Mielőtt elkezdtem volna kutatni a Gőgös Gúnár Gedeon után, meg mertem volna esküdni, hogy az Ablak-Zsiráfot sokkal többször és több példányszámban értékesítették az elmúlt évek alatt. Azonban, tekintettel arra az aprócska, ámde el nem hanyagolható tényre, hogy a GGG 1962-es, - tehát két év múlva lesz a 60 éve, hogy szinte minden évben kiadják -, az AZ meg cirka tíz évvel később 1971-ben született meg, rá kellett döbbenjek, hogy EZ a hazánk legtöbbször kiadott, és legtöbb példányszámban eladott könyve, Varga Katalin pedig egy bestseller írónő.

Hogyan jutottam el oda, hogy, hogy újraolvastam a TELJES GGG-t? Igazából tankönyveket kezdtem olvasgatni mi maradt ki, mi az amit ajánlanak irodalomból, történelemből. Mikre hivatkoznak. Aztán egyre visszább haladtam, elkezdtem mesekönyveket keresni, elsősorban az én régi mesekönyveimet, amikhez emlékek, és érzések fűznek. Aztán eszembe jutott, hogy ha tényleg a kályhához akarok visszamenni, akkor ez a három könyv az, amivel kezdenem kell. A Gőgös Gúnár Gedeon, az Ablak-Zsiráf, és persze a Mosó Masa Mosodája, ami a személyes kedvencem. A teljesség igénye kedvéért álljon itt, hogy az MMM a fasorban nincs, mert dacára, hogy előbbi mint az AZs 1968-as, mindössze 20 kiadást ért meg, az AZs a legjobb esetben is csak 44 kiadást érhetett meg (de ennek az adott helyen majd pontosabban utánanézek) a GGG viszont a 49-en is túl lehet már, volt rá példa, hogy egy azon évben kiadták többször is.

Először arra gondoltam, hogy mindhárom könyvről írok egy ismertetőt, habár a legnagyobb potenciál az AZs-ben rejlik, és emiatt a GGG és az MMM egy bejegyzést kapott volna. De aztán úgy voltam vele, elképzelhető, hogy elég lenne csak nosztalgiázni egyet a Moly-on ahova a könyvismertetőimet felteszem. Aztán az első dolog ami miatt felkaptam a fejem az a Wikipédia, prózaian egyszerű, TÍZ mondatos ismertetője a könyvről. Egy olyan könyvről amit MINDENKI olvas aki magyarul tanul, itt születik vagy esetleg szeretne magyarul tanulni. Nem rég a kedvenc antikváriumomban (Múzeum körút 27 :D) egy nő azért vette meg mert a felnőtt korú, de külföldi párját akarta magyarul oktatni. Hát akkor hogy lehetséges az, hogy a Wikipédia kb. nulla infót tud nyújtani egy ennyire hasznos könyvről, amivel szinte mindenki találkozik, és amiről 99%-ban mindenkinek kedves emlékei vannak?

Talán mert annyira benne él az emberek tudatában, hogy emiatt nincs értelme írni róla, hiszen mindenki ismeri? Olyan elhanyagolt mint a Krisztofóró? Vagy pedig régen olvastuk, aztán elfelejtettük, majd a gyerekkel újraolvastuk, HA újraolvastuk. Aztán - minő meglepetés - hát nem nagyon találtam én se többet sehol. Senki nem írt róla, egy sort se. Molyon is csak annyit, hogy jaj de szerettem. Márpedig én úgy vagyok vele, nosztalgiázni jó, és talán másokat is érdekel az, ami engem érdekel. Különösen, amikor ezt olvastam a Wikipédián: "mindannyiszor szinte változatlan tartalommal jelent meg"... Talán mondanom se kell, ez a SZINTE beakadt. Nagyjából 2000 forintnyi beruházással a rákövetkező napokban vettem HAT különböző kiadást, eredetileg azért, hogy pótoljam a saját rongyosra olvasott, telefirkált példányomat, és meglegyen a házi könyvtáramban. És akkor már miért ne vegyünk minél régebbit? Bevallom, eredetileg csak az tűnt fel, hogy ez régen KÉK volt, és nem Zöld. Aztán kezdtem észrevenni a változtatásokat.

