Borzalmas film Kínából, ami úgy került az idei Titanic versenyprogramjába, hogy lenyűgözte a Berlinalét. Szerintem azonban messze ez volt a leggyengébb alkotás az idei ázsiai szekcióból. Kriminek meg thrillernek akarja magát eladni, miközben sokkal jobb lenne, ha egy korrajz maradt volna, mert a 25 évvel ezelőtti Kínát meglehetősen pontosan festi meg – már amennyire ezt meg tudja ítélni egy olyan ember, aki nemhogy a 25 évvel ezelőtti, de még a mostani Kínát sem ismeri semennyire első benyomásból.
A film azzal akarja eladni magát, hogy 1991-ben történt egy különös gyilkosság egy kínai kisvárosban. És onnantól kezdve, hogy nem a szomszéd tyúkját fújták meg, az ügy kiemelt prioritást élvezett, hiszen nem mindennap történt ilyet. A két nyomozó merőben eltérő módszereket alkalmaz mind a nyomozás terén, mind pedig a nevelésben. Na most ez idáig dettó A halál jele nem? DE! És bár azt sem szeretem, mégis elismerem, hogy arra azért emlékszem 15 év távlatából is, holott csak egyszer láttam. De ez? Én kérek elnézést az alkotók nevében, mert nagyjából ki is merítettük a történet krimiszálát. A film szól valamiről – leginkább, hogy a kevésbé agresszív rendőrt gyávának tartja a lánya –, néha történik egy újabb gyilkosság, és ennyi.
Ez nem krimi, ez nem thriller. Ez egy elég durva lenyomata a kommunista Kínának, és egyben ez az egyetlen erős tulajdonsága az egész filmnek. Állítólag rendezőnk nem is rendező, de hát akkor menjen légtornásznak vagy bármi másnak, amihez ért, mert ilyesmi sül ki abból, ha valaki kap egy kis tőkét, kamerát, meg néhány embert. Borzalmas egyébként ezt a közeget is látni, ahol még mindig Mao Ce-tung az isten, úttörők, meg kisdobosok szaladgálnak, és mindez totál természetes. Nyilván sokat enyhült arrafelé is a levegő, de nem lehet véletlen, hogy a világ egyik vezető nagyhatalma ma mégis Kína, amelytől – csak halkan teszem hozzá – félnek a világban.
Mert az eszmék nehezen változnak, maga az egyén nehezen változik, és ha beékelődik egy egy újabb ötlet, azt csírájában elfojtják. No hát ez a része lenne, ami erősebb a filmben, de mire elkezd felépülni, a néző már valahol alfában van. Talán emlékszik még egy gyilkosságra, ami valamikor ezer éve a film elején történt, de azt már jótékony homály takarja. És bár a mai fiatalok nem emlékezhetnek rá, de a korosztályom még igen, amikor egyik-másik ünnepnapon négy órákat kellett állni a tűző napon, amíg felolvasták mind a hatszázötven nevet, akik díjat kaptak – Te és Én nem –, amikor még egyenköpenyt kellett húzni, és úgy élni, hogy a Szocialista Magyarország szorgos tagja legyél. Ezek a jelenetek félelmetesen ismerősek, hiába Ázsia, hiába Kína, nálunk is ugyanez ment. Csak nálunk az ilyet még mindig viccel akarják elütni – lásd a keserédes Koltai-filmek (ugye valakinek édes, nekem inkább keserű).
A film indokolatlanul hosszú is, ahogy az kell, több mint 100 perc. A coming of age filmek rajongói lehet, mégis megtalálják számításaikat, mert a két lány serdülését még ennél is jobban mutatja be a film: kérdés, hogy mennyire klisémentesen. Egyetlen emlékezetes jelenet köthető ehhez is, amikor a srácok – minő borzalom – valami pornókazettát akarnak megnézni, de persze a Kínai Népköztársaság szemfüles rendőrei azonnal rajtuk ütnek, és jól megszégyenítik őket, hogy ez mennyire egy alantas és bűnös cselekedet. Arról már ne is beszéljünk, amikor az apuka biciklizni tanítja a lányát, és miközben hajtja a kerékpárt, még nem baj, hogy be lehet látni a szoknyája alá, de ha mindezt utasként teszi a csomagtartón kucorogva, akkor már jár a dádá.
Az Ami a sötétben rejlik leginkább az emberi ész korlátoltságáról kíván egy-két keresetlen szót ejteni – és tegyük gyorsan hozzá, úgy bemutatni a kendőzetlen Kínát, hogy mindezt kínaiak készítették, ami merész vállalkozásra utal. A rendező Yichunag Wang elmondása szerint a film hatalmas siker lett Kínában – nyilván pont ezért, mert először mutatta be ennyire húsba vágón az egykori Mosoly Országát. De aki itt nagy nyomozást, meg izgalmakat, esetleg bűntényt vár, az ugyanúgy csalódni fog, ahogy én. Talán úgy gondolták, a külföldieknek valami több kell, mint az IGAZI Kína. Azt az egy csavart, amit a filmben így is simán ki lehet találni, meg pusztán azért nem lövöm most le, mert hátha lesz még rajtam kívül legalább egy ember, aki szintén meg akarja nézni ezt a remekművet a Nagy Falon túlról.
Amennyiben tetszett a kritika, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért ajánld a Facebook-oldaladon!
A 23. Titanic fesztivál honlapja
