Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

BOSCH - követők és epigonok között (avagy egy képkiállítás viszontagságai)

2022. július 01. - scal

A most következőkben hírt adnék a már három hónapja tomboló Hieronymus Bosch képkiállításról, amelyet eszméletlen nagy érdeklődés övez. Viszont van pár dolog, ami könnyen elkerülheti az ember figyelmét, úgyhogy ezek miatt úgy gondoltam megosztom az élményeimet, hátha más is szeretné megnézni ezt a... nem mindennapi festménykiállítást.

289670337_5967565529936948_5649873950513030961_n.jpg

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy én azért tisztában voltam vele, nem egy mosogatógép kiállításra igyekszünk. Nem tegnap találkoztam először BOSCH nevével, hanem sokkal korábban, amikor még javában rajzolónak készültem az írás helyett. Nagyon szerettem iskolában a rajzórát, volt némi tehetségem is, nyertem pár versenyt a képeimmel, aztán valahogy az egész elhalt. Nagyjából pont ott, amikor ceruza helyett valami haszontalan dologgal kellett volna alkotni, aminek a vége sose azt akarta ábrázolni, amit én szerettem volna. Szóval én meg az ecset sose voltunk jó barátok. Nem is nagyon tudom elképzelni egy ennyire kontrollálhatatlan eszköz, hogyan lehet a felelős egy egész művészi ágazat kialakulásáért.

Volt még egy kisebb fellángolása a lelkesedésemnek az egyetem előtt, amikor, ha lett volna pénzem vehettem volna egy elektronikus táblát, amin már nem egérrel - hát azzal se értem, hogy tud bárki rajzolni -, hanem érintős ceruzával lehetett volna alkotni. De nem vettem. Fájó búcsút intettem egy lehetséges szebb jövőnek. Nem úgy, mint Szabi barátom, aki szintén arra az egyetemre ment, mint én, de ő bezzeg festeni tanult. És hogy beleszőjem ebbe a bejegyzésbe is a kalandjátékokat, pont előtte játszottuk ki a The Longest Journeyt, amiben ugye egy festőnek tanuló lány a főszereplő. Ő azóta megvalósította álmait. Nekem meg annyi maradt, hogy néha napján elmentem egy kiállításra, - többnyire az övéire -, meg olvastam pár albumot. De neki köszönhetően hallottam nagyon sok festőről is. Azt hiszem így volt ez Bosch esetében is. Szabinak meg volt az a nagyon vaskos, embergyilkos könyv, amit Wilhelm Fraenger írt Bosch-ról, és dacára, hogy 1985-ös, mai napig az a legátfogóbb munka a festő életéről és művészetéről.

288198873_821113125960723_604411014230681801_n.jpg

(Imre úr épp azt demonstrálja, hogy kell befogadni és értő gondolkodással csodálni egy műremeket)

Szóval van némi alapműveltségem a festészetből, nagy ügy. Telt múlt az idő és Bosch is feledésbe merült nálam. Egészen a rettegett 2020-as évig, amikor arra voltam kötelezve, hogy annyira otthon legyek, hogy néha még a televíziót is kénytelen voltam nézni. No, ekkor láttam egy remekbeszabott dokumentumfilm sorozatot, - majd valamikor hírt adok erről is - amiben Waldemar Januszczak azt az általam is favorizált teóriát fejtegette, hogy a reneszánsz valójában nem is Itáliában született, hanem Németalföldön, amit később az olaszok elloptak... akarom mondani tökéletesítettek. És bizony úgy van, itt jött szembe velem ismét Bosch. Ekkor már jobban utána olvastam, így amikor pár hónapja az egyébként csodálatosan, minden kifacsart fillért megérdemlően felújított Szépművészeti Múzeum kihirdette, hogy az ő képei költöznek kis hazánkba a következő időszaki kiállításra persze, hogy úgy voltam vele: NEKEM EZT LÁTNOM KELL!

