Tegnap éjszaka érkezett a hír: Meghalt Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer. Bevallom, egy fél percig azon tűnődtem, ki az a farok, aki már megint ezzel a hülyeséggel eteti a népet. Az öreg halálhírét az elmúlt öt évben négyszer lebegtették be, a legdurvább három éve volt, amikor KÉT teljes napig tartott, mire megcáfolta valaki – maga a Mester! –, mert nem akarták elhinni, hogy tényleg él. Hát tegnap azonban tényleg meghalt. 86 éves korában itt hagyott minket mindenki Budja. Nem mondom, hogy váratlanul ért, mert 86 év az bizony mindenképpen szép kor, pláne egy férfinál, de akkor is... mindig úgy gondoltam, vasból van ez a szakállas :D Gyermekkorom hőse volt ő, és amikor később nőni kezdtem, csak értetlenül néztem azokat, aki elfordultak a filmjeitől, mondván: túl gyerekesek, és ugyan már, mennyire rosszak. Ezen ki nevet? Hát én. Egyáltalán nem tartom sem gyerekesnek, sem idétlennek a filmjeit. Pláne nem azokat, amiket elválaszthatatlan cimborájával, Mario Girottival forgatott, azaz Terence Hill-lel. Éppen hogy időtlen filmjeik vannak, amelyek most már évtizedek óta szórakoztatnak, és bár nem vállalnak sokat, azt derekasan teljesítik. Népszerűségük egyben az átkuk is, mert szinte minden nap össze lehet futni egyik-másik alkotásukkal valamelyik csatornán. És bizony, ha valamit sokszor vetítenek, az akarva-akaratlanul is elcsépelődik. Na, ezért nem szabad TV-t nézni! Talán nem mindenki tudja, hogy mielőtt Bud filmezni kezdett volna, sikeres vízilabdázó volt, aztán pedig ügyvédként tevékenykedett egy ideig, vagyis karrierjében három területen is sikereket ért el: sok embernek még egyet se sikerül ilyen keményen kitaposni. Egyetlen életutat ismerek, amelyet az övéhez tudnék hasonlítani, az pedig Arnold Schwarzeneggeré. Egyébiránt tervezek egy Spencer–Hill-sorozatot is, amelyben bemutatnám az összes filmjüket, de minthogy olaszul továbbra sem tudok, előtte illene beszereznem valamilyen forrást, amelyből dolgozhatok: szerencsére az utóbbi időben egyre-másra jelentek meg nagyszerű és kimerítő autobiográfiák mindenki kedvencétől, aki kifejezetten büszke volt rá, hogy filmjeiben sose ölnek meg senkit. Élete végéig filmezett, és nemcsak a mozikban, de a televízióban is több nagy sikerrel sugárzott sorozat megszületésében vállalt oroszlánrészt. Most a több mint 50 mozifilmje közül válogattam ki a tíz legjobbat. Így emlékezem meg a pofonok királyáról.

10. Isten megbocsát, én nem! (1967)

„– Kezdj ásni!
– Nem, én nem fogok ásni.
– Vagy ásol, vagy meghalsz!
– Mondták már neked, hogy te mekkora egy barom vagy, Bud?”

A film eredeti cím: Nincs bocsánat volt, még a Vico-s korszakban, aztán jött Clint Eastwood, és át kellett nevezni, így megkapta az olasz eredetit. Két oka is van, amiért nagyon szeretem ezt a filmet. Az egyik, hogy gyerekként rommá néztem, amikor jó westerneket kerestem – igen, simán lehetne egy Tini Scal-film is –, a másik pedig, hogy ez volt az ELSŐ film, amelyben együtt játszott a kék szemű tigriskölyökkel, és ahogy mondani szokás, ez egy gyönyörű barátság kezdetét jelentette. Amiért még nagyon tetszik a film, hogy ez egy teljesen komoly western, amelyben nyoma sincs a későbbi burleszknek. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki egy régimódi spagettiwesternt szeretne látni. Két folytatása is készült – Bosszú El Pasóban (1968), Akik csizmában halnak meg (1969) –, melyekkel trilógiává bővítették Cat Stevens és Hutch Bessy kalandjait, de szerintem azok pont azért nem lettek ilyen jók, mert elviccelték az egészet, és ennek még a komoly tónus állt jól. Bud barátunk itt kapta meg állandó westerngúnyáját is, amelyet aztán szinte minden egyes westernjében viselt: a keménykalapot és a birkagyapjú mellényt – még 35 évvel később a Bunyó karácsonyigban is ez volt rajta.  Ha jól csalódom, chilis babot is itt eszik először.

