorozat, vagy a "True Blood". Ha netán Bram Stoker Drakulá-ját dolgozza fel egy film, akkor színészek és alkotások egész sora fog eszünkbe jutni, a brit Hammer Studioban a hatvanas években sorozatban gyártott Drakula grófos filmektől kezdve (amelyek Christopher Lee-t szélesebb körben is ismertté tették), visszanyúlva egészen Lugosi Béláig, nem megfeledkezvén Klaus Kinski alakításáról, Stephen Boyd-on keresztül egészen Gary Oldman-ig és Dominic Purcell-ig. A komolyabb és kevésbé komoly, a tipizált és a kevésbé hagyományos alkotásokat is mindig összekötötte, hogy nem igazán lépték át a műfaji határokat, vagy ha igen, akkor nem részesültek túl jó fogadtatásban. Na most a Hogan-Del Toro-féle kór minden műfaji határt átlép és én ennek inkább örülök, mint nem. A magam részéről ugyanis kezdtem kissé belefáradni, hogy gyakorlatilag minden vámpírokról szóló filmben, sorozatban ugyanazt kapjuk és kisebb-nagyobb változtatásokkal, de a harcot is ugyanúgy veszik fel ellenük. (Persze kivéve a Penge-sorozat, de azt én nem tekintem másnak, mint Wesley Snipes kung-fu bemutatójának.)

Miről is szól hát "A törzs", hogy eredeti címével illessük a sorozatot. (Figyelem, a következő elemzések spoilert tartalmazhatnak!) A gonosz itt is belopakodik az Egyesült Államok (hová máshová...) területére, de nagyon szellemes módon, egy egész repülőgépnyi fertőzött utas kíséretében. A Mester-nek nevezett főgonosz, aki nem valódi, ős-vámpír, pusztán átalakult becsempészteti magát az USA-ba, hogy a New York-i Eldritch Palmer (Jonathan Hyde) nevű dúsgazdag üzletemberrel kooperálva próbálja meg elterjeszteni faját. A fertőzés terjesztésének módja már nem a szemfogakkal történő harapás, hanem a lények extrém módon hosszú nyelvének bőrrel való érintkezése, amely alkalmas arra, hogy kiszívják áldozatuk vérét, ám arra is, hogy csak megfertőzzék egy bizonyos féreg által, amelyet a szervezetbe juttatnak. Ez a féreg rövid idő alatt átveszi az uralmat a test felett, az eredeti emberi szervek eltűnnek, a test teljes biokémiája megváltozik. Az addig gondolkodó emberből egy primitív, állandóan éhes, a fertőzést terjeszteni képes szörnyeteg válik, aki egy cseppet sem hasonlít már többé emberre, hanem leginkább a "The Walking Dead" rothadó hulláira és járkáló zombijaira. Ebbe a káoszba kapcsolódik be Dr. Ephraim Goodweather (Corey Stoll), akinek kezdetben az a meggyőződése kolléganőjével Nora Martinez-el (Mía Maestro) együtt, hogy ez egy szimpla fertőzés és megállítható. Erről csakhamar lebeszéli őket egy örmény származású zsidó aggastyán, bizonyos Abraham Setrakian (David Bradley), aki megmutatja nekik, mivel is van dolguk. A képlet adott, valahogyan előre látható is, hogy egyazon célokért küzdő emberek össze fognak jönni a sorozat folyamán, hogy harcostársi idillben egyesülve vegyék fel a küzdelmet a gonosz ellen. Ez itt sincs másként. Miután a vámpír apokalipszis elszabadul, a fenti hármas kis csapat kiegészül az orosz származású Vaszilij Fet-tel (Kevin Durand), akinek civil foglalkozása patkányirtó, valamint Dutch Velders-el (Ruta Gedmintas), aki szabadidejében számítógépeket és szervereket tör fel. 