Az 1962-es, első kiadás KÉK kemény kötés, a címlapon teli rajz helyett egyedül pöffeszkedik Gőgös Gúnár kontúrozott alakja. Az író, rajzoló, és a kiadó neve fehérrel, nagybetűkkel szedve, Gőgös Gúnár Gedeon feketével, kisbetűkkel. 1965-ben megjelent a mai napig változatlan színes címlap, rajta Gőgös Gúnár Gedeonnal, immáron Zsiga kutyával. 1976-ban a könyv puha kötést kapott. 1978-ban a cím G betűit a szavak elején pirosra cserélték, ahogy az a könyvben eredetileg is állt, ez az egyetlen kiadás, ahol a borítón Piros betűk szerepelnek!. 1979-től a kiadvány zöld színű borítóra cserélték, minden sort feketével szedtek, és a Gőgös Gúnár Gedeon címben pedig először emelték ki a szavak eleji betűket naggyal. Vagyis 1962 és 1979 közötti 17 évben folyamatosan változtatták a külsőt. Az elmúlt 40 évben annyi változás történt, hogy a cím még nagyobb lett, és 2003-tól ismét visszaálltak a kemény kötésre. A papírminőség is változott (mondanom se kell nem az előnyére), meg a színek árnyalata is, de ez már nyomdai téma, és ezekhez nem igazán értek. A kemény-puhafedél meg nyilván azt segítette, olcsóbban lehessen előállítani, mivel a 71-es keménykötés már 29 forintot kóstált, a puhafedeles ellenben még tíz évvel később is csupán 22,50 forintba került. 1992-ben 140 forintba került. Mai ára 2490 forint.

Viszont miután ennyi különböző változáson esett át a könyv, eredetileg csak egy kék, és egy zöld példányt szerettem volna, talán mondanom se kell, hogy mekkora volt a megdöbbenésem, amikor összehasonlítottam a belső tartalmat... és aztán ráébredtem, hogy SOHA nem olvastam az eredeti Gőgös Gúnár Gedeont. Mert amikor 85-86-ban a kezembe kerülhetett, már legalább hat éve a bebetonozott, kanonizált változatot olvasták a gyerekek. Na ekkor jöttem rá, hogy egy Molyos írásnál kicsit többet érdemel ez, és e hosszúra nyújtott bevezető után talán már ti is rájöttetek, hogy a témánk ez a fentebb említett SZINTE lesz.

Arra is menet közben jöttem rá, hogy a GGG nem csupán egy mesekönyv volt, amiben jópofa mesék, és versek sorakoztak, hanem ez egy OLVASÓKÖNYV, amiből az első osztályosok tanulják a betűket és az olvasás tudományát. Jaaaaaa, hát így már könnyű. Mármint 120-160 ezres példányban megjelenni évről évre, amikor 2011-ben 83 évesen Varga meghalt már 2,5 millió eladott példányszámon is túl volt. Hát ezért találkozik vele mindenki, ezért égett be a kollektív tudattalanba. Varga egyébként kétszer is megkapta a József Attila díjat, (először 1976-ban) valószínűleg ezért a munkájáért is. A GGG és az MMM mellett olyan könyveket alkotott, mint az Én, Te, Ő vagy a sokkal kevésbé ismert Karácsony hava, ami egyébként az egyik leghangulatosabb karácsonyi mesekönyv, amit valaha olvastam.

Mindazonáltal a könyv mindig 98 oldal maradt, ami pedig azt jelenti, hogyha valamit változtattak rajta, azt csak úgy tehették meg, hogy a betoldásokért cserébe el is tűntek eredetileg szereplő mesék, versikék. Melyek ezek? Ugyanakkor érdekelt volna az is, ki bízta meg Vargát, hogy készítsen egy ilyet, milyen megbízásból készült, és miért pont Vargára esett a választás, hogy megírja? Vagy Varga egyébként is írt valami hasonlót és elérkezettnek látták az időt, hogy a régi olvasókönyvet lecseréljék vele? Merthogy pl. a nagymamámnak is volt már olvasókönyve, és az bizony nem ez volt 1910-ből.