Egyből utána néztem mennyi egy jegy - 4000 forint, ha nincs kedvezményed és a helyszínen veszed, meg félóra sorban állás, vagy 4400 forint onlány, amibe beépítik a kényelmi funkciót is -, tehát nem egy különösebben fajsúlyos tétel, mert azért valljuk be, nem minden nap jár az ember kiállításokra ma már. Sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy rengetegen akarták látni, vagyis az esetek többségében tömegnyomorra kell számítani, ergo péntek, szombat, vasárnap kiesett, hétfőn meg nincsenek tárlatok, bár ezt a harmadik hónapra feloldották, mert annyira sikeres volt az esemény. Marad tehát a kedd, szerda, csütörtök, és abból is inkább a délelőtt tíz és délután kettő közötti intervallum, amikor a gyaurok dolgoznak. Nos sikerült délután négy után eljutnunk rá - több hónapi tervezést követően - és ha nem is volt tömeg, de egy kisebb hadseregen azért át kellett verekednünk magunkat, hogy bármelyik... ismétlem BÁRMELYIK festmény közelébe juthassunk.

288856463_351440733647443_4749450911179829152_n.jpg

A ruhatárban mindent le kell adni, de ennek ellenére végig nézik hozott e magával a páciens kisbaltát, gázsprayt és egyéb romboló eszközt, amivel esetleg megsérthetné egyik másik műalkotást. Bár Varga Viktor óta tudjuk, hogy ehhez elegendő az ember nyaló-nyelő szerve is. Az mondjuk üdvös, hogy a ruhatárt már nem kell pluszban fizetni, és hogy egy oldaltáskát azért bevihetsz magaddal. Fényképezni szabad, de vakuzni nem, ennek ellenére azért volt pár paraszt, aki stikában csinálta, mert MINDIG VAN PÁR PARASZT, aki szarik mindenre. A termekben kellemes félhomály uralkodik, és ugyan a képek meg vannak világítva, de mivel az emberek nem, el nem tudom képzelni, hogy nem történt már pár baleset, amikor egymásnak mennek ketten, az egyikük megtántorodik, és beszakít mondjuk egy Ecce Homot.

De ne rohanjunk előre, a kiállítás első szekciójában - melynek címe KÉT KORSZAK KÖZÖTT - még nagyon izgatott voltam, ahogy megkezdtem utazásomat Hieronymus Bosch enigmatikus világában. Ugyanakkor elkövettem máris egy hibát, a sokaság miatt ugyanis csak a képeket nézegettem, de nem olvastam el a melléjük biggyesztett kiírást. Különben is nagyon szépen elrendezték a képeket - amolyan szellősen - miközben szól valami a földöntúli zene, - Carmina Burana, mi más - meg a különös aktualitás, hogy ugyan Bosch korában járványok, meg háborúk pusztították a földet... és hát ugye ma is. Aztán amikor eljutottunk a Koncert egy tojásban híres neves Bosch festményhez - annyira, hogy nagyon sok könyvre ez a kép kerül -, akkor volt az első alkalom, hogy oda tudtam tolatni az orromat a mellékelt kiíráshoz is. Ahol aztán ez fogadott: BOSCH KÖVETŐJE.

288677076_5967565826603585_4099391880691806077_n.jpg

Majd szépen leírják, hogy abból jöttek rá, hogy ezt nem Bosch készítette, hogy a kotta, amiből játszanak, egy a művész halála után írott dalt tartalmaz, tehát nem készíthette Bosch. Utána persze végeztek rajta különféle vizsgálatokat is, ilyen pl. amikor a vászonból kivesznek egy szálat és az alapján belövik a korát, vagy ami még érdekesebb, úgynevezett dendrokronológiai eljárással, a keretből egy farost elem alapján az évgyűrűket megszámolva követik vissza mikor keletkezhetett a kép. De ha jobban megnézzük az alakokat, az alapján is gyanús lehetett volna, mert Bosch nem igazán arról volt híres, hogy mennyire jó arcokat festett. Nos tehát, ilyen esetben annyit írtak, hogy Bosch Követője, mivel a nevét persze nem lehetett megtudni ki is koppintotta Bosch stílusát.

Mellette meg ott függött a Bűvész, amiről pár éve szintén kiderült, hogy csak azt hitték Bosch, de a kiállításon mellette is a követő kitétel volt olvasható. Utána persze alaposabban szemügyre vettem a teremben lévő képeket, és hát EGYIK SEM volt Bosch-é, de jó persze, fel kell vezetni a korszakot, ez a reneszánsz születése, és egyéb nevenincs, vagy elfeledett németalföldi festők képeiből ágyaztak meg utazásunk első szakaszának. Haladjunk tovább. A második szekcióban, mely a BOLONDOK HAJÓJA címet kapta, már volt pár Bosch is. Mindenekelőtt a kiállítás címét adó... Bolondok hajója, amely a párizsi Louvre-ből evezett hazánkba. Ez a kép ihlette a tojásost, mert hasonló a tematikája. Egyebekben egy elveszett triptichon bal oldali szárnyát alkotta.

