Az első. Az első legyen az bármi különösen emlékezetes marad. Az első fizu, az első kocsi, az első csók, az első szex, az első nagy szerelem. Nekem ilyen az első film is. Jó, lehet kicsit vetítek, mert persze anyám elvitt Hófehérkére, meg Hamupipőkére meg nyilván még egy tucat mesére előtte, a lajosmizsei Dózsa moziba (akkor még létezett), de egész egyszerűen azokra nem ÉN akartam menni, különben is képtelen vagyok visszaemlékezni rájuk, és minthogy szegények is voltunk, sokat bizonyára nem jártunk moziba. Úgyhogy számomra a mozival való ismerkedés a Jurassic Parkkal kezdődött. Ha úgy tekintek a mozira, mint egy szeretkezésre a filmmel, akkor úgy is fogalmazhatok, EZ a film vette el a szüzességem. 1993. szeptember 24. Nyolc nappal a születésnapom után félig még a gyerekkorban, de félig már talán a legproblémásabb időben. És már Kecskeméten, a Városi moziban (akkor még létezett) - tudjátok, amit már tíz éve hagynak rohadni a fejesek. Húsz év telt el azóta, és bár nem napra pontosan, de itt vannak megint a szörnyek, én pedig naná hogy moziban akartam újraélni az élményt. Hiszen közben mennyi minden történt, mégis visszagondolva, nem volt több egy pillanatnál csupán.

Szóval a drámai felvezetés után kicsit lazítsunk a sorokon. Nem igazán tudom miről is kellene beszéljek a Jurassic Park kapcsán, mert szégyen, nem szégyen mai napig nincs meg DVD-n, így nagy elemzést majd akkor ejtenék meg róla. Azon kívül ugyan mit lehet erről a filmről elmondani, amit más ne tudna? Tizenhárom évesen láttam már annyi filmet, hogy tudjam Spielberg kurva jó rendező - akkoriban talán az egyetlen akit névről ismertem Woody Allanen kívül. Amikor megláttam a trailert a televízióban, egyből tudtam, én el akarok menni erre a filmre. Egy évben egyszer talán csak megérdemlem, hiszen olyan jól tanulok. A vége az lett, hogy anyám elvitt rá a húgommal együtt, jól szórakoztunk - miután vagy egy órás sorban állás után megvettük a jegyeket. Akkoriban ugyanis úgy működtek a mozik, hogy csak EGY filmet vetítettek napi két alkalommal, egy maximum két hétig. A Jurassic Parkot három hétig nyomták.

Igazság szerint mindent elhittem a filmnek. Egész konkrétan úgy voltam vele, hogy készült egy film a parkról, ahol mindez létezik, és felépítették. Hogy Spielberg egy félig dokumentumfilmet forgatott, ahol szinte mindent megmagyaráztak a maguk áltudományos módján. A leghihetőbb a borostyánkőből kinyerhető vér alapú klónozás volt, de a szaporodást gátló nőstény egyedek, vagy a lizin függőség is nagy ötlet, szóval a Jurassic Parkban elsőre, pláne gyerekként minden klappol. És valami olyan kalandos, és ijesztő, hogy nem is értem hogy hagyhattam ki a 10 legjobb kalandfilm közül.

Ráadásul a Jurassic Park nem CSAK egy film, és nem a brutális 350 millió dollárra gondolok - világviszonylatban 914 millió dollárt gyűjtött, ezt a rekordot csak a Titanic mosta el - a Jurassic Park egy vízválasztó. Az elavult makettek, bábuk helyett profi minőségű CGI-t vonultat fel, ami csak most mutatta meg igazán mennyire időtálló, és ennek tükrében érthetetlen, hogy a hat évvel később készült második részben ennél sokkal gagyibb CGI dinók szaladgálnak. Én a film előtt különösen szerettem a dinókat, sokat olvastam róluk, úgyhogy nagyon elememben éreztem magam a film nézése közben. Egész egyszerűen fantasztikus volt ezeket a lényeket mozogni látni. Főleg hogy testfelépítésükön kívül szinte semmit nem tudunk róluk. Nem tudjuk milyen színű volt a bőrük, hogyan mozogtak, magányosan vagy falkában jártak, milyen hangot adtak ki, meleg vagy hidegvérűek voltak. És mégis Spielberg olyan profizmussal festette fel mindezt, hogy kétség sem férhet hozzá, ha léteztek dinoszauruszok, akkor azok pontosan így viselkedtek, és ezt csinálták.

