Ha az '50-es évek erőszakos fiataljaira vagytok kíváncsiak, ajánlom figyelmetekbe James Dean Haragban a világgal című filmjét. Ezt pedig a nagy nevek ellenére nyugodtan kihagyhatjátok. Telis tele van A kívülállók remek ifjú színészekkel, sőt talán még a forgatókönyvvel sem lenne baj, azon kívül, hogy helyenként közhelyes (gyerekek a tűzben), máshol pedig csak simán nyúl a Dean féle alkotásból. Bár az is tény, hogy nincs semmi elgondolkodtató a filmben, ugyanis tökéletesen értelmetlen, ami történik. A legnagyobb bajom A kívülállókkal inkább az volt, hogy nagyon giccses. Hőseink Elfújta a szél mintára állnak be a naplementébe elmélkedni, majd a végén a halott srác levelet ír, amelyben megmagyarázza egy nagyon meghatónak szánt monológban a nagy igazságot. Színtiszta giccs a film, de abból az igazi gyomorforgató fajtából. És a dráma így nem tud érvényesülni, pedig az ígéretes színészek tolmácsolásában (mondjuk Matt Dillon nagyon ripacskodik) szerintem lehetett volna ez egy jobb film is, mint egy szimpla Haragban a világgal utánérzés. Két nagy különbség azonban van A kívülállók és Dean klasszikusa között: itt megjelennek a társadalmi különbségek, viszont egy pillanatra sem láthatjuk a szülőket, ezzel érzékelteti Coppola, hogy ők már mennyire nem számítanak ebben a világban.