Az eredeti kiadásban volt egy felszólítás a szülőkhöz, hogyan is olvassák ezt a könyvet a gyerekek. A GGG-t három szakaszra tagolták, ebből az első kettőt mai napig nagyobb betűvel szedik mint a harmadikat. Ugyanis azt csak az első osztály második félévében tanítják, ahol már önmaguktól is tudnak a gyerekek olvasni. Éppen ezért, bár egyharmadnyi oldalt tesz ki, de itt találhatóak a leghosszabb mesék, és emiatt a legkevesebb mese is, alig teszik ki a tartalomjegyzék egy negyedét. Ekkor még a mesék zöme szándékosan hiányos betűkészlettel íródott, mert az első szakaszban kikötés volt, hogy csak egyjegyű mássalhangzó szerepelhet. Pl, az ÁGY szó helyett odarajzolták azt, merthogy a GY betűt - és minden kétjegyű mássalhangzót -, csak az első félév második felében, a NAGYBETŰKET pedig csak a második félévben tanították. Emiatt az első két részben minden mondatkezdő betűt, ami NAGY lett volna, piros kisbetű helyettesített. Így nézett ki például a legelső versike amivel találkozhatott a gyerek:

1. Mit láttál.../ Emma, Móri Emma.../ Voltál-e, Vilmám?

Ez az első oldal, kinagyítva jól látható a különbség. A GGG-t kétszer dolgozták át. Először 1975-ben, aztán az oktatási reform miatt négy évvel később 1979-ben is. Az első kép egy 1971 kiadásból való, vagyis az eredeti etapból. A második a piros 78-as kiadás, vagyis pont beleesik a köztes négy évbe. Az utolsó pedig a mára kanonizált változat 1981-ből. K. Lukáts Kató rajzai változatlanok, a szöveg mégis teljesen más. Az első és a végleges verzió jobban hasonlít egymásra mint a másodikra a harmadik, amit ezek szerint teljesen elvetettek. Azonban az is észrevehető, hogy rendszerint az első versike adja vissza 100%-ban a rajzokat, a másik kettő mesterkélt. Pl: a másodikban azt írják a malomnál van lent, pedig a kőkútnál ül Anti. A harmadikban pedig tó mellett ami egy paraszthajszállal jobb ugyan, de purist lévén, én mindenből az eredetit favorizálom. A harmadik verzióban a 7 strófás versike 9-re duzzadt, beszél egy sehol látott táltos lóról, és málna lé helyett, som levet isznak. Ilonából, Ilma lett, Violából meg Vilma, az első kettő azért ismertebb magyar keresztnév. A második verzióban pedig az egésznek fittyet hányva, Emma és Marianna. Antiból meg végül Somló Simi.

Először azt hittem csak EGY átdolgozása volt a GGG-nek, amikor 1978-ban bevezették az új reformizált betűtanítást, ezért van az, hogy 1978-ban MÉG NEM, csak a következő évtől nézett így ki a GGG. Mondjuk aki nekem megmagyarázza miért éppen a T-betűvel kezdődik a könyv, az kap egy marcipánszarvast. Innentől már nincsenek piros betűvel jelölve a mondatok eleje, hanem Nagybetűvel, mivel már nem vártak a Nagybetűk külön tanításáig, hanem egyszerre tanították egy betű mindkét verzióját, ami valljuk be nem is akkora hülyeség. Az átírások mögött is ez áll, az első versikében nem szerepelt eléggé hangsúlyosan a T betű, és az egyes mesék versek is egymásra épülnek, vagyis amikor jelzik az adott MÁSSALHANGZÓT, akkor új fordul elő az adott történetben. Ha ezt külön nem jelzik, akkor a már megtanított betűket gyakoroltatják. Emiatt a harmadik verzióra már nem is tettek különbséget, hogy eredetileg három szakaszból állt a tartalom. A harmadik szakaszt onnét lehet látni, hogy hirtelen összemennek a betűk.

