A most következő kimerítő beszámolót fogadjátok sok szeretettel egyik kedves barátom tollából.

Idén Szegeden megrendezték a Halloween filmfesztivált. A fesztivál keretein belül kedvezményes áron, éjszakai vetítéseken adtak le a témába illeszkedő filmeket.

Tudtommal ez volt az első ilyen esemény és szegediként jó volt látni egy ilyen kezdeményezést. A Belvárosi Mozi belső tere nagyon szép, ahogyan a kis termek is és a Casablanca kávézó már eleve egy hangulatos hely a mozi aulájának karzatán, ráadásul az alkalomhoz illően sejtelmes megvilágítást, pókhálókat, töklámpást is kapott, így minden adott volt a kellemes mozizáshoz.

A filmkínálatra nem lehetett panasz. Amerikából és Európából is kaptunk filmeket, blockbustereket és kis költségvetésűeket egyaránt. Nekem azért egy-két ázsiai horror még hiányzott. A minőség természetesen ingadozó, de ez szubjektív szempont. 

Remélhetőleg jövőre is lesz hasonló esemény. Addig is néhány szó a fesztiválon vetített filmekről. Legalábbis azokról amiket láttam.

Farkasember

Sztori: Lawrence Talbot a viktoriánus kori Angliában visszatér szülővárosába, hogy minél többet megtudjon testvére halálának körülményeiről. A nyomozás közben megharapja a helyi legendából ismert bestia. A harapás megváltoztatja életét, és sötét titkokra derül fény a családban.

Sir Anthony Hopkins, Benicio del Toro, Hugo Weaving, sőt még Gerardine Chaplin és Max von Sydow is feltűnik epizódszerepekben. Hol lehet ezt elrontani?

Nos, ott, hogy régóta tudjuk, Hollywood képtelen nagy költségvetésű horrort csinálni. Nézhetőt legalábbis. A sok pénz azt jelenti, hogy a filmnek nagy tömegek számára fogyaszthatónak kell lennie. Ennek ellenére a Farkasember meglehetősen véres, de képtelen ezt sokkolóan tálalni és minden feszültség hiányzik a forgatókönyvből. Ja, és mivel próbálják a feszültséget pótolni? Olcsó, felesleges ijesztésekkel.

Hopkins megint magát játssza, del Toro meg maga sem tudja, hogy kit. A kosztümök és díszletek kiválóak, átélhetően megidéznék a kort, ha nem állna ennek útjába az erőltetett családi dráma és a film unalmas, szűk két órája.

Farkasemberes filmnél mindig fontos a maszk és a smink (no meg sajnos a CGI is). Itt a farkasember álarcot elintézték annyival, hogy del Toro pár hétig nem borotválkozott. Értjük mi, hogy a klasszikus maszkot akarták megidézni, csak teljesen felesleges volt. Az átváltozási jelenet gyenge. Elképesztő, hogy 20-30 éve jóval kevesebb pénzből is mennyivel jobban oldották ezt meg.

Az akciójelenetek pedig általában tét nélküliek. A végső leszámolás a farkasemberek között azért fénypont, persze tele van hibával. Értékelhető, hogy itt minimalizálták a digitális effekteket, de néha ezt azzal helyettesítették, hogy ügyetlenül felgyorsították a mozdulatokat, így olykor olyan érzésem volt, mintha egy nyolcvanas évekbeli kung-fu filmet néznék.

Itt a végén még idéznék egy korábban olvasott kritikáról: A filmben egyetlen ijesztő dolog van: az, hogy létezik és profi filmesek óriási összegekből ennyire voltak képesek.

A slusszpoén, hogy a filmben kétszer is megjelenik a Hugo Weavingnek maszkírozott Gollam. Nem vicc.

Kinek ajánlott: A moziba csókolózni járó pároknak.

Kinek nem ajánlott: Jó szívvel senkinek sem tudom ajánlani.

Ítélet: Keveset érnek a milliós kosztümök és díszletek, ha nem tudják őket megtölteni karakterekkel és történettel.

