Valaki mondja már meg nekem, hogy miért tartják jó ötletnek, hogy még mindig húzzák a bőrt erről a mérsékelt sikerű sorozatról? Már a második rész is egy erőltetett, borzalmasan maníros folytatás volt, és bevallom az elsőt se tartottam annyira jónak, bár ott még voltak jó zenék, egy emlékezetes gonosz, és sütött a stílus minden irányból. A folytatás megpróbálta kitágítani eme univerzumot, mert ugye mindenkit érdekelt mit lehet ebből kihozni. No akkor mi legyen a következő rész, hát egy prequel. Amiben azt fogjuk látni melyek voltak azon események, amik létrehívták a korona legtitkosabb szervezetét.

Bármely másik filmjét jobban szeretem Matthew Vaugn-nak. A Tortát mai napig megnézem, egy nem hivatalos James Bond film, ami jó ajánlólevél volt Daniel Craignek. A Csillagpor az egyetlen olyan fantasy, ami nem a Gyűrűk Urát vagy a Harry Pottert akarja utánozni. A Ha/Ver a képregény filmek újradefiniálását jelentette egy olyan korban, amikor már a stúdiók és a nézők is kezdtek belefáradni a szuperhősökbe - még bőven a Marvel feltámadása előtt járunk -, az X-men - Az elsők pedig újra tudta indítani a befulladt X-men franchiset. Szóval ez az ürge rendezhetne bármi mást azóta, de szerencsétlenségünkre tíz éve semmi mást nem csinál mint Kingsman adaptációkat.

Talán nem nagy spoiler, hogy ez a Kingsman az I. Világháború alatt játszódik, egészen onnan, hogy a Ralph Fiennes által patronált - akkor még más névre hallgató szervezet - sikertelenül próbálja megóvni Ferenc Ferdinánd életét. A film legnagyobb pozitívuma, hogy a maga elmebeteg módján egész hitelesen ábrázolja, és hívja fel a figyelmet történelmi összefüggésekre. Mégpedig, hogy az akkori világ három legjelentősebb uralkodója, V. György, II. Vilmos, és II. Miklós szegről végről, ilyen olyan házasodásoknak és anyai ágaknak köszönhetően unokatestvérek, kvázi rokonok voltak, akik gyermekkori sérelmeik miatt égették fel Európát. De szerepet kap persze Raszputyin, Lenin, és Wilson "Egy Statesmant jéggel!" amerikai elnök is.

Mindeközben azonban annyira over the top az egész, hogy az ember még azt sem tudja komolyan venni/elhinni, ami egy az egyben így történt. Pl. Raszputyin ábrázolása egészen egyszerűen nevetséges, karikatúraszerű, Rhys Ifans pedig jó úton jár, hogy Peter Stormare sorsára jusson, legalábbis ha komolyan gondolja ezeket a túlzásokat. Amikor akarnának mondani valamit pl. hogy a háború rossz - m'kay - azt is annyira szájbarágósan teszik, hogy legszívesebben már üvöltöttem volna, igen felfogtam, éppen elég volt mutatni. Ez a nevetséges ellenállás, amit Fiennes karakterének fia fejt ki egész végig, merthogy ő első sorból akarja átélni a háború borzalmait, nagyon mesterkélt, kvázi, hogy ez lesz a beindítója annak, hogy megalakuljon a Kingsman hálózat. Az meg hogy valaki visszautasítja a pre-James Bondkodást azért, hogy a verduni vérszivattyúból kivegye a részét, egész egyszerűen hihetetlen.

A film persze tele van PC shittel, vagyis Fiennes két legmegbízhatóbb segítője, Djimon Hounsou, akit képtelenség megölni bármit tesznek vele, és Gemma Arterton, aki természetesen mindig a legjobb pillanatban menti meg a magatehetetlen férfiakat, és ennek hangot is ad. A sötétségben rejtőző, szálakat mozgató főgonosz karaktere pedig igencsak légből kapott, és bár nagyon előkészítik, hogy minél nagyobbat üssön, még egy halk kis pukira se futja belőle. Úgyhogy a filmre úgy fogunk emlékezni mint Fiennes jutalomjátékára, a marha jó zenékre - amiket persze évtizedekkel/századokkal előtte megkomponált egy zseni -, meg Raszputyinra, hogy ez mekkora egy istentelen nagy fasz.