A második verzióban pedig az volt a feladat, hogy olyan vers szülessen, amely mindössze HAT mássalhangzót vonultat fel: L, M, N, R, T, V. Ami túl soknak bizonyult és kiemelTék belőle a T-t. Mindezek okán a GGG leginkább átírt része az első rész lett, ahol szinte mindent kicseréltek, vagy behelyettesítettek, a második részből pár mesét átvariáltak, a harmadik rész pedig lényegében változatlan maradhatott 1962-től napjainkig.

2. Rét mellett.../ Itatás/ Mező, mező...

No, második versecske. Ezt egyébként én teljesen erőltetettnek érzem, esetleg valami nyelvész, logopédus kommentelő elmagyarázhatná, hogy attól, hogy egyetlen egyszer szerepel a Mező szóban a hosszú Ő, hogyan lehet ezt gyakoroltatni, ha több ilyen szó nincs? A rövid Ö-ről nem is beszélve, ami egyáltalán nem szerepel a versben! A Z betű persze jó sokszor szerepel, eZért lett a névtelen csikósból Sás Zoli, eZért lett a víZ Zamatos, eZért lett a rétből meZő, és eZért kapott a versike vége egy teljesen indokolatlan ZiZZ-t. Mert az milyen jól hangZik. Ami ebben aZ oldalban engem leginkább lenyűgöZ. AZ aZ, hogy K. Lukáts milyen elánnal megrajZolt majdnem egy teljes oldalt, egy nyolc sorból álló verseikéért.

3. Künn a réten.../ Mese

A haRmadik mondókából, ami egy sokkal egyszeRűbb veRsike volt egy semmitmondó című Mese lett. Különösen azéRt nem éRtem itt a címváltoztatást, meRt mint látjuk itt az R betű gyakoRoltatása volt a cél. Na most... az eRedeti címben szeRepelt R betű, míg a véglegesben nem - a második veRzióban az S betűn volt a hangSúly. Azt máR meg sem kéRdezem, hogy a T és a Z után, hogyan kanyaRodtunk vissza az ERRRR-hez. Ez az első szöveg amiből később eltűntek a Rajzok. Róka Komából pedig Simi Sumi lett, ami nekem speciel jobban tetszik. Nem is beszélve aRRól a visszatéRő eleméRől a GGG-nek, ahogy tanít a veszélyRe. Simi Sumi lusta dög, nem teRmeli, csak elveRmeli ami a másé Mondanom se kell, hogy nálam ez a a visszájáRa foRdult, egy pillanat alatt megkedveltem a RRRRókát mint visszatéRő főhőst.

A második veRzióban - az S betű jegyében - kapott egy táRsat is, - láthatatlant - Sete Sutát, báR a neve alapján nem valami szeRencsés választás egy szoRgos manónak. A végleges veRzióban VáRi Róza lett a R betű miatt. A cím meg megmaRadt mesének. MeRt, hogy ott még a M betűt gyakoRoltatták vele. Az is megfigyelhető, hogy míg az első változatban Simi Sumi keRül ki győztesen a vezetőség láthatóan Rászólt VaRgára, hogy a lezáRás legyen megnyugtató, és egy lusta állat jáRjon póRul, még akkoR is, ha vöRös. Mindezek miatt a leáRást én éRzem setének meg sutának, így kell befejezni egy mesét: Ez már valami! Ez az... és nem ez volt az utolsó mai kuRtán, fuRcsán véget éRRRRt.