Sinister

Sztori: Ellison Oswald regényíró szokatlan módszert választ új krimijének megírásához. A hitelesség kedvéért családjával egy kegyetlen gyilkosság áldozatainak házába költözik. A költözés után egy különös, filmekkel teli dobozt talál, a filmekből pedig egy szörnyű gyilkosságsorozat körvonalai bontakoznak ki.

Ethan Hawke-ot mindig jó újra látni. Vele nincs is baj és bizonyos szempontból a filmmel sem. Persze, tele van horrorfilmes sablonokkal, olcsó, rémisztgető jelenetekkel, de van mögötte történet és az egész kifejezetten hatásos.

A probléma az, hogy eleinte a történet egy kifejezetten érdekes és sokkoló krimit ígér, aztán a film közepe felé elmegy a természetfeletti felé és végül, amikor véglegesen utat választ, pont az érdekesebbet hagyja el. Ettől függetlenül egy átlagnál némileg jobb horrorról van szó és a gyilkosságok felvételei nagyon hatásosak. Velünk maradnak a film után.

Kinek ajánlott: A horrort szeretőknek megér egy nézést.

Kinek nem ajánlott: Elemző elméknek.

Ítélet: A Sinister olyan mint jó tanuló mérnők, aki otthagyja az egyetemet, hogy festő legyen. Látszik, hogy nem buta gyerek, csak rossz szakmát választott.

Nosferatu

Sztori: Drakula 

Elképesztő, hogy a film két óra sincs, mégis hosszabbnak éreztem, mint a Gyűrűk Ura trilógiát egyben. Tényleg csak a türelmes műértőknek ajánlott és nem túl hálás produktum.

Herzog már ekkor is a képi világ mestere volt, de történetmesélésben nem volt a csúcson.

Az egész egy bemutatkozófilmnek tűnik, ahol az ifjú rendező művészi képekben mutathatja meg a tehetségét, aztán ha rákérdeznek, hogy miért ennyire nézhetetlen az egész, akkor a rendező csak mentegetőzve felemeli a kezét, hogy neki bizony nincs köze a történethez, a karakterekhez sőt, becsüljék meg, mert hűen dolgozta fel a klasszikust. A dolog csak azért nem állja meg a helyét, mert Herzog ekkor már nem volt ifjú és kezdő sem.

Persze, a történet valóban hű a klasszikus Nosferatuhoz, csak az eredeti némafilm volt és akkor újdonságként hatott. Manapság már nem lehet eladni egy filmet három oldalnyi párbeszéddel és egy nagyon lebutított Drakula történettel.

A színészek sem segítenek sokat. Isabelle Adjani és Bruno Ganz olykor színpadon érzik magukat és színháziasan túljátsszák a szerepüket. Klaus Kinski persze tényleg kiváló. Nála inkább a szereppel van baj. Drakula nem gróf, nem egy különc nemes, aki megpróbál Harker bizalmába férkőzni, hanem egy siránkozó imp, akiből hiányzik minden méltóság és titokzatosság.

A képi világ viszont (néhány ügyetlenkedést leszámítva) elképesztően szép, csak sajnos ez nem egy festmény.

Kinek ajánlott: Ráérő sznoboknak, akik minden klasszikust le akarnak tudni. Tanuló operatőröknek.

Kinek nem ajánlott: Ez pont az a klasszikus, amit ki lehet hagyni.

Ítélet: Herzog Nosferatujából lehetne összevágni a leghatásosabb Drakula rövidfilmet. Kár, hogy telerakták töltelékjelenetekkel.

Psycho

Sztori: Betéve tudjuk.

Nem hiszem, hogy hiánypótló lenne a film hosszú elemezgetése, vagy én fogok újat mondani róla, így elég, ha annyit írok, hogy még mindig nagyon hatásos. Manapság már nem tudunk úgy levenni dvd-t a polcról, hogy ne egy hasonló fordulattal rendelkezőbe botoljunk bele, de el tudom képzelni, hogy annak idején mekkorát üthetett ez a történet. Néhány részletet leszámítva, még mindig nem járt el felette az idő.