img-6352.JPG

De itt volt látható a Kőoperáció, avagy a balgaság gyógyítása is, az egyetlen festmény, amit a madridi Prado nagy kegyesen eljuttatott a valaha volt legnagyobb, legteljesebb Közép-Európai Bosch kiállításra. Azután jöttek ezek a vázlatok, meg tusrajzok, be is teszek ide egyet, hogy lássátok ez itt egy Bosch. 10*10 centiméter. Ekkorákat rajzolt, és festeni se festett sokkal nagyobbakat. Egy szárnyas oltár már majdnem elérte nála az egy métert - kihajtva. Szóval, ha szembejött egy NAAAAAAGY festmény... akkor az bármennyire is szép volt, meg lenyűgöző, az biztosan nem Bosch. Hogy miért volt ennyi bizonytalanság a kiállításon - majdnem megkérdeztem a harmadik teremben, hogy mégis merre találom a Bosch kiállítást, mert én arra váltottam jegyet - az elsősorban annak köszönhető, hogy Bosch nem alkotott futószalagon.

Kedvtelésből és nem a megélhetésért festett - jól házasodott, gazdag nőt vett el, a rendeléseket pedig leginkább II. Fülöp adta le neki, szóval még az a pár festmény is jól fizetett. Valamint nagyon ritkán szignózta a képeket, úgyhogy egyik másik műhelyében dolgozó tanítványa, ügyesen tudta utánozni. Elég volt egy kis Lórit odarajzolni valamelyik sarokba, és már felmerült a gyanú, ez a téboly csakis Bosch műve lehet. Szóval, ahogy haladunk előre az időben úgy ment össze az amúgy se nagy Bosch életmű. Volt ami már a saját idejében elveszett. 1450 és 1516 között nagyjából ötven művet készített el, ez mára negyvenre apadt. 1470-től kezdett festeni, és első korszakából, ami 1485-ig tartott, SEMMI nem maradt meg.

288884822_5967568863269948_4466234374460584321_n.jpg

A negyven műből csupán a fele festmény, a többi ehhez hasonló vázlat, vagy rajz. Korai korszakából csupán rajzok maradtak fenn. Ezekből elhoztak ötöt, látható a Pokoli hajóTanulmányok Szent Antal megkísértéséhez, a Mutatványos, a Pokoli táj, és a Bámészkodók. Ezek legtöbbje magángyűjteményekből került a kiállításra, és ugyan az volt alájuk írva, hogy BOSCH készítette, DE ezek egyikéről sincs bebizonyítva, hogy tényleg Bosch rajzai lennének, és sokkal inkább lehet az, hogy egyik tanítványa rajzolta őket, ő meg az áldását adta rá.

Sebaj, haladjunk tovább, hiszen előbb utóbb csak látunk már egy igazi Bosch képet is nem? Eddig volt kettő, a két teremben. A harmadik szekció AZ IDŐK VÉGZETE fantáziacímet kapta a kiállítás szervezőitől. De azért méltatlankodást félretéve valóban itt voltak láthatók a legszebb Bosch festmények. Bár itt is be kellett érni némi kompromisszummal, hiszen a Túlvilági látomások, amely egy négy táblaképből álló - egyesek szerint nyolc, de a másik négy elveszett - sorozat, csupán kettőt adott kölcsön a velencei Dózse palota, ezek az Üdvözültek felemelkedése, és a Pokolba vezető folyó. A maradék kettőt meg alattuk meg lehet tekinteni kicsiben.

288666980_5967568303270004_7446528472720291165_n.jpg

A fő attrakció Az utolsó ítélet triptichon is ebben a szekcióban került kiállításra. A szárnyas oltár egyik érdekessége, hogy Bosch a szárnyak hátlapjára is festett mindig valamit, ami mintegy kiegészítette a belső tartalmat. Ezen alkotás Brugge-ből került hozzánk a Groenige Múzeumból, így azon kevés Bosch festmény egyike, ami mai napig azon a földön van, ahol megfestették, a többit széthordták az olaszok, spanyolok, zsidók. Mennyi is ez eddig? ÖT festmény!

