Mindenki kész? Jah, ezt majd máskor... Holnap lesz a nemzetközi Kalóznap. Ennek alkalmából fogadjátok szeretettel ezt a blőd marhaságot amit kerek harminc éve mutattak be a mozikban. Ezek a mocskos szárazföldi patkányok aszitték, hogy, hogy elegendő felölteni valami 17. század végi gúnyát oszt majd úgy néznek ki mintha kalózok lennének. Nem csoda, hogy akkorát zuttyant a kasszáknál, mint Kid kapitány, amikor fellógatták, mert ez a film egész eccerűen botrányosan rossz lett, az áldóját nekije!

Előzetesként tudni kell azt, hogy eme film két szempontból is érdekes lehet az érdeklődők számára. Először is a film egyike a Poszt-Python éra terméseinek. Poszt-Python éra alatt azt értjük, miután véget ért a Monty Python Repülő Cirkusza sorozat és a tagok különböző projectekhez - ez leginkább filmet takar - újra összeálltak. Az irányelv szerint csak azok a filmek tekinthetők Poszt-Pythonnak, melyben nem szerepelt mind a hat Python tag, vagyis a Gyaloggalopp, Brian Élete és Az élet értelme még nem e korszak termése, hiába keletkeztek a sorozat megszűnte után.

Ugyancsak nem tekinthető Poszt-Pythonnak azon filmek tekintélyes halmaza sem melyben már csak egy-egy tag tűnt fel. Ilyen az Óramű pontossággal - John Cleese -, Az Apócák a pácban - Eric Idle - vagy A misszionárius - Michael Palin. Vagyis leginkább azon alkotások sorolhatóak ide, melyekben minimum kettő, de maximum öt tag látható egyszerre. Ez többnyire két-három tagot jelentett a személyek közti súrlódásokból fakadóan. Ilyen tipikus Poszt-Python filmek az Erik, a viking, a Lökött örökösök, vagy éppen mai alanyunk a Sárgaszakáll is.

A Sárgaszakáll ráadásul beleesik egy másik nagy halmazban is, méghozzá az 1975 és 95 között készült katasztrofális kalózfilmekébe. Ezek mindegyike megbukott a kasszáknál és a kritikusoknál is. Így egy idő után már alig készítettek ilyesmit, és ezért lesz érthető, hogy Bruckheimer mekkora kockázatot vállalt 2003-ban, amikor moziba küldte A Karib-tenger kalózait. Pedig nem volt itt átok, meg szemmel verés, egész egyszerűen arról volt szó, hogy pocsék forgatókönyveket kaptak ezek az alkotások, és nem csoda, ha elcsapódtak már az első hétvégén. Erről meg vagyok győződve, a Sárgaszakáll ugyanis nem az első volt az érából, amit láttam.

Az alapötlet szerint ez egy kalózparódia lenne, amolyan Gyaloggalopp stílusban, de azért attól jelentősen messze áll - és akkor még finoman fogalmaztam. Ez különösen akkor érthetetlen, ha megtekintjük a szereposztást. Először is itt van a címszereplő, Graham Chapman. Borzasztóan néz ki, már a Gyaloggalopp forgatását is pokollá tetette az állandó alkoholizálásával, de eddigre úgy eltorzult a feje, hogy bár csak 42 éves mégis kinéz vagy 56-nak. 1977-ben ugyan letette az italt, a masszív piálós évek nem múltak el nyomtalanul.

A maszkja erre csak rátesz egy lapáttal, lehetetlenül fest ebben a szőke torzonborz hajjal és szakállal. Karaktere se normális, kicsit sem szerethető, mint Brian, vagy Arthur király, amikor vásznon van egyebet se csinál mint vicsorog, meg kardélre hányna mindenkit, még a saját fiát is. Ő ugye direkt paródiáját adná Edward Teach, alias Feketeszakállnak. Feketeszakáll ismert volt arról a szokásáról, hogy szakállába és hajában kendercsíkokat dugdosott, és azokat meggyújtotta támadáskor, hogy ijesztőbb legyen a kinézete, és a füst miatt az esetleges túlélők ne tudjanak róla pontos személyleírást adni. Ez megjelenik a filmben is, ahogy egy klasszikus, romantikus kalózfilm összes kliséjét megkapjuk. Hajócsatával, kincskereséssel, börtönből való szabadulással, és szerelmi szállal.

De az egész mégsem áll igazán össze. Nem mintha a Gyaloggaloppnak olyan koherens forgatókönyve lett volna, de ott mégsem volt ez zavaró, mert minden egyes pillanatban lehet röhögni valami elmebetegségen. Itt meg maximum félóránként. Chapman utolsó főszerepe ez a film, a teljesség kedvéért illik megemlíteni, hogy ezután még egy filmben kapott egy nagyon minimális szerepet, ahol már a stáblistában sem tüntették fel a nevét, 89-ben pedig ugye jobblétre szenderült, vagyis a Sárgaszakáll tekinthető a színész hattyúdalának.