A történet onnantól kezd igazán beindulni, midőn ezek az emberek egymásra találnak. A sorozat flashback-ek formájában utal vissza a múltra és mutatja meg az előzményeket, így lassan-lassan minden a helyére kerül, ahol esetleg még fehér foltok lettek volna. Megtudjuk, honnan jött a Mester, kik az ősök, milyen kapcsolat főzte egymáshoz a múltban Setrakiant és Palmert. A részek meglehetősen humortalanok, vagy ha van is bennük csipetnyi vicc, az inkább fekete humor. (Mint amikor az első évadban Ruta Gedmintas telefonál és elképedve mondja a barátnőjének, amikor megpillantja az utcán vámpírokat kaszaboló Setrakiant, hogy egy vénember egy karddal hadonászik és mindenkit lefejez, aki szembe megy vele...) Aki igazán nagy drámára vágyik, ne ezt a sorozatot nézze, mert például a meglehetősen melodramatikus "Penny Dreadful"-al ellentében itt a pörgő történéseken és az akciókon van a hangsúly. Nem moralizálnak, mint a "The Walking Dead" második évadában, nem gázolnak térdig a vége-hossza nincs párbeszédekben, minden percre jut valami történés. A szokásos vámpír-történetekkel ellentétben itt nem a misztikumon, sokkal inkább az (ál)-tudományosságon van a hangsúly. Valódi karakterfejlődést se nagyon keressünk, a figurák egyfajta viselkedés-mintát követnek az eddigi teljes sorozaton át. A megszállott járványügyes doktor, aki mindent a tudománnyal magyarázna, a rejtélyes kelet-európai öregember, a hacker csaj, aki azon kívül, hogy úgy néz ki, mintha az NCIS Abby Sciuto-ját ültették volna át ebbe a sorozatba, még őrülten csinos is, a hatalmas termetű, hatalmas tapló, de jószívű orosz és még sorolhatnám. Apropó, Kevin Durand az orosz Fet szerepében tündököl, amit azért említek meg, mert Durand-tól évek óta várok valamit. Valamit, valami emlékezeteset, ami csak nem akar eljönni, hiszen minden egyes figura, akiket életre kelt, szinte behelyettesíthető egymással: nagydarab, bunkó és néha gonosz is. Persze, Jack Reacher szerepére hiába lett volna fizikailag alkalmasabb Cruise-nál, tudom, hogy azt soha nem kaphatta volna meg. 

Hogy ne pusztán a jó dolgokról szóljak, meg kell említenem egy számomra nem túl szerencsés mozzanatot. (Figyelem, a következő elemzések spoilert tartalmazhatnak!) A sorozat folyamán megtudjuk, hogy a Mester jobbkeze, bizonyos Thomas Eichorst (Richard Sammel) egy náci haláltáborban volt parancsnok és még most is náci eszméket vall, sőt, ezt már végképpen nem tudom, hová tenni, az egyik jelenetben is németül beszélgetnek a Mester-el, akinek annyi köze van a náci Németországhoz, hogy Romániából eljőve a Második Világháború alatt Eichorst haláltáborában szedte áldozatait, ahol Setrakian is fogoly volt. Kövezzenek meg érte, de nem tartom szerencsésnek, hogy egy történet, amely teljes kitaláción alapul, szembeállítson egymással egy zsidót és egy volt náci tisztet, s a történet előrehaladtával is utalgasson egy valóban megtörtént borzalomra. Remélem nem az fog kiderülni a sorozat hátralévő évadaiban, hogy a Mester maga is titkos náci, mert akkor önmaga paródiájába fog fulladni a sorozat. 

Jelenleg a második évad elején tartunk, s úgy tűnik lesz harmadik is, ám azt nagyon nehéz megjósolni, milyen irányba is fogják elvinni a történetet. Valahová mindenképpen mozdulni kell, mert sok még a megválaszolatlan kérdés, elvarratlan szál. Egyelőre bizalmat szavaztak a nézők a sorozatnak, mint ahogyan én is. Ha szereted a "csak egy nívósan szórakoztató történet" címkét, nézz bele, mert pont ráillik.