Ezt követte a sokkal unalmasabb - mert hát ki nem unja még ezt a témát - SZENTEK ÉLETE terem. Itt láthattuk a legtöbb - és ekkor még nem tudtam, de az utolsó - Bosch képeket is. Szent Kristóf Rotterdamból érkezett. A Szent János evangélista Patmosz szigetén a berlini Gemaldegalire-ből. A Keresztelő Szent János a Pusztában pedig a madridi Lazaro Galdino múzeumból. A három közül egyértelműen a legizgalmasabb a Jelenések könyvét író Szent János, mert ez egy kétoldalas festmény, vagyis Bosch festett a kép hátuljára is Jelenetek Krisztus Szenvedéstörténetéből címmel.

289043682_5967568453269989_8824372532670033197_n.jpg

A kiállításon úgy helyezték el, hogy körbejárható legyen, de szerintem kevesen vették észre, hogy ugyanazt a képet nézik. A legnépszerűbb középkori szentről Szent Antalról készült triptichont nem sikerült megszerezni Lisszabonból, helyette ott van az a talán Bosch által készített skicc, amit egyébként nálunk restauráltak kifejezetten e kiállításra. Kis érdekesség, hogy eme képek mellett olvasható volt az Országos Széchenyi Könyvtárból e célra áthozatott Malleus Maleficarium, amely a boszorkányüldözés kézikönyve volt a késő középkorban.

Az utolsó két Bosch festményt a Királyok imádása, és az Ecce homo jelentette, amely ebben a korban afféle slágernek számított, minden magára kicsit is adó festő megfestette ezeket az eseményeket. Valószínűleg mindkét művet Bosch korai korszakában festhette, amikor még inkább a bevett témákat kérték tőle. Ugyanakkor nem biztos, hogy ő festette őket, jelenleg az a konszenzus, hogy 1470-ből származnak, lehet valaki olyan festette, aki Bosch-hoz közel állt, és ismerte a technikáját. Előbbi a New York-i Metropolitan múzeumból, utóbbi a frankfurti Stadel múzeumból érkezett Budapestre. De hát eddigre már szétvetett a vágy, hogy gyönyörködjem a Gyönyörök kertjében, elvégre azért jöttünk! Az utolsó előtti terem Bosch eme nyugtalanító, fél évszázadokon át talányoknak és teóriáknak helyt adó mesterművének adott helyet. Rögvest el is fogott a méltatlankodás, ejnye, de hiszen ez csak a szárnyas oltár közepe! Ezt meg mégis hogyan gondolták?

289055693_2252702508218367_1560978763532469453_n.jpg

Hát úgy, kedves tudatlan tündérem, hogy a madridi Prado soha nem adja kölcsön ezt a festményt senkinek. Azért el kell oda zarándokolni. Bizony, amivel eladták az egész kiállítást, amiből lépten nyomon mutogatták a figurákat, hát az nincs itt. De helyette itt van ez a replika, mármint a szárnyas oltár közepének replikája. Mert akkor már igazán lereplikálhatták volna a jobb, meg a bal szárnyat is. Egyébként majdnem rá sem jöttünk, mert ugyan az apróbetűs résznél le volt ez írva - de hát azt a szerződéseknél se olvassa el senki -, de persze nem igen lehetett a festmény közelébe férkőzni, hogy erre rájöjjön az ember gyermeke. De ne búsulj, itt van ez a szép szőttes falikárpit helyette, ez is egy másolat, de jobb, mint a semmi. Sőt itt van egy szétmállott hamisítvány, amin még néhány paca felismerhető, ez egy magyar mester remeke, amelyet az ötvenes években az erre a korszakra jellemző értő gondoskodással összecsavarva hagytak a pincében megpenészedni, hát ennyit tudtak megmenteni belőle.

Amikor pedig az utolsó teremhez érve rá kellett jöjjek, hogy már egy fia Bosch-t se fogok látni, mert az a kiállítás felvezetésének tükörképeként Bosch követőkkel volt telepakolva, de olyan szinten, hogy még fényképeket is kiállítottak, akkor sikítva rohantam vissza, hogy megszámoljam, összesen hány képet is festett Bosch a kiállított ötvenből. Tízet, ami még így is nagyjából a FELE annak, amit valaha alkotott, és ennél nagyobb, és teljesebb kiállítás csak 2015-ben volt szülővárosában. DE a Prado oda se küldte el a Gyönyörök kertjét. Szóval ezek miatt lenyugodtam a kezdeti felindultságomból, miszerint szó szerint át lettem baszva, - hiszen készültem erre az eseményre, még egy könyvet is elolvastam -, irigykedve néztem az időszaki kiállításokat, amikre sosem jutottam el. Erre, amikor végre eljövök egyre, azon se az van, amit ígértek!