A következő hat versike nem szerepelt az eredeti GGG-ben, 1979-es utólagos betoldások, amiből meglehetősen sok van a végleges verzióban. Onnét lehet kiszúrni ezeket az oldalakat, hogy EGYIK sem kapott utólagos rajzokat. Még azokat sem, amelyeket kihagytak a későbbi GGG-k kiadásából, mert amikor eltűnt egy mese vele vesztek a rajzok is. Nyilván a párt kiadta az ukázt, hogy a következő ötéves tervben fel kéne gyorsí(tani)tani a betűk tanítását, és a két oldalra kiszórtak hatos is. Itt aztán van minden Ü, Ű, É, N, K, B. Amikor még csak újra akartam olvasni ezt a mesekönyvet ez volt az első ahol elgondolkodtam, hogy ilyen marhaságot, és csak az emlékek szépítették meg az egészet. Alapvetően nem tartom jónak a GGG verseit, legalábbis az ilyen rövideket. Ahogy azt említem fentebb itt is van egy ráerősítő szócska a versike végén, csakhogy több legyen a B betű. Bukk! De most nem?

4. Víz, víz, víz...

A következő verscsokorból csak az elsőnek van külön címe, szóval arra következtettem, hogy ez egy vers, csak épp sok közük nincs egymáshoz. Akár mondhatnám azt is, hogy segít megtanítani a gyerekkel az őselemeket, a Vizet, a Tüzet és a Mézet. Ez a versike egyébiránt sokat nem változott, vagyis az első ahol nem történt drasztikus belenyúlás. Olyannyira, hogy itt meghagyták az 1975-ös verziót 79 után is, csak nagybetűkre cserélték a piros kezdőbetűket, ahogy már fentebb elbeszéltem. Sőt ez az első olyan oldal, ahol már ismétlés a cél, nincsen új tanulandó mássalhangzó. Legalábbis a végleges verzióban, ahol a Mező-nél megtanulják a Z betűt, - víZ, tűZ, méZ - amit eredetileg itt vettek, mert a Mező eredetileg Itatás volt, és az S-t tanította.

A legjobban az első strófán változtattak. Az első két sor maradt az összes többit átírták, a csónakrajzból süllő lett, nem mintha feltételezném egy hatéves gyerekről, hogy kapásból ismeri a folyóvizeink különféle halait, ha valakit érdekel, én pl. mai napig nem ettem süllőt egyszer sem. A tüzes szekció ugyanígy változott, bár szerintem ott inkább azért változtattak rajta, mert a "mivé lenne a két kezem" talán már akkor is morbid volt egy mesekönyvbe, noha nagyon sok gyerek van olyan hülye, hogy belenyúl a tűzbe és aztán megtanulja, hogy ne nyúlkáljon. A mézes versen farigcsálták a legkevesebbet, itt a mézből ízes méz lett, kerek tálból meg üres tál. Hogy az Itt a mézből miért Ez a méz lett a végén... amikor a T betűt vette a kölök a legelső verssel. Nem látok ám én itt olyan megfontolt rendezettséget.

5. Ez itt... - A K-t tanító, ötödiK mondóKa az első amely túlélte a gyomlálást, vagyis cirKa 60 éve ugyanúgy szerepel a GGG-ben. Így arról nem is tettem be képet, hogy haladjunk.

6. Süt a mama... című versike SEM változott sokat, csak ugye nagyok lettek a kezdőbetűk. Viszont ha másodszor is figyelemmel olvassuk, rájöhetünk, hogy a második verzióban ezt is kicsit átírták, csak aztán a véglegesben mégis az eredeti mellett maradtak, így ez SEM változott. Mint a régi feladvány Mátyás Királynál, változott is meg nem is. Márikából Julika lett, Kis Kelemenből meg Tót János, korunk nagy egyénisége, mert ekkoriban a J betűt tanította. Megemlítendő még, hogy a két maJszoló gyermek raJzát felcserélték, így nem egymástól elfordulva falatoznak, hanem mint két Jó testvér. Márika, és Sárika meg kiszőkült a vörös haJból. A Süt a mama szerintem leginkább azért fontos, mert nem csak én emlékszem rá, nyilván nem csak én szerettem enni, mikor sütött a mama.