És az őrület amit a film hozott. Mindenhol dinókat árultak, mindenkiből dinó szakértő lett, aki pénzt akart csinálni az nem szégyellett legalább egy "Tipi-Tapi Dínót" lemezre énekelni. Borzasztó volt, emiatt eléggé meg is utáltam Spielberget, mert volt egy hobbim, amit semmissé tett, szépen eltettem a kis dinós füzetemet a fiókom aljára, és soha többet nem foglalkoztam velük. Bármennyire tetszett a film, évekig nem néztem meg utána. Ilyen fokú merchandising dömpingre véleményem szerint legközelebb csak 2003-ban a Karib-tenger kalózai bemutatója után került sor. Ott van persze a Gyűrűk Ura is, de az mégis megmaradt egy rétegnek. A dínókkal és kalózokkal azonban MINDENKI foglalkozni akart. Elég csak belegondolni hány epigon film született azóta amiben CGI dinók mászkálnak. Akkora ereje volt ennek a filmnek, hogy emiatt sikeres lett minden folytatása, miközben fele ennyire sem volt jó, vagy akár izgalmas. Talán még a második rész, de ott is már olyan logikai ellentmondások vannak - konkrétan bemutatják az első részben ahogy keltetik a dinókat, erre a folytatásban bejelentik, hogy volt ám még egy sziget AHOL keltették őket, aztán a kifejlett egyedeket átszállították a rezervátumba, hát hooogyne. És akkor ott a minősíthetetlen harmadik, és jövőre jön a tíz éves kihagyás után érkező újabb rész.

Szóval egy érát zárt le, és kezdett el ez a film, olyan híres rendezők szerint is mint Kawajiri Yoshiaki, mert egész egyszerűen a CGI-t már nem lehetett elhanyagolni egyetlen szuperprodukcióhoz sem. Phil Tippet aki eredetileg robotokkal akarta megépíteni a dinókat úgy nyilatkozott a CGI-s verziót látva, hogy nem pusztán munkanélküli, hanem egyenesen kövület lett.

És akkor milyen a 3D-s verzió? Csodálatos. Egész egyszerűen én eddig a pillanatig magamban néha ellentmondtam azoknak akik azt bizonygatták az utólagos 3D-zés nem jó, nem szép. Nem a francot nem, csak ilyen alázattal kell hozzányúlni, ilyen értő műgonddal kell nekifogni, és akkor az eredmény önmagáért beszél. A Hyppolit, a lakáj jutott eszembe, amit valami csodaszépen újítottak fel kis hazánkban. Íme a példa, igenis lehet utólag 3D-vel ellátni filmeket, lehet élvezni 3D-ben olyan filmeket, amikben hírből sem találkozni csak és kizárólag 3D-re kihegyezett jelenetekkel. És működik. A CGI talán kicsit megkopott már, talán a dinoszauruszok nem olyan félelmetesek, de azóta már 32 éves vagyok, egy mai gyerek szerintem simán beszarik még ezen is, és nem kell egy raptor karmát a hasához nyomni hozzá. A dinók szemén láttam talán egy kis élettelenséget, ezt lehet utólag kezelhették volna, mert történt egyéb ráncfelvarrás is a felújítás során, többek között eltüntettek a filmből néhány nyilvánvaló bakit - mint az eddig látszódó zsinórokat a szakadékos résznél. És először végre DTS-ben lehet élvezni a világ első DTS hangját produkáló filmjét. Brutális élmény volt.

E film számomra mindig kicsit más élményt nyújt, valahányszor látom. Másodjára például valamiért egyáltalán nem tetszett, és inkább afféle családi mozidélutánt véltem felfedezni benne, persze lehet a tinikorszakom végén más nyűgözött le. Azután amikor egyetemista lettem, és láttam már pár CGI csodát, megint el kellett döntsem, hogy ez egy remek film, mert időtálló, nem avul el, mint sok egyéb 4-5 év távlatából. Negyedjére abban is biztos voltam, hogy nem is a T-rex a legfosatósabb rész, hanem a végén a macska-egér harc a raptorokkal. A konyhai jelenet mai napig beszarás, és a torkomban dobog a szívem. Erre most elképzelhető, hogy a 3D miatt, sokkal jobban átéltem a T-rex kitartó támadását a film közepénél, mint a végén a raptorokat. Egész egyszerűen mindig van benne mit felfedezni. Spielberg pedig ehhez nagyon ért. Végletekig fokozni a jeleneteket, aztán pedig a végén megadni magát az élményt.

