Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A Rózsaszín Párduc-filmek története I. rész

2013. július 31. - Filmbook

Újabb vendégkritikát üdvözölhetünk oldalunkon, ezúttal Poltergeist tollából.

Nemrég újra megnéztem ennek a híres és népszerű szériának mind a tizenegy részét. Picit féltem attól, hogy gyerekkorom nagy kedvencét, Clouseau felügyelőt újra látva majd azzal az érzéssel álok fel a képernyő elől, hogy „mit szerettem ezen olyan nagyon”, ám mégsem ez történt. Ismét tetszett.

Bebizonyítottam magamnak, hogy ez a klasszikus számomra továbbra is a hatvanas-hetvenes évek nagy kultuszsorozatainak (Pink Panther-James Bond-Fantomas-Csendőr-Folytassa… – tudom, hogy elég furcsa őket így egy kalap alá venni, de ne feledjük, hogy akkortájt nem készítettek szinte minden sikeres filmből folytatást) méltó tagja, s illik róla tisztelettel megemlékezni.

A kultuszfilm kifejezés semmi esetre sem túlzás, hiszen a sorozatnak saját wikije van:

http://pinkpanther.wikia.com/wiki/The_Pink_Panther_Wiki

Sőt, az Interpol egy nemzetközi hírű tolvajbandát is erről a sorozatról nevezett el:

http://en.wikipedia.org/wiki/Pink_Panthers

Mindenekelőtt ki kell emelnem annak a három személynek a nevét, akik nélkül a széria nem nyújtott volna olyan maradandó élményt.

Blake Edwards

pp.jpgHárom éve, 2010-ben távozott közülünk az 1922-ben született amerikai forgatókönyv-író-rendező, aki megálmodta a filmet és annak jellegzetes karaktereit.

A mostohaapja (Jack McEdwards) és a mostoha-nagyapja (J. Gordon Edwards) már filmezéssel foglalkozott a hőskorban, ismert névnek számítottak a némafilmek korában. Ez a némafilmes hatás egyértelműen érződik a RP-sorozat részein: akarva-akaratlan Charlie Chaplin, Harold Lloyd, valamint Laurel és Hardy – nálunk Stan és Pan – csetlése-botlása jut eszünkbe Clouseau felügyelő szerencsétlenkedését látva. Ő álmodta meg az összes részt 1964 és 1993 között.

Henry Mancini

Mancini volt az az 1924-ben született, és 1994-ben elhunyt olasz származású amerikai jazz-zenész, aki a főcímzenét megalkotta. Szerintem a filmtörténet egyik legismertebb dallama lett. Az 1964-ben készült első RP-film előtt már több ízben dolgozott együtt Edwards-szal, a legnagyobb közös sikerük az 1961-ben készült Breakfast at Tiffany’s (magyarul: Álom luxuskivitelben, Audrey Hepburn főszereplésével) zenéje lett. Ezzel a filmmel elnyerte a legjobb score-nak és a legjobb betétdalnak (a slágerré vált dal címe: „Moon River”) járó Oscart is.

Peter Sellers

Jacques Clouseau felügyelő nélkül természetesen nincs Rózsaszín Párduc. Valójában nem Sellers volt az egyetlen színész, aki eljátszotta a párizsi rendőrtiszt karakterét, de mégis ő tette feledhetetlenné.

A brit színész 1925-ben született, 1980-ban hunyt el. Karrierjét a BBC rádiócsatornáján kezdte, ahol a Goon Show című műsorral sikerült néhány száz vidám órát szerezni az angol közönség számára.

Sellers 1964-ben alakította először Clouseau-t. Ez az esztendő különösen sikeres volt számára, hiszen Stanley Kubrick „Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb” című filmjében is maradandó alakítást nyújtott, sőt, Oscarra is jelölték, bár nem ő nyerte el a díjat.

Nézzük hát sorban a filmeket:

Pink Panther/Rózsaszín Párduc (1963)

A film 1963-ban készült, 1964. március 20-án mutatták be. Az első részen szerintem nagyon lehet érezni, hogy ezt még nem egy sorozat bemutatkozó részének szánták.

SPOILER

Edwards (és a producer Martin Jurow) nem akarta a véletlenre bízni az alkotás sikerét, Sellers mellett szerepet bízott az akkoriban erős névnek számító David Nivenre és Claudia Cardinaléra is. A későbbi részekre nem lesz jellemző az effajta „sztárparádé”.

Érdekesség, hogy az angol nyelvű eredetiben Cardinale nem a saját hangján szólal meg. A francia anyanyelvű díva ugyanis ekkortájt még sem angolul, sem olaszul nem beszélt, még a korai olasz filmjeit is szinkronizálták.

Clouseau feleségét, Simone-t Capucine (eredeti nevén: Germaine Lefebvre) alakítja, akivel később a „What’s New Pussycat?/Mi újság cicamica?” forgatásán is dolgoztak közösen 1965-ben.1964-2_1.jpg

Maga Jacques Clouseau meglepően keveset szerepel a filmben, s a karaktere még valahogyan nem tűnik olyan kidolgozottnak, aminek az az oka, hogy az eredeti koncepció szerint nem ő a főszereplő, hanem a Phantom, illetve az őt alakító David Niven. Sellers ekkor már azzal a jellegzetes franciás akcentussal szólal meg, ami a későbbi részekben védjegyévé vált, bár ekkor még talán nem annyira erőteljes, mint a hetvenes évekbeli folytatásokban. A különféle kiejtéseken alapuló humorban Sellers-nek nagy gyakorlata volt, hiszen a korábbi rádiószámaiban sokféle akcentust használt. A rádiós műfaj természetéből adódóan sokkal kevesebb eszköz állt a rendelkezésére, de ő megpróbálta ebből a legtöbbet kihozni. A szinkronos változatokban Márkus László kiválóan visszaadta Sellers hangját. Létezik több filmhez újabb szinkron is, Szombathy Gyula közreműködésével, de a magyar közönség Márkussal kedvelte meg a Párducot.