7. Tréfás történet/Barna teve baktatott...

A sok vers után végre egy próza. Az egykoron B betűt tanító Beégett, ahogy nőtt a teve púpja a víztől. Itt sem történt sok drasztikus változtatás, - ezért csak kettő képet tettem be - de azért ahogy látjuk helyenként belenyúltak, a mondatok hangsúlyába, és pár szót átírtak, hogy BéseBB legyen. EgyéBként 1975 után ugyanaz maradt. Kicsit Bugyutának érzem a lezárást. Valamint ez az első olyan történet ahol megmaradtak a szavak helyetti rajzok.

8. Mit ásol, róka?/A holló és a róka/Jakab, az okos varjú

Ezt egy picikét csúnyán vágtam össze, de talán így is látszik, hogy mennyire átírták ezt az eredetileg nyolc soros mondókát egy mesévé, amiben lényegében csak a rajzon szereplő róka, meg a versem ásás motívuma maradt meg. Bár kétségkívül az első eset, ahol hajlamos vagyok úgy ítélni a helyzetet, hogy a végleges verzió jobb, már csak azért is mert a Rókaverő Bórembukk már már Lázár Ervin lázálmait idéző kitalált fantázialény, közvetlen rokona Festéktüsszentő Hapci Benőnek, meg a Toroknyaszajintó Fapomogácsnak. Aztán 79-ben még tovább csavartak rajta, mert kitalálták, hogy a J betűt fogJa tanítani ez a mese. Ezért lett a valóban nemes Hollóból, egy sokkal hüJJJébb varJú - akit persze Jakabnak hívnak, bár lehetett volna Józsi is a róka - és ezért ás a róka őz heJett, JJJJávorszarvasnak, ami szerintem marha erőltetettnek hat hazánkban, egy oJan könyvben, ahol közönséges erdei állatok a szereplők.

Nekem itt a második verzió tetszik, mert ott igaz setébb, meg sutább a lezárás - meg ott még a H betűt kellett vele gyakoroltatni -, de a Bórembukk nem csak ráijeszt a rókára, de kialakul egy egészen érdekes párbeszéd is, szóval elhiszem, hogy egy életre elzavarják.

9. Mókus, mókus...

Az első képen szereplő rövid mondókát teljesen kukázták, szintén egy rajzokkal operáló mesécske, csak szólok. K. Lukáts rajzai meg mentek a levesbe. Helyettük bekerült a következő három versike. Azt hiszem fentebb már kifejtettem a véleményemet ezekről. Megjegyezhetetlenek, rajzok se segítik őket az emlékezésben, és csak azért kerültek be, mert az új rendszer már nem úgy tanította a betűket, ahogy a régi. Hirtelen kellett egy C, meg egy G, és előrehozták az Sz-t is. Sőt, hát ez a három vers a Jakabos mese előtt kapott helyet.  Ezekből is látható, hogy a versek olyan sorrendben változtak, vagy tűntek el teljesen, ahogy a betűket éppen tanították. Kéne valami B-betűs ide írjál már valamit, és egyből Béla lett a Kelemenből és viszont. Leginkább a betűket elsőként tanító mondókák változtak, míg azok amelyek már csak gyakoroltattak, többnyire érintetlenül maradtak.

10. A füllentő kakas/ Három történet

Ez is egy érdekes történet, és egyben szomorú is. Szomorú, mert ez az első hosszabb történet, meglehet pont ezért kukázták végül. 1975-ben előbb három mese lett belőle, noha folytatólagos, majd végül a már fent bemutatott három vers, amely szinte ugyanazt a három betűt tanítja mint ennek volt feladata: C, P, G. Már az első átírásnál elvesztettük Lukáts Kató rajzainak két harmadát, a másodiknál meg az összes morális tanulságot amit ez a két mese adott. Már a Holló és a Róka is Aiszóposz szerű fabula volt, amely tanította is a gyermeket. Itt viszont az első verzió egy az egyben egy Bibliai történet: a Farkast kiáltó fiú variációja. Itt is farkas van, de a kakas kiált farkast. Ezt később kicserélték az alant bemutatott három rövid mesére, ahol a kiskakast folyton bajba keveri/elárulja cicamica barátja, és a kicsi sün pedig segítségére siet. Szerintem a meseíró itt nagyon elbánt a cicuskával, akit botorságból és mert oktondi szedi rá a róka, és lehet akart volna segíteni a kakasnak, de nem mert, hiszen ő is félt. De mindegy is, hiszen ez a mese sem szerepel már a jelenlegi változatban. Illetve nem mindegy, mert három lélektelen vers igen.