Mint amikor nem látjuk a dinoszauruszokat, mert nem jönnek elő - az egész filmben mindössze 15 percnyi dinós jelenet van csupán - de mégis izgalmas, mert sejtjük, hogy a bozót mélyén ott lapulnak. Vagy amikor először látjuk meg a Brachiosaurusokat. Dr. Grant odakapja a fejét, feláll, leveszi a kalapját, a napszemüvegét, aztán odafordítja Dr, Sattler fejét, és még mindig nem látjuk mi a fenét néznek. És aztán végül, megpillantjuk az első dinoszauruszt a filmben, jó félórával azután, hogy az egyáltalán elkezdődött. Mellesleg azt is észrevettem most így sokadjára, hogy azért nincsen itt olyan sok dinó. Láthatunk három raport, a dinók tigristankjának számító T-rex-et, legyártottak egy csorda Brachiosaurust, egy beteg Triceratopst, a menekülő Gallimimusokat, az igazán nagy jelenthez nem jutó Parasaurolophusokat, és a mérges váladékot lövellő Dilophosaurust. És ennyi. Hol van egy Ankylosaurus? Vagy Stegosaurus, esetleg valami vízi lény, az impozáns Brontosaurus, vagy a repülő Pterodactyl? Jó persze ennyi is elég, de azért az látható, hogy azért itt is az az érdekesebb, ami embert eszik. Bár nincs vér, és nem látunk premier plán semmit, még sincs hiányérzetünk. Ebből is látszik, hogy a szórakozáshoz néha teljes más is elegendő semmint ha mindent a pofánkba tolnak.

A casting valami hihetetlen parádés, Sam Neil sosem kapta meg azt a megbecsülést, ami járt volna neki, tökéletes a mogorva Dr. Grant szerepében, aki bár utálja a gyerekeket a döntő pillanatokban az életét is feláldozná értük. Vagy Laura Dern, aki talán soha többet nem kapott ilyen lehetőséget, mégis öröm, hogy nem egy Linda Hamiltont kell nézni ahogy ripacskodik. Az a nagyszerű, hogy elhisszük nekik, hogy ők tényleg régészek, mert nem a színészt látod bennük, hanem a karaktert. És itt van a nagy kedvencem Jeff Goldblum, a Káosz-kutató - tiszta feketében -, az egész filmben laza, léha természetével, hogy pofájába nevet a halálnak (még a regényekben is, ahol eredetileg meghal, a folytatásban pedig egy mondattal elintézi mindezt "Az orvosok igazán jó munkát végeztek."). De Richard Attenborough is tökéletes a habókos vállalkozó szerepében, - tiszta fehérben -, aki egy poros lakókocsiban ajánlja fel Grantéknek életük nagy lehetőségét. De nagyon jó karakter a Bob Peck alakította vadász, az ügyvéd, az áruló rendszergazda, és hogy ebben a filmben még Samuel L. Jackson is játszott, hát erre nem is emlékeztem. És még meg is eszik! És a két gyerekszínész is nagyon nagyon szerethető. Szóval nem csak a dínók miatt olyan ragyogó ez a film, hanem mert minden a helyén van benne, sőt a felszínen zajló dinók elöl menekülés mögött ott van egy mélyebb réteg is.

A végére egy kicsit gonoszkodok is azért ezzel a nagyszerű filmmel. Ugyanis ezúttal észrevettem pár olyasmit is, amit meglehet nem eget verő hiba, de ezért mégiscsak furcsa egy kicsikét. Például mi ez a baromság, hogy itt mindenki elmegy estére a szigetről? A filmben marad az öreg, egy technikus, akit Jackson játszik, és a vadőr. Ők hárman mindig itt vannak a dínókkal? Mindenki más ugyanis meghívott vendég. Hol van a személyzet ami egy ekkora park felügyeléséhez kell? Vagy ők is csak azért maradtak mert vészhelyzet volt? És a park full automatikus, amikor még mindig tesztverzióban vannak és napi 150 hibát találnak. Egy sima állatkertben maradnak éjszakára melósok, ha más nem egy éjjeli őr. Egy dinoszaurusz park ennél kicsit nagyobb látványosság, pénz, és erőráfordítás. Akkor. Ott van a wc-s jelenet. Az kiknek van? A munkásoknak? Akik csak férfiakból állnak? Mert jól látható rajta a női embléma is. A közönségnek? Amikor még mondják is, hogy az ajtók majd kinyithatatlanok lesznek? Ergo nem tudnak kiszállni pipilni a T-rextől öt méterre.

