Hé, ébresztő! Kövessetek! Legyetek társaim ezen a nagyszerű kalandban. Spirituális utazásra invitállak most titeket, a mesés India kevésbé mesés részeire, ahol megannyi mókában, kacagásban, sírás rívásban, románcban lesz részetek. Mígnem elérjük a végső célunkat, a teljes megtisztulást, önmagunk és emberi természetünk megismerését. Szedelődzködjetek, mert a világnak ezen részén bizony ha valaki lekési a vonatot, az lekési magát az utazást is, mely ezúttal élete nagy lehetőségét jelenti. A színes programkínálatról minden reggel találtok egy laminált menetrendet a kispárnátok alatt, úgyhogy a tartalmas, és kulturált szórakozás garantált. Jöjjetek hát!

Húúú. Wes Anderson valami hihetetlen hangulatos filmet tett le az asztalra, melyben ha úgy vesszük semmi sem történik az égadta egy világon, de mindez a semmi annyira élvezetes, hogy akár végtelenített szalagon is vetíthetnék felőlem egy egész héten keresztül. A történet középpontjában három fivér áll, akik apjuk halála óta nem beszéltek egymással, és legidősebb testvérük minthogy önálló élete nincs, így elhatározza ad neki célt, ami mi sem lehetne más, minthogy felkutassák anyjukat, aki sok éve hátat fordított a valós világnak, és elutazott valahová Tibetbe, hogy a remete létnek hódoljon.

A film ezt az utat követi, és egy ideig úgy néz ki, az egész a vonaton játszódik, aminek lesznek állomásai, történik mulatságos, és drámai helyzet egyaránt. Ahogy azonban az élet, úgy a vonat is vakvágányra terelődhet, eltévedhet, sőt végső esetben ki is siklik ha nem vigyázunk, hogy aztán a végtelen sivatagban elérjük a szellemi energiáink zenitjét. Ismerjük mi egyáltalán önmagunk? Tudjuk, hogy mit akarunk, vagy csak valamit követünk amit meghatároztak előttünk mások, amiről azt feltételezzük ez a helyes út? Mert a nyugati ember számára csak egyféle gondolkodás létezik, és ugyan hol másutt ütközne ki ez a kontraszt, mint a mesés Indiában - ahonnét Phileas Fogg is csupán az élete értelmét hozta magával.

A hangulat, a nagyon szép képek, és egyedi megoldások mellett, a színészi játék is kiemelkedő, ami Adrian Brody, vagy Jason Schwartzman nevét ismerve még annyira nem meglepő, de itt van nekünk Owen Wilson, aki a filmet bebugyolált fejjel nyomja végig tökéletesen. Az apróbb szerepekben pedig láthatjuk a gyönyörű Amara Karant, a még gyönyörűbb Natalie Portmant, és a nem annyira gyönyörű, de nagyon tehetséges Bill Murrayt is.

Anderson a lagymatag Tenenbaum, a házi átok, és a sokak által ostorozott Édes Vizi Élet után olyan filmet hozott létre, mely kicsit többet tesz a felszín kapargatásánál. Tudom olyan rendezővel van dolgunk ami nem jön be mindenkinek, de a semmit is lehet feltölteni élettel, lehet róla mesélni érdekesen is. Számomra pedig már eleve az megadta az alaphangulatot hogy egy vonatos film - imádok vonatozni. A remek zenei betétek mindezt további szintre emelik, aki pedig Indiába tervez egy kirándulást előtte vessen egy pillantást a filmre, utána hátha kétszer is meggondolja. Más valamiről álmodozni, és megint más megkapni, nem minden esetben járunk az utóbbival jól...