img-6357.JPG

Ugyan kinek lehet hinni, ha már egy múzeumnak se? Mert ez így ebben a formában nem igaz, hogy ez egy BOSCH kiállítás lenne. Sokkal inkább Válogatás németalföldi reneszánsz festők munkáiból... de persze arra a kutya nem ment volna el. Mégis el kell gondolkozni azon, melyik a jobb? Egy könyvből csodálni az eredetit, néha részletgazdagabban, hiszen felnagyítják, vagy eleve nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában. Vagy elmenni egy múzeumba, és nézegetni a replikát. Továbbá az is bosszantott, hogy féltucat ismerősöm sokkal korábban eljutott erre a kiállításra, de egyikük se jelezte, hogy bizony fel kell készülni lelkileg, csak a fele van itt, és a felének a fele se eredeti. A mester fő művét meg ne is keressük!

A Gyönyörök kertjén kívül hiányzott a Szénásszekér - ez egyébként nekem kicsit még jobban is tetszik, mint a Gyönyörök kertje - és a Királyok imádása triptichonok - szintén a Prado foglyai -, a Jób megpróbáltatásai triptichon Brugge-ből. A Szent Remeték és Szent Júlia kereszthalála triptichonok - ez utóbbi különösen érdekes festmény, mert röntgensugár alatt újabb alakok tűnnek rajta fel! - a Dózse Palotából. És egy másik Utolsó ítélet innen a közeli Bécsből, amit különösen érdekes, hogy nem adtak kölcsön, bár lehet a szervezők úgy voltak vele, hasonló témából elég csak egy - meg a szebb. Úgy látszik a szárnyasoltárokat nem szívesen mozgatják, mert mindössze egyet tudtunk megszerezni a nagy eseményre.

288593766_5967567326603435_9033250607802857493_n.jpg

(Lóri)

Továbbá nem hozták el a londoni Nemzeti Galériában található Töviskoronázást, sem a Keresztet vivő Krisztust, amelyből van egy Madridban meg egy Bécsben. Az imádkozó Szent Jeromos is Ghentben maradt, valamint egy másik Szent Antal megkísértése, amely ma Kansasban található. Szóval legalább tizenkettő egyéb festmény, köztük megannyi szárnyas oltár - köztük Bosch főműve - nem látható ezen a kiállításon. 

De persze azt is tudni kell, hogy az, hogy kis hazánkban ez így létrejöhetett, az tíz év kemény munkája és szervezése volt, csekély 4000 forintért. És ha el kell zarándokolni a Pradóig, hát legyen, az egy újabb nagy kaland lesz csupán!

A kiállítás még július 17-ig látogatható! Igyekezzetek, ha nem akartok lemaradni róla!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_kolléga_ · www.radicspeter.hu 2022.07.01. 22:47:16

hétfőn tervezem megnézni, ha más nem, majd beszélgetek a több látogatóval - valami szórakozást csak kapjak a pénzemért :)

Kyria 2022.07.03. 21:51:34

Megnéztem én is és azt mondom - a lehetőségekhez képest - nem volt ez egy rossz kiállítás. Azt sem tartom átverésnek, hogy Bosch kiállításként hirdették, hiszen valóban ott voltak az eredeti alkotásai (is). Egyébként aki egy picit is utánanézett, az egy pillanatig sem várta az "igazi" Gyönyörök kertjét, miként az is érdekes történet, hogy ami ott volt, honnan és hogyan került oda.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2022.07.04. 05:14:22

@Kyria: igen utána olvasva már valóban dicséretes, hogy ennyi is sikerült, ugyanakkor nem szeretek semminek utána olvasni (előre) mert szeretem a meglepetéseket :D Mi tagadás, összejött.