A földtörténeti középkor három nagy részre osztható, Triász, Jura, és Kréta. Ebből a Jura volt a dinók paradicsoma, de mégis a legtöbb itt szerepelt lény, a hanyatlás fázisából a Krétából szerepel. Pl. a film sztárja, a Tyranno-saurus (jelentése zsarnok gyík) amelyről a mai napig nem tudni, hogy tényleg ilyen vérmes ragadozó volt-e, vagy csak dögevő. Az elsőként megpillantható Brachio-saurus (jelentése kar gyík) a maga húsz tonnájával pár méterre császkál a dzsipektől, mégis az utolsó pillanatban veszik észre, nem remeg a pohár víz, miközben az alig héttonnás T-rextől igen. Problem? Jah, és valószínűleg a Brachio víz alatt élt, mert ekkora tömeget képtelen lett volna másképp mozgatni - a Loch-nessi szörnyre is azt hiszik, egy életben maradt Braciosaurus.

A Dilopho-saurus (jelentése kétfejű gyík) az egyetlen amely a Jurában élt, de ezt leszámítva minden egyéb téves róla, méretében kb. akkora volt, mint egy a filmben ábrázolt Raptor, nem köpött mérges váladékot, nem volt kifeszíthető hártyája (bár kétségtelen jól nézett ki), maximum halakkal táplálkozhatott, vagy ő is dögevő volt. A legnagyobb kavarás azonban a Velociraptorokkal kapcsolatban van a filmben, (jelentése gyors rabló), akik a valóságban csirke méretűek voltak, a filmben raptorként ábrázolt ragadozók valójában a Deinonychus (jelentése rettentő karom) fajhoz tartoztak, akikről azonban elképzelhető, hogy már a madarakhoz álltak közelebb, és így tollal is rendelkeztek. Valóban létezett a 15 centis karmuk, amivel feltépték áldozatukat. A névcsere mögött szerintem az állhat - bár húsz éve a kutatások még a raptorokat is ez alá a család alá sorolták -, hogy a Deinonychus kimondhatatlan, és nem igazán félelmetes, a RAPTOR azonban nagyon is az.

A többi dinó viszonylag rendben van, jómagam még meglehetősen sajnálatosnak ítéltem, hogy a beteg Triceratops szálat úgy elvágták mintha sose lett volna. Ugye, hogy ugye? De ugyanakkor a "objects are closer than they appear mirror" poént is csak most fedeztem fel. És még mindig van egy fenomenális élménye a filmnek, az pedig a magyar szinkron. Ilyen tökéletes szinkront moziban ma már elvétve hallani, egész egyszerűen meghaltak, visszavonultak azok az emberek, akik szívvel-lélekkel dolgoztak ebben a hivatásban. Gondolok itt Szabó Sipos Barnabásra, Velenczey Istvánra, Vándor Évára, Jakab Csabára, de itt még Dörner György, Gáti Oszkár, Reviczky Gábor vagy a sokszor idegesítő Gesztesi Károly is a helyén van, nélkülözve mindennemű modorosságot. És ez az öröm, ez bizony, csak a miénk. Hála a magasságosnak, hogy nem találták ki, hogy új "a kornak megfelelő" szinkront gyártsanak a filmhez.

Végezetül hangot kell adjak, hogy egy kicsit haragszom rátok srácok-lányok. Tíz embert is bevihettem volna a sajtóvetítésre, és végül majdnem én sem mentem el, mert akkora érdektelenséget tanúsított mindenki e film iránt, hogy kis híján meggyőztetek hülye vagyok, hogy én ezt moziban akarom megnézni, amikor már láttam sokszor. Még akkor is ha 3D. Sajnos még így is késtem öt percet, de az első pillanattól magába szippantott a film, a 3D mint írtam lenyűgöző volt, úgyhogy tényleg nagyon sajnálom, hogy senkit nem tudhattam magam mellett, senkivel nem tudtam osztozni örömömben. El is gondolkoztam, lehet az emberek csak azért járnak moziba, mert per pillanat máshol nem tudják megnézni az adott filmet? Nem számít a nagy vászon? A térhatás? Az atmoszféra? A hangulat? Semmi? Ha valami elérhető DVD-n, tévében, letöltve, inkább marad az? Hiszen James Bondra is nagyon kevesen mentek el. És ha már azokat se mozgatja meg, akik szeretik a filmeket, akkor az átlagnézőtől mit várjunk?

A Jurassic Park 3D-t ma kezdik vetíteni a mozik. Menjetek, és ámuljatok.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!