A szedettvedett végeredmény különösen érthetetlen annak tükrében, hogy piásunk a forgatókönyvből is derekasan kivette a részét, és Chapman nagyon jó szkeccseket írt annak idején, ráadásul itt most még Peter Cook is a segítségére volt - a filmre előbb figyeltem fel Cook filmográfiájában, mint úgy, hogy a Poszt-Python éra része lenne. A forgatókönyv tetemes hányadát azonban Bernard McKenna írta meg, valamint Chapman élettársa David Sherlock is besegített. Ha valakit meglepnék ezzel, Chapman homoszexuális volt, és egyike azon első hírességeknek, akik a nyilvánosság előtt coming outoltak.

A scriptet produceri nyomására legalább négyszer írták át, - 1980-ban az egyik ilyen átírásnál kereste meg Chapman Cookot, hogy segítsen a forgatókönyv véglegesítésében -, és eleinte pénzt is alig tudtak találni, hogy az egészet tető alá hozzák. Hollywood szavára végül a történet helyett a karakterekre helyezték a hangsúlyt, míg az eredeti Chapman-féle verzió inkább ez előbbire szeretett volna fókuszálni. Chapman végül annyit tehetett, hogy később megjelentette könyvként saját verzióját Sárgaszakáll igaz története címmel.

Cook kapott egy szerepet is, de nagyon minimális, hovatovább felesleges karaktert sajnos, ő játssza Sárgaszakáll nevelőapját, aki húsz éven keresztül azt hitte a fiú az ő vére. A problémán a szokásos angol humorral lendülünk tovább. A főbb szerepek az utolsó pillanatban fixálódtak. Sárgaszakállt eredetileg Chapman jóbarátja, Keith Moon alakította volna, de ő 1978-ban meghalt. Így a főszerepet Chapman öltötte magára, a Moon nevet pedig Sárgaszakáll első tisztje - később legnagyobb ellenlábasa - kapta meg, akit Peter Boyle alakít.

Ugyanígy vándorolt Sárgaszakáll fiának, Dan szerepe is, Adam Antről Stingre, Stingről pedig Martin Hewitt-ra. Sting mindenképpen jobb választás lett volna, ez az ürge a Dűnében is nagyon jó volt és szerette is volna eljátszani a szerepet, de a hollywoodi producerek úgy tartották, akkor már túlságosan angol tónust kapott volna a film. Így is, úgy is angol tónusa van a filmnek, úgyhogy egy alig ismert amcsit betenni, aki sose futott be elhibázott lépés volt. Miután Ant kiszállt a produkcióból - az agyára ment, hogy folyamatosan húzódik a forgatás - a fiú szerepét megkapta Hewitt, akinek a feje tetejére tetoválták Sárgaszakáll legendás kincses térképét, ami alapján szeretné megkaparintani mindenki a vagyont.

Sárgaszakáll ugyanis nem beszélt húsz éven át a börtönben bárhogy is kínozták, viszont annak idején túl sokat rabolt, hogy a korona búcsút intsen a kincsnek a kalóz kivégzésével. Sárgaszakállt végül adócsalásért kasztlizták be - kis utalás Al Capone-re. Azután itt van a két Python tag, ami miatt Poszt-Python produkcióvá válik ez az egész. Cleese Vak Pew szerepében - Kincses sziget utalás - minden másodpercet megér, igazán kár, hogy alig szerepel. Kizárólag Chapmanhez fűződő barátsága miatt vállalt szerepet ebben a kutyulmányban, már akkor is úgy tartotta, hogy a forgatókönyv a létező legrosszabb amit valaha is olvasott, majd 2001-ben egy interjúban ezt megerősítette, mondván a Sárgaszakáll egyike a világ hat legrosszabb filmjének. Ez a Cleese már csak ilyen.

A másik Python tag, Idle szintén úgy nyilatkozott, hogy egyike volt a film a legrosszabbaknak amikben szerepelt de ő azért elég sok rossz filmben játszott a Monty Python után. Ráadásul szerepe nagyon jó, kifejezetten örültem amikor ő volt a vásznon, mint a királynő titkos ügynöke. James Mason Hughes kapitány karakterében Blight kapitány paródiáját adja a Lázadás a Bountyn-ból. Mr. Prostitute is Mr. Christian mintájára került a filmbe. Bár még ez a rész talán a legviccesebb, ahogy a hajóra mindenki igyekszik valamilyen úton módon nőt csempészni, azután kiderül, hogy a kapitány is ebben mesterkedik.

