A berni követ volt a Köbli–Szász duó első filmje, vagy ha úgy vesszük, a Köbli–Kulka duó második dobása, amelyhez csatlakozott Szász Attila rendező. Bár csupán egy hetvenhat perces tévéfilmről beszélhetünk, de ad annyit, hogy érdemes legyen leülni elé, nagyon jónak találom a dinamikáját, feszültséggel telinek a forgatókönyvét, a párbeszédeket, és érdekesnek a témát, amelyet körüljár. Elvégre mindenki hallott 56-ról az országban, mindenkinek van róla legalább egy storyja, de kívülről még nemigen találkozhattunk vele, pláne nem filmen, márpedig A berni követ pontosan ezt mutatja be.

A Félvilághoz hasonlóan ez is egy történelmi korszakba helyezi a cselekményt, és ez a film is inkább a fikció irányába megy el, azaz ez is történhetett volna. De míg ott a nőké a főszerep, akikhez a férfiak statisztálnak, itt a férfiaké a terep, és a nők válnak mellékalakokká. A történet két évvel az 56-os forradalom után játszódik Svájcban, ahová rengeteg magyar menekült a megtorlás elől. Legtöbbjük próbál beilleszkedni, várja sorát a menekülttáborokban, esetleg kacérkodik a gondolattal, hogy mégis visszamenne a megtépázott anyaföldre, de két elszánt fiatal úgy dönt, betör a svájci nagykövetségre, ahol arra kényszerítik a követet, vallja meg a Szabad Európa Rádiónak, hogy Kádár János egy aljas, hamis, álnok rendszert hozott létre, Nagy Imre kivégzése pedig koholt vádak alapján történt.

Talán érezhető, hogy egy ilyen történetnek bizony nem lehet jó vége, és habár A berni követ meglehetősen lassan indul be, az első negyed óra után úgy felpörög a tempó, hogy a néző lerágja izgalmában a körmeit. Én ahogy véget ért a film, ismét elkezdtem nézni, hogy minden apró kocka helyreálljon, mert az érdekfeszítő második egy óra után már az első negyed óra is értelmet nyert. Hogy hol is vagyunk. A világ legsemlegesebb országában, a magyar követségen, ahol egy terrorista akció/szabadságharc zajlik – attól függ, honnét nézzük –, és maga a helyszín alapjaiban határozza meg, hogy a karakterek mit is tehetnek. A svájci rendőrség ugyan körbeveszi az épületet, de nincs joguk egy másik állam területén intézkedni, ezért a két fiatal „bűnös”-sel, Bánossal és Ábellel, csak az épületen belül tartózkodó csekély számú követségi tag veheti fel a harcot. Ők viszont elzárkóztak a legfelső emeleten Koroknai nagykövettel, aki egyre közelebb kerül ahhoz, hogy lehulljék róla a politikus álarca, és megvallja az igazat.

A berni követ egy remek példája annak, hogy nem kell túlvállalnia magát egy filmnek, ha azt a keveset érdekesen és hitelesen meséli el. Például, remek akciójelenetek kaptak benne helyet, amelyek egy pillanatig sem vállnak nevetségessé – nem úgy, mint egy napokban bemutatott, szintén magyar ákciófilmben. Minthogy a film 70%-a beszélgetés, még így is különösen figyelni kellett arra, hogy ezek érdekesek legyenek, és informatívak. Én például nagyon örültem, hogy csomó mindent meg lehetett tudni 56-ról úgy, hogy nem Magyarországon vagyunk. Hogy mi történt a már kimenekültekkel, hogy milyen hidegen kezelik őket az elvtársak: „Rendben visszatérhetnek, de amint Magyarország területére lépnek, elfogják önöket, és fél évre börtönbe kerülnek hazaárulásért. Szabadulás után még lehetnek utcaseprők, meg eladók. Itt írja alá, máris nyomom a pecsétet.” A szerencsétlen hülye meg, aki nem tudott elég gyorsan integrálódni, vagy nyelvet tanulni, még akár bele is ment, de most komolyan tökre jól hangzik.

Vagy, hogy hiába disszidáltál, attól neked még jobb nem lett, odakint elzárt táborokba kerültél, dolgoznod persze kellett, és mindent kezdhettél a nulláról. Mindehhez hozzájárul az az elképesztő színészi játék, amelyet Kulka itt véghezvisz. Szabályszerűen a hátán viszi a filmet, Koroknai szerepében nagyon emlékezetes kettőssége, ahogy bármelyik pillanatban vallhat, hiszen félti az életét, de ugyanakkor azzal is tisztában van, ha politikailag kedvezőtlenül nyilatkozik, és ezáltal megússza a golyót, attól neki még nem lesz jobb, mert utána vége az életének, karrierjének. Sajnos ez a dicséret már korántsem mondható el a két ifjú titánról: Szabó Kimmel Tamás és Kádas József legjobb esetben is elfogadhatóan játszik, de semmi extra. A lányok – Balsai Mónika, Lovas Rozi – itt szó szerint kirakatdíszek, szépek, de ennyi. Nem is kellettek volna a filmbe, mert semmit nem tesznek hozzá, csak elvonódik a fő cselekményszálról a figyelem. Mintha kizárólag azért szerepelnének, hogy legyen pár nő is a filmben.

Az egyetlen színész, aki még emlékezeteset alakít, az Szikszai Rémusz Vermes elvtárs szerepében, konkrétan a legbadassabb antikarakter, akit valaha magyar filmben láttam. Nagyon tetszett, ahogy kézbe vette a dolgokat, ahogy a helyzetben meglátta egyetlen nanoszekundum alatt az előrejutási lehetőséget és azt, hogy mindezt a blamát hogyan tudná a javára fordítani. Így hát A berni követet mindenkinek megtekintésre ajánlom, mert a 74 perc nagyon gyorsan elrepül, a történelmi háttér kellőképpen hiteles, Kulka elemi erejű, vegytiszta színészetet produkál, és az akciószcénák kellemesen hátborzongatóra sikeredettek. Külön piros pont jár a végkifejletért, mert ez másképp rosszul sült volna el, nem lett volna valós, nem lett volna igaz, nem lett volna magyar. Így viszont közel tökéletes.

Ha tetszett a kritika, kérlek, lájkold a Facebook oldalunkat!