11. - Mit látott kis kelemen jóska?/Mit látott dalos jóska?

Dalos - leánykori nevén Kis Kelemen - Jóska mindent egybevetve nem járt annyira rosszul. Az eredeti képes mondóka megmaradt szinte szóról szóra, csupán a kezdőmondatot és pár szót cseréltek ki, hogy erősítsék a D betűt. Így lett kukából délceg, fűből nád, mákból dara, éneklésből bőgés, és rikoltásból dörmögés. Mondjuk szeretném egyszer hallani, ahogy egy medve rikolt... Dalos Jóska később hátrébb került a Barna Mackó Kuckója című mese elé.

12. -  Liba-bál

A Liba-bál végtére is nem járt rosszul, ez volt az első hosszabb, három oldalon keresztül illusztrált mondóka, az egyik első, amire mai napig emlékszek. Igazán kár lett volna veszni hagyni. Itt csupán szintén nagyon finoman változtattak a szavakon, de magát a mondóka struktúráját szinte érintetlenül hagyták. Elsőre fel sem tűnik, hol nyúltak bele, de azért a szakavatott szem hamar rájön a turpisságra, csak keresni kell azt. Az első oldalon például csak a fülemüléből lett előbb gerlice, majd kék gerlice. Illetve a libaláb kötőjelesre változott.

A második oldalon már több változtatás történt, de maga a vers szerkezete itt sem változott, vagy csorbult. A libbent-lobbantból ropták a táncot lett, hogy aztán ismét libbenjen és lobbanjon minden. A kürt először énekel, végül jajong, közben pedig élesen gágogtak. A róka felrettent, meghallja, majd lesben áll erdő helyett szélben, ami minden esetben sűrű. Miféléből mi az az lett. Fülelt, surrant vagy körbe lényegében teljesen mindegy.

Az utolsó strófa megint kevésbé lett átírva, Liba-fartőből comb lett, a sok sült meg a rétes felborulás helyett kiborult, Böske pedig futás helyett surranásba kezdett. Mindig sajnáltam Tarka Tollú Malvint amiért ő már nem tudott elmenekülni. A mondóka persze nem tér ki rá milyen sors jutott neki, mert függőben marad a vége, de el lehet képzelni. Valójában ezek a Gőgös Gúnár Gedeon történetek nagyon durvák ám, tele a természet brutalitásával, ahol a róka, meg a farkas mindenkit felzabál.

13. - A farkas és a sün

A 13-as szám úgy látszik tényleg nem valami szerencsés, mert itt eredetileg ez a mese állott, míg 1979-ben kukázták ezt is, és helyette lett ez a szép három vers: Poros úton, Gyöngyöm, Pfű be fáj! Mindegyik kép nélkül. Utóbbi tanította egyedül a F betűt, amit eredetileg a mese hivatott volna bevezetni. A P betűt a 10-es pontban tárgyalt mese tanította eredetileg, a Gy-t meg majd csak később a második részben következő, igen emlékezetes: Gyuri kakas és a gyík.

14. - A barna mackó kuckója

Az első mese, amely már elég hosszú volt, és mégis túlélte a ciánozást, lényegében semmit nem változtattak benne, csupán annyi történt, hogy a képes szavak közül eltüntették az ÁGY-at meg az ASZTAL-t és csak a NYÚL maradt. Szerintem nagyon emlékezetes mese, bár nem igazán értem a logikát abban, hogy a Farkast kint hagyják, nehogy megegye a medvelakban menedéket keresőket, közben meg beengedik Rőt Eleket, a rókát, azt az állatot, aki minden élőt felfalt az előző 13 történetben...