Kinek ajánlott: Mindenkinek.

Kinek nem ajánlott: Ez pont az a legenda, amit kötelező letudni. Nézd meg!

Ítélet: Időtlen klasszikus.

Babycall

Sztori: Annát és fiát Anders-t védelem alá helyezik, hogy biztonságban legyenek az erőszakos apától. Az új lakóhelyükön nehezen illeszkednek be, ráadásul a veszély sem múlt még el.

Úgy tűnik, hogy most legalább annyira érdemes odafigyelni a skandináv filmiparra, mint jó néhány éve a dél-koreaira. A megrázó The hunt, a brutális humorú Headhunters, a Tetovált Lány, The Hijacking, vagy a kegyetlenül valóságszagú Submarino, csak hogy néhány filmet említsek.

A Babycall viszont csak részben tud beállni a sorba. A dráma erőteljes, az idegen város érzelmi üressége súlyos, a főszereplők pedig átélhető karakterek, ráadásul annyira zavartak és megtörtek, hogy eljön a pillanat a filmben, amikor az ember nem tudja, hogy a valóságot látjuk, vagy valamelyik szereplő hallucinációit, ez pedig kifejezetten érdekessé teszi a történetet. Ugyanakkor túl sok minden történik egyszerre és mintha időrendileg is összekevertek volna néhány jelenetet, ami megbontja a sztori logikáját. A Babycall a kiváló alakításokkal és az emberi drámákkal együtt túl földhözragadt ahhoz, hogy elbírja a történetbeli logikátlanságot.

Kinek ajánlott: Aki kedveli a családi drámákat, thrillereket.

Kinek nem ajánlott: Aki mindig ki akarja rakni a képet.

Ítélet: Az nem feltétlenül baj, hogy ha a karácsonyra kapott kirakó dobozában a vártnál több elem van, viszont ha nem lehet kirakni a képet, nem sokat ér az egész.

Red Lights

Sztori: Margaret Mateson és Tom Buckley, tudósok, arra tették fel életüket, hogy leleplezzék az önjelölt parafenoméneket. Az olyanokat, mint David Silver. Silver mind közül a legjobb volt, de évekkel ezelőtt visszavonult. Persze, a visszavonulás mindig magában rejti a visszatérés ígéretét.

Bevallom, olvasok kritikákat. Filmnézés előtt is. Az első fél óra után nem értettem, hogy miért írnak ilyen rosszakat a Red Lights-ról. Viszonylag okos, érdekes sztori, sztárparádéval, még úgy is, hogy a szerep egyértelműen nem de Nirónak való. Aztán szépen lassan rájön az ember, hogy az egész egyáltalán nem annyira okos, mint amilyennek indult és egy fordulattal elkezd szétesni a film. Az utolsó fél óra teljesen kezelhetetlen. Érthetetlen, mert rengeteg lehetőség volt benne. Ez lehetett volna a Démonok Között logikus, tudományos ellenpontja, de végül kiderül, hogy csak átverte az embert és a trükk nem elég látványos ahhoz, hogy ez megbocsátható legyen.

Kinek ajánlott: Akik részleteiben is tudnak értékelni egy filmet.

Kinek nem ajánlott: Akik mindig meglátják a ki nem használt lehetőségeket egy filmben. Volt Robert de Niro fanoknak.

Ítélet: Tehetséges autóversenyzőnk az első körben pályarekordhoz közel teljesített, de aztán olyan hirtelen kanyarodott, hogy saját nyakát törte.

Mientras Duermes

Sztori: Caesar házmester. A munkaadóján kívül szinte mindenki kedveli. Ugyanakkor Caesar nem boldog. Sosem volt az, mert képtelen rá. Azért, hogy elterelje erről a figyelmét, szokatlan hobbit űz. Egész nap azon ügyködik, hogy mások életét borzalmassá tegye.