Marty Feldman Mr. Moon inasát alakítja, talán ő szerepel a legtöbbet a filmben. Ő egy elég ismert angol komikus volt anno, legalábbis azok körében akiket nem zavart hogy állandóan kidüllesztette a szemgolyóit, mert ugye az vicces :D - kurvára nem az! Van egy jellegzetes hangja is, sajnálatos módon a forgatás közben szívinfarktust kapott és meghalt, ezért a filmben is írtak neki egy meglehetősen váratlan és suta elhalálozást, még annak is feltűnik, aki ezt nem tudja, hogy egy fontosabb karaktert egyetlen tollvonással kiírnak a film kétharmadánál. Két héttel halála előtt adott egy interjút amiben úgy nyilatkozott: "Túl öreg vagyok, hogy fiatalon haljak meg, de túl fiatal vagyok, hogy felnőjek.."

Cheech Marin és Tommy Chong beszédhibás spanyolokat alakítanak, ők az USA-ban viszonylag favorizált komikus duó, - mint a hőskorszakban Stan és Pan vagy nálunk a Markos-Nádas - akik a 70-es 80-as, és kicsit még a 90-es években is aktívan serénykedtek, azonban Európában totál ismeretlenek. A filmben alig szerepelnek, mégis az amerikai DVD borítón az ő kettősük a domináns. Az MGM ugyanis úgy gondolta ez majd segíti az eladásokat, áááá ismerős arcok. Szerintem szégyen, hogy odaát a Monty Python kevésbé ismerős.

Madeline Kahn szinte az egyetlen női szereplő, akinek hosszabb szerep jutott, meglehetősen jól hozza Sárgaszakáll feleségét, és hozzáköthető a film egyetlen cameója is, merthogy itt még David Bowie is feltűnik mint cápaember. Az ő szerepeit kiikszelni számomra mindig öröm.

A producerek rengeteg pénzt öltek a filmbe, - mindeközben alig négy millióval zárt a kasszáknál - végig nagyon autentikus környezetet láthatunk, amit Acapulcoban felvettek, az maga a 17. század végi kalózparadicsom, de a mexikóvárosi jelenetek is nagyon ott vannak. A filmben látható három hajó - az angol kereskedőhajó, a francia fregatt és a spanyol bárka valójában mind ugyanaz az egy hajó. Egy negyven méter hosszú replika, amit a '62-es Lázadás a Bountyn-hoz építtetett az MGM.

Ez lényegében az eredeti H.M.S. Bounty tökéletes mása, és a prózai Bounty II. névre hallgat, a filmben Lady Edit névre keresztelték Chapman anyjára való utalásként. A hasonlóságot persze igyekezték takarni, egyszer messziről mutatják, a másik hajót következetesen közelről, de aki ismeri a Bountyt, vagy legalább egyszer összerakta makettben - ahogy én :D - az azért egyből levágja ezt. Különösen akkor vicces amikor egymást lövi ugyanaz a hajó, azután később bevetítették a távolabbit a közelebbi mögé.

Mindebből leszűrhető, hogy akkoriban meglehetősen nagy projectnek szánták a filmet. Teletömték ismert nevekkel, akikre alig jutott idő - egy idő után a címszereplő válik a legjelentéktelenebb figurává, miközben mindenki rá meg a kincsére vadászik. Chapman nyomatékosan kérte a producereket, hogy csupán néhány névre fókuszáljanak a marketing során, mondván a nézői várakozásokat így lentebb szállíthatják még, de persze nem figyeltek rá. Ahogy azon tanácsát sem fogadták meg, hogy a túl direkt poénokon finomítsanak, és ne legyenek ennyire nyilvánvalóak. A vágásból kizárták, a rendező Mel Damski-nek ez volt élete első rendezése, így még ennyi szabad kezet sem kapott.

Kihagyott ziccer tehát a film, amin ugyan lehet nevetni, de ennél azért jóval többet vár el az ember, ha már a fél-Python csapat kiegészülve Cookkal megjelent. Minthogy a filmnek sosem készült magyar szinkronja - legalábbis eddig - így nem tudom tudna-e bármit is javítani az élvezhetőségen, gyanítom, hogy nem sokat, mert a Python tagok hanghordozása egyébként is jellegzetes, és a sorozatnak se tett egy fokkal sem jobbat hogy kapott végül szinkront. 

Ez volt hát az idei kalóznapi csemege, Jövőre ismét találkozunk egy újabb kalózfilmmel. Addig is sok sok rablást, meg erőszakolást kívánok pajtikák! És mostan aztán már ne a képernyőt bámuljátok, azt a kaporszakállú hét meg a nyócát!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!