9. Élet vagy halál (1972)

„Ma gyilkoltam életemben először... én meg utoljára!”

Bud tucatjával szerepelt a 60-as évek spagettiwesternjeiben: ez volt az utolsó, amelyben játszott a Bunyó karácsonyig nosztalgiamoziig. Aki úgy gondolja, híján volt a színészi képességeknek, és csak a star-powerből merített a forgatásokon, az nézze csak meg itt. A korszak olyan A-kategóriás színészeivel osztozik a vásznon, mint James Coburn és Telly Savalas. Bud rengeteg rossz filmet is forgatott, de ez magasan kiemelkedik közülük, már csak azért is, mert ez egy mélyen húsba vágó alkotás, a film végén látható mészárlást még Sam Packinpah is megirigyelhetné. Az Élet vagy halál A piszkos 12 sikerét vette alapul, és annak mintájára forgattak egy westernt. Igazi öröm volt, amikor itthon kiadták DVD-n, és felfedezhettem magamnak.

8. Piedone, a zsaru (1973)

1973-ban Spencer új hőst hozott a filmvásznakra, a korrumpálhatatlan Rizzo nyomozót. Lehet, kinevettek, de számomra a Piedone egy mélyen megrázó film a bűnről, a mocsokról és a korrupcióról. Egyértelmű reagálás volt a Keresztapa sikerére, de úgy érzem, olyan klasszikust sikerült alkotni, amelyet utána még évtizedekig másoltak egyéb alkotások – például a Polip sorozat, amelynek Cattani felügyelője le se tagadhatná, ki az apja. Biztos vannak, akik nem látták ezt a filmet, így nem akarok spoilerezni, szerintem a Piedonét mindenkinek legalább egyszer az életben látnia kell. Különösen szép melankolikus zenéje van, amely szemét módon becsap az elején, és akkor még azt is hihetnénk, hogy ez egy vígjáték lesz. A siker három folytatást is szült: Piedone Hongkongban (1975), Piedone Afrikában (1978), Piedone Egyiptomban (1980), de ezek minden egyes résszel egyre rosszabbak lettek, hiába tolódtak el a humor irányába. Ha jól tudom, Bud itt szerepeltetett először gyerekszínészt is, ami később visszatérő elemmé vált a filmjeiben. Állandó magyar hangja, Bujtor István pedig innét mintázta Ötvös Csöpi figuráját, és hogy hogy nem, ő is négy részt gyártott saját sorozatából.

7. Különben dühbe jövünk (1974)

„- Miért? Különben dühbe jöttök?

– Már benne vagyunk!”

Bevallom, ezt a filmet sokáig nem kezeltem helyén. Egész egyszerűen túl későn láttam, túl lassúnak tartottam, és a 17–18. nézés után már... untam. De aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon fontos filmje az öregnek, mert ezzel bizonyította be, hogy filmjei képesek elvonatkoztatni a westerntől, és egyre nagyobb szintre emelték azt a fajta slapstick comedyt, amelyet először talán itt alkalmaztak nagy sikerrel. És mennyi film készült abból az alapötletből, hogy a gazdag ember nem képes felfogni, a szegénynek csak egyetlen dolog kell, és mindent megpróbál, a félemlítésen keresztül a megvesztegetésig. Pl. legutóbb a John Wick is erre épült. A filmnek andalító zenéje van, jobbnál jobb jelenetekkel tömték tele – kedvencem, amikor a kórusban hülyét csinálnak a mesterlövészből –, és mennyi mindent adott ez a film a popkultúrának, elég ha csak a sör-virsli versenyt említem. Hol is rendezik legközelebb?

6. Morcos misszionáriusok (1974)

„– Áááá, most már tudom, mit jelent az a G betű... GÉ, MINT GÁLYARAB!!!!"