A pletykák szerint David Niven meg is sértődött azon, hogy Sellers nagyobb sikert aratott, mint ő, ezért nem vállalta el a Phantom szerepét az 1975. évi folytatásban. Ugyanakkor volt ezt követően is közös produkciója Sellers-szel, a James Bond-paródiának szánt Casino Royale 1967-ben. De ne menjünk ennyire előre az időben!

Már ebben a filmben feltűnik a felügyelőn a szokásos kellékké vált Burberry-ballonkabát, a bőrkesztyű és a jellegzetes szövetkalap. A film végén Clouseau-ra már rákerül az első álca is, igaz, ekkor még mindenkin álruha van, hiszen egy jelmezbálon vannak. A folytatásokban ezt a vonalat jobban kidolgozzák, így kerülhetnek a felügyelőre a viccesebbnél viccesebb maskarák.

A kitalált országban, Lugash-ban játszódó első jelenetben megtudhatjuk, hogy a Rózsaszín Párduc nem más, mint egy gyémánt, amelyikben egy párduc rajzolatát lehet felfedezni. A felügyelőhöz hasonlóan – meglepő módon – a drágakő sem kap túl erős szerepet a műben.

A párduc ekkor rögtön életre kel, hiszen megtekinthetjük a híres bevezető animációt, Friz Freleng keze munkáját. Amikor gyerekként néztem – az Internet kora előtt – még ment a találgatás, hogy vajon a rajzfilm, vagy a film készült-e előbb. Ma már tudom, hogy bizony a film. Ugyanis a sikerre való tekintettel a bevezető animációból egy külön rajzfilmsorozat keletkezett. Valójában készült egy másik animációs spin-off is, ugyanis 1965-től Clouseau felügyelő az Inspector (Felügyelő) című szériában a párduc nélkül is feltűnt. A rajzfilmsorozat önmagában is nagy sikert aratott.1964_1.jpg

Szerintem a sikerhez erősen hozzájárult, hogy a már az első – illetve később a többi – epizód esetében is több helyszínen játszódik a cselekmény, ezek többnyire Európa legszebb részei: a 64-es film esetében Párizs, Cortina d’Ampezzo és Róma. A helyszíneket átvezető „Meanwhile…” („Eközben…”) szöveg pedig szinte szállóigévé vált.

A film talán leggyengébb pontja, amikor egy énekesnő bármilyen dramaturgiai átmenet nélkül előkerül a semmiből és egy borzalmas dallal próbálja elkápráztatni a közönséget. Mit is mondjak, nem kellett volna. Sokat akar a szarka. Persze, tudom, az ötvenes-hatvanas években ez bevett szokás volt, sőt, néha még ma is elkövetik. A legszánalmasabb és legkínosabb talán a „Magyar vándor” című rettenet, ahol még 2004-ben is ezzel a naftalinszagú fogással próbálkoznak. De ne térjünk el a tárgytól, a későbbi részekben a filmzene már tökéletesen a helyén van, Mancini ura a helyzetnek.

SPOILER VÉGE

Bár a későbbi epizódok megtekintése után meglehetősen kiforratlannak tűnik a bemutatkozó rész, mégis hatalmas sikert aratott, nemhiába, kevés olyan rész van, ahol abba lehet hagyni a nevetést.

A Shot in the Dark/A felügyelő életveszélyben (1965)

1965_1.jpgCsakhamar elkészült a következő rész is, amiben igazából egyszer sem hangzik el a „Rózsaszín Párduc” kifejezés. Kapott a film egy elődjéhez hasonlóan jó bevezető animációt és egy fülbemászó főcímzenét, természetesen ismét Mancinitől, de ez a dallam nem az ismert RP-melódia. A gyémánt ugyan nem szerepel benne, de Clouseau igen. Itt már határozottan ő a főszereplő.

Újabb, később visszatérő karakterek mutatkoznak be: Dreyfus felügyelő, Clouseau főnöke, a tavaly elhunyt cseh származású Herbert Lom alakításában. Ő már 1961-ben dolgozott együtt Sellers-szel a Mr Topaze című alkotásban, bár a nagyközönség inkább kosztümös történelmi filmekből ismerhette: King Vidor Háború és Békéjében Napóleont alakította, játszott Kubrick Spartacusában, valamint Charlton Hestonnal és Sophia Lorennel az El Cid című alkotásban.

Megjelenik továbbá Cato, a felügyelő harcművész-edzőpartnere, akit a kínai felmenőkkel bíró Burt Kwouk személyesít meg.1965-2_1.jpg

Autóőrültek figyelmébe ajánlanám a tényt, hogy a filmben látható Mini Sellers sajátja volt, amit a Hooper cég külön neki alakított át.

Jól sikerült a folytatás, szintén meg tudták dolgoztatni a közönség rekeszizmait.

Folytatása következik...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balázs34 2015.03.01. 19:56:37

Szia!

A rózsaszín párduc c. film (az első rész) honnan tölthető le abban a változatban, amelyikben Márkus László a magyar hangja Peter Sellers-nek?
süti beállítások módosítása