A történet nem mindennapi, és a megvalósítás sem hagy maga után kívánnivalót. Ahogy az apró csínytevésekből lassan kibontakozik Caesar megszállottsága, úgy kellene egyre jobban gyűlölnünk a figurát, ami szinte lehetetlen. Egyrészt azért, mert az emberek jó része volt már a főhőshöz hasonló helyzetben, amikor a szürke hétköznapokban semmi örömteli nem történik, közben meg mindenki más úgy viselkedik, mintha tökéletes élete lenne, csak amíg másnak ez maximum néhány hét, Caesarnak az egész élete ilyen. A másik ok, hogy film nem engedi, hogy a főhősön kívül más szereplőhöz is kötődjünk. Pedig teljesen átlagos emberek életébe nyerünk bepillantást, de mindent a főhős szemszögéből látunk, így a legtöbb nézőben még a mindig kedves, örökké mosolygó Clara is ellenszenvet kelt egy pillanatra.

Végül a legjobb az egészben, hogy Caesar trükkjei és ügyeskedései teljesen hihetőek. Nem csinál semmi lehetetlent, egyszerűen csak vakmerő és ügyes.

Kinek ajánlott: Mindenkinek, akinek volt már rossz napja, amikor mindenki mosolygott körülötte.

Kinek nem ajánlott: Az okkal és ok nélkül paranoiásoknak.

Ítélet: A Mientras Duermes egy lassan kibontakozó, érdekes történet, ami brutális ha kell, de nem nélkülözi a finom megoldásokat sem.

Eleven testek

Sztori: R átlagos fiatal. Nincs barátnője. Barátja sem sok, és aki van, az sem nagyon érti meg, így magányosan járja az utcákat, bevásárlóközpontokat, reptereket, várva a csodára. Ja, igen, R zombi. Ahogy az emberiség nagy része a járvány óta.

Nem fogok kertelni. Ez volt a legkellemesebb meglepetés a Halloween filmfesztiválon és talán tematikailag is ez illett bele a programba legjobban. Romantikus zombikomédia? A Shaun of the Deadnél nem lesz jobb és amúgy is borzalmasan hangzik - gondolhatnánk. Az Eleven Testek nem is jobb, mint Cornetto trilógia első darabja, csak más és nagyon szerethető.

Mindig az a legrosszabb, ha valaki egy unalmas, ezerszer látott szerelmi történetet úgy akar eladni, hogy ráhúz egy pulcsit, amit az aktuális népszerű témákból kötött (zombi, vérfarkas stb.). Persze, a pulcsi nagyon rosszul áll a gyereknek és tele van lyukakkal, de csak erőltetik. Az Elven Testek nem erről szól. Saját jogon egy jó kis zombis film, aminek meg van a maga kis elmélete a zombikról, a táplálkozásukról, a viselkedésükről. Igen és van benne szerelmi szál. Egy férfi szerelmes lesz egy nőbe. Egy zombi férfi. És akkor?

Kinek ajánlott: Mindenkinek akinek van szíve. Még ha kicsi, akkor is.

Kinek nem ajánlott: Zombi puristáknak.

Ítélet: Zombiromantika igazi zombikkal. Egy viszonylag okos kis film, ami nem okoskodik sokat, de megvan az üzenete és még szórakoztat is.

Démonok között

Sztori:  Ed és Lorraine Warren a paranormális jelenségek kutatói egy minden eddiginél szörnyűbb esettel találkoznak.

Nem akarok sokat beszélni erről a filmről. Ha az Ördögűző idején mutatják, valószínűleg pont olyan hatása lett volna a filmiparra, mint az említett klasszikusnak. Így talán sosem lesz legenda belőle, de senki sem fogja az Ördögűző sikeres másolataként emlegetni. Főként azért, mert néhány eleme erősen emlékezet rá, de ez inkább tisztelgés, mint másolás. A történet jóval összetettebb úgy sima másolatnál és tökéletesen megáll a saját lábán.

Vera Farmiga és Patrick Wilson tökéletes párost alkotnak, a karakterek hétköznapiak, hihetőek a retro hangulat pedig kellemes. Amíg el nem kezd az ember