15. - Daru Tádé

Hasonlóan a mackós meséhez ehhez sem nyúltak, két teljes oldal gyönyörű rajzokkal, de ez egy verses, tanulságos mondóka inkább. A mostani verzióban hátrébb került, de még mindig az első részhez tartozik.

16. - Ezüsterdő

Egyetlen mondatot leszámítva ebben sem írtak át semmit. Az átírt mondat így hangzott: Mikor a hold előbújik... és ez lett belőle: Mikor az est csendben leszáll... Lényegében az egybe-külön íráson változtattak, és elnézést, hogy ezekről nem tettem be képet, de haladni kell, mert sose érünk a végére.

17. - Ess, eső...

Egy ötsoros vers, mit vers, haiku :D benn maradt a végső verzióban.

18. - A kis kakas kertje

Szintén reformizációs túlélő, ráadásul úgy, hogy az összes szóhelyettesítő képeske is meg maradt a mesében.

19. - Körbe-körbe

Ha valamire emlékeznek az emberek, hát erre a mondókára biztosan, ugyanis tízszer hangzik el a ki a ki a rétre ment frázis. Szerintem én ezt nagyon gyűlöltem már gyerekként is.

20. - A kis egér hídja

Ebben a mesében az egyetlen változtatás, hogy érthetetlen módon ismét kukáztak egyet Kató rajzaiból. Az egérkének rögtönzött híd meg lentről, a felső traktusba került.

21. - Elgurult az "o" betű

Ebből a meséből szintén csupán a képeket gyomlálták ki.

22. - A bűvös gomba

Leszámítva, hogy erről ma már mindenkinek valami rossz jutna eszébe, ez a mese is érintetlenül maradt meg az utókor számára.

23. - Kiugrott a gombóc...

Azt hiszem ebben a verses mondókában mindent szeretek, egyik örök kedvencem, és feltételezem nem csak nekem. Kezdve azzal, hogy ki ne szeretné a gombócot? Legyen az szilvás, lekváros, túrós, húsos vagy csak sima gőzgombóc. Egyik kedvenc eledelem a mai napig. Imádom e rajzokat ezen a két oldalon, és a strófák végén ráerősítő utolsó mondatokat: Stul-stul-stul Filmbookostul. Szerencsére nem nyúltak hozzá.

24. - Téli lakoma

Szintén kedvenc mese, szintén egy kaja miatt, ami nem más mint a sütőtök. Ehhez sem nyúltak hozzá.

25. - Kalap-vásárlás

Kicsit érthetetlen okból kigyomlált mese. Az első két verzióban még benne maradt, aztán a véglegesből kiirtották. Lehet úgy voltak vele, az állatok még csak hagyján, hogy beszélgetnek, de egy hóember az mégiscsak maradjon a seggén. Maga a mese nem tanított semmilyen betűt, különösebben nem is volt jó, de elfért volna, senkit nem zavart.

26. - Cérna és cirmos

Ha valamire emlékszik minden gyermeklelkű felnőtt, hát ez a mondóka az. Ami különösen emlékezetessé teszi az az a két oldalon keresztülfutó gombolyag, ami mindent befon, besző, behálóz, legyen az kémény, tó, vagy kilométerkő. Annyira nem nyúltak hozzá, hogy minden egyes rajzot, ami egy szót helyettesített, vagy kimondatott benne hagytak.

27. - A lókötő róka

No itt végződött az első szakasz. A Lókötő róka szintén nagyon emlékezetes, igazi monstre mese a maga négy oldalával, amiben ráadásul keverték a szöveget a verssel. Semmit nem változtattak rajta, kivéve, hogy a nyúl képét, átírták szöveggé.

No és akkor ezzel zárnám is az első részt, egyelőre legyen elég ezt emészteni. Következő alkalommal, a másik két kevésbé változtatott epizódot nézzük át, amelyek együttesen nem voltak olyan hosszúak, mint ez, köszönhetően annak, hogy a mesék már prózaibbak voltak... vagyis hosszabbak.