Kyria 2022.07.04. 07:02:37

@scal: Értem. Viszont - és ezt most teljesen objektíven, mert semmiféle bántó szándékom nincs! - lehet-e így megalapozott recenziót írni? (Először beleírtam a "tényszerű"-t is, de végül is tényszerű voltál, valóban messze nincs itt minden műve). Egyébként szerintem jó ötlet volt a követők alkotásainak mellé tétele is, mert így még jobban kijött Bosch eredetisége...
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy rossz a kritika, mert viszonylag részletes és élményszerű, csak az jön ki belőle, mintha valamennyire átverés lenne ez a kiállítás, holott nem az. Eleve nem hiszem, hogy lehetséges lenne bármelyik nagyon híres művész összes alkotását időlegesen is megszerezni, hiszen ezek általában a felettébb féltett kincsei közé tartoznak a múzeumoknak/gyűjtőknek. Ebben a kontextusban pedig nagyon szép eredmény, hogy ennyit sikerült és hangsúlyozom, véleményem szerint nem volt ez egy rossz koncepciójú kiállítás. (Az más kérdés, hogy a tömeg és a vezetések miatti áthallások miatt mennyire volt élvezhető + a lehetetlenül apró betűjű információs részeket hasznosabb lett volna olvashatóbban megcsinálni.)

_kolléga_ · www.radicspeter.hu 2022.07.04. 14:31:12

nekem tetszett, igaz interneten egyszerűbb :)
archief.ntr.nl/tuinderlusten/en.html
www.insidebruegel.net/#p/v=paintings&lan=en&a=9001

az elején még nem voltak sokan, néhány képet alaposan meg lehetett nézni, aztán visszamentem volna, de addigra már tömeg volt miden előtt

azért megvettem a katalógust is, lehetne egy kicsit drágább jegyben (mondjuk 10eFt) benne alapból

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2022.07.05. 00:23:00

@Kyria: hát figyelj, az elején nagyon fel voltam cseszve, mert átverésnek éreztem. Nekem mint festészetben nem járatos embernek nem kell tudnom, hogy

1. mennyi minden szervezés kellett ennek a tíz festményenek az elhozatalához is
2. hogy nem lesz itt a Gyönyörök Kertje (minekután abból mutogattak 80%-ban részleteket)
3. hogy az egy replika amit mutogatnak
4. hogy előtte reserach munkát végezzek, és elolvassam az apróbetűs részt

Sokkal korrektebbnek tartottam volna ha Bosch és követői a tárlat címe. Én eleve 50 festményre készültem, ami mindegyike Bosch-tól származik :D

Viszont nagyon sokat tanultam emiatt Boschról - mert a researchet mindig utólag végzem, mert nem szeretek hülyeséget írni - és most úgy vagyok vele megérte, De igyekeztem mindkét hangulati állapotomat beleszőni a mondandómba - és nem lebeszélni senkit arról, hogy mégis megnézze.

Alapvetően festészetileg nem vagyok egy ász, mint mondjuk filmek terén, ami a blog fő profilja, ott szoktam néha meghökkkeni hogy ami számomra triviális sokszor a kommentelőknek nem az, de hát persze, hiszen ők nem ezzel foglalkoznak 0-24-ben.

Ha ez számít, valszeg elmegyek a Matisse kiállításra is :D úgyhogy kicsit jobban ki szeretném művelni magam, mert arra mindenképpen ráébredtem, mennyi hiányosságom van ezen a téren.

Nem bántottál meg, teljesne korrekt véleményt írtál, meg is szívlelendő, ugyanakkor élménybeszámolót bárhogy lehet írni, nem kell annak profinak/félprofinak lenni.

"Eleve nem hiszem, hogy lehetséges lenne bármelyik nagyon híres művész összes alkotását időlegesen is megszerezni, hiszen ezek általában a felettébb féltett kincsei közé tartoznak a múzeumoknak/gyűjtőknek"

ez a vesszőparipám, hogy minél jobban törekedni a tökélyre, DE a kutatás során magam is ráébredtem, hogy a nagy múzeumok adtak 1 maximum 2 festményt, a többit megtartották maguknak, és igen, az is csoda, hogy sokszor kölcsönadják ezeket a fetsményeket és nem sérülnek meg, mert valóban nagy kockázat. Szóval őket is meg lehet érteni.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2022.07.05. 00:24:58

@_kolléga_: ó, köszi a linkeket!

gondolkodtam ergyébként, hogy megveszem én is a katalógust, de szerintem majd inkább Fraeger könyvét vadászom le

az is felmerült bennem elmegyke rá még egyszer több időt szentelve rá, de ahogy nézem, most már a délelőtti órák is tömöttek, mert azon az elven hogy akkor nincsenek sokan, azok telnek be legkorábban
süti beállítások módosítása