Bud legjobb filmjei, akárhogy is nézem, azok, amikor együtt szerepelt jobbik felével, egész egyszerűen azért, mert vele alkotott egy egészet. Mint a jin és jang. Több filmjében is megpróbálta ugyanezt másokkal, pl. Az angyalok is esznek babot (1973), Aranyeső Yuccában (1981), de a közelébe se ért az eredménynek. Amiért nagyon szeretem ezen alkotásukat, mert kilóg a hagyományos modern környezetben játszódó filmjeik sokaságából, és mert egy érdekes időszakot mutat be. Hovatovább olyan karaktereket formálnak meg, akiknek természetétől mi sem áll távolabb, mint az erőszak, mégis a filmben annyi igazságtalanság történik hőseinkkel, hogy nem csoda, ha a végére bemorciznak, és jól igazságot osztanak. Ez a film talán egyike a páros legkomolyabb filmjeinek, és a humor inkább csak azért található benne, hogy oldja a komor hangulatot, nem pedig azért, hogy minden percben a hasunkat fogjuk a röhögéstől. Ami totális katasztrófába fulladt a Mindent bele fiúk! (1972) esetében, az ezzel a filmmel mesterien sikerült.

5. Banános Joe (1982)

„Az én nevem... Banános Joe!"

Szegény Banános Joe semmi mást nem akar, mint kipakolni az árúját, aztán menne is a dolgára, de meggyűlik a baja hatósággal, és a vége az lesz, hogy mindenféle bürokratikus baromsággal kezdik zaklatni, és a végén még a hadseregbe is be kell lépnie, hogy kitöltse a szolgálati idejét. Kicsit olyan ez a film, mintha a Forrest Gump előfutára lenne, mert valljuk be, Banános Joe egy egyszerű figura, semmi más nem érdekli, mint a banánjai, de ettől függetlenül kedvelhető és szerethető, az a karakter, akit Bud a legtöbb filmjében adott. A film zenéje igazán jó, afféle talpalávaló. Ez a legjobb film, amelyben Spencer egymaga játszott, és el is tudta vinni a hátán a filmet.

4. És megint dühbe jövünk (1978)

„Mondd, te süket vagy? A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!"

„Hát csak úgy, hogy én meg sirályul tudok."

„Bunkó vagy, Bugsy!"

„– Mit mondd?

– Azt mondja, hogy a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"

„Ha felkelek, bal lábbal kelek. És ha bal lábbal kelek, akkor..."

„Már nem azért, de akkor minek sírsz?"

„Tízet öt centért, nagy koponya vagy!"

„Hmmmm, jó szaga van. Mi ez, hagymás bab?

– Nem, krumplis hal.

– Szeretem a hagymás babot! Sorsoljunk, fej vagy írás? Ha fej enyém, ha írás, megfelezzük!"

„Nem igazán szép dolog a kisebbet pofával belenyomni egy tortába, főleg nem az én tortámba."

Évtizedekbe telt, mire megtudtam, hogy ennek a filmnek a magyar címen kívül az égvilágon semmi köze a páros 1974-es nagy sikeréhez. Egyik legnagyobb sikerük, ami csak azért szorult le nálam a dobogóról, mert a Papitól személy szerint agyfaszt kapok. De ezt az apróságot leszámítva a film elképesztően vicces, tele van idézhető beköpésekkel, a zenéje nagyon fülbemászó, és egy érdekes történetet mesél el, amelynek révén betekintést nyerhetünk a szerencsejáték pöcegödreibe, legyen szó lóversenyről, sportfogadásról, egyszerű pókerpartiról, vagy a legnívósabb kaszinók dögkútjairól. 

3. Bűnvadászok (1977)

„Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!"

„Mit tettél, Walsh?"

„Kirby a parancsnok!"

„Már csak vaníliám van"

„Nem mondtam, hogy borotválkozz meg?

– Még nem uram!

– Pedig mondta!”

„– Hogy bírod a piát?

– Az első öt litert nagyon jól, aztán a hatodiknál elkezdek kötekedni."

„Bele fogja verni a fejedet a seggedbe!”

„–Nem látja, hogy pisztoly van nálam?

– Dehogynem látom, a szememnek semmi baja!"

Jézus atyaúristen, mennyire imádom ezt a filmjüket! Igazából itt a dobogón, már nem is nagyon tudok különbséget tenni, melyik a legjobb. A filmben szinte nincs mondat, amely ne vált volna szállóigévé, a film két órája megunhatatlan jelenetek sorozata, ahol a nagy páros mindenkit hülyére vesz, aki csak él és mozog. És ugyanakkor még értelmes és érzelemdús történettel is rendelkezik. Igazából nagyon kevés filmjük van, amit ennél is többször láttam – jelenleg valahol 50 és 100 között járok, ez már az a szint, hogy ha adja a tévé, ott ragadok előtte. A film pedig hol másutt játszódhatna, mint a napsütötte Miamiban, amit ezután vagy tíz évre kibéreltek hőseink. A zenéről pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ha felcsendül, máris beugrik öt beköpés a filmből, és az a csodálatos motorozás, amikor a tigriskölyök elvitte az ázsiai lányt egy körre. 

2. Nyomás utána! (1983)

„Kár érte, kiváló ügynök volt."

„Azt mondtam azonnal, az a zabagép nyugodtan várhat!"

„Nem mondta még neked senki, hogy begipszelt karral szar dolog vezetni?"

„De hiszen ez a hús romlott"

„Legyen szíves, kisasszony, kapcsolja … kapcsolja a disznókat. Öö, kapcsolja a fakabátokat, úgy értem, a zsarukat. Kapcsolja a rendőrséget!”

Ez volt a MÁSODIK film, amit felvettem videokazettára – tudom, hogy furdalja a kíváncsiság az oldalatokat, ezért elárulom, hogy az ELSŐ a Balfácán volt Pierre Richardtól. Csak nagyon kevéssel marad el az első helyezettől. Időtlen film, amit ezerszer láttam már –  azért is, mert az első héten legalább tízszer megnéztem, olyan csodának számított, hogy tudom pörgetni, meg visszatekerni, és újra és újra és újra és újra megnézni egy adott jelenetet... de hé, miért kezdett ennyire nyávogni? A zenéje eszméletlenül tetszik, elejétől a végéig pörög, ahogy egy igazi kémfilmparódiához illik, K1 – „Nekem már mindegy" – elmenne egy igazi James Bond-gonosznak is. A jelenetek ismételten csak fantasztikusak, és az idézhető beköpések száma is meghaladja a több tucatot. És a végén az a finálé a dominával... eszméletlen. Ha valaki nem látta volna, csak ajánlani tudom. Még úgyis, hogy talán ebben a filmjében a legkövérebb Bud. De hát így szerettük, jól állt neki.

1. Kincs, ami nincs (1981)

„De hogy szállhattál fel ilyen kevés üzemanyaggal?

–Hogy hogyan? (böff)"

„Az a nagydarab ember azt mondja, hogy a húgaid, nem valami szépek... ezt mondja Ő!"

„És Anulu a nagy pálmafa fia."

„Parancsnok úrnak jelentem, a távcső a vízben!"

„Te rohadt mocsok! Miattad elveszettem egy négyezer dolláros hajót és a szerződésemet a Puffin lekvárral!" 

„Én csak a papagájcsajokat szeretem!"

„Azt mondja, hogy ketté akar hasítani téged."

Biztos a sors akarta úgy, hogy az első film, amelyet Budtól látok, rögvest a legjobb is legyen. Vagy lehet, számomra azért a legjobb, mert ezt láttam először, és ekkor szerettem bele a filmjeikbe, majd megszállottan keresni kezdtem. Nyolc-, esetleg kilencéves lehetettem, amikor egy éjszaka apám megengedte, hogy fennmaradjak, és megnézzem ezt a filmet, mert azt mondta, ez az egyik legjobb filmjük, és nehogy már aludjak. Van ennek a filmnek valami megfoghatatlan bája. A támadás a begyöpösödött japán erődje ellen a tankkal mindent visz. Aztán vannak benne kalózok is, de ugyanazokat tudom elmondani róla, mint a dobogós alkotásaikról. Iszonyatosan fülbemászó a zene, tengernyi beszólást és jobbnál jobb jelenetet rejt magában ez az örökzöld – az a befejezés, amikor Bud még egy fél percig nem veszi észre, hogy a kis haverja már rég elszaladt, hogy mentse a bőrét. Ha ezerszer láttam volna már, akkor is látni akarnám újra és újra. Ebben a filmben koncentrálódik minden, ami miatt érdemes ezeket a filmeket nézni, mert semmi mást nem akar, mint szórakoztatni, és mi is lehetne jobb egy lusta, szombat délután, mint megnézni ezt a filmet – még úgy is, hogy enyhén szólva spoileres a címe. Ejnye!

Ez lenne az én személyes Bud Spencer top tízem, lehet, hogy ő elment, de ha sokszor megnézzük a filmjeit, örökké élni fog. És nektek mi a kedvenc filmetek tőle, ami esetleg kimaradt? Mi a kedvenc beköpésetek, idézetetek tőle? Emlékezzünk rá együtt, és Isten nyugosztalja.

Amennyiben tetszett a lista, lájkold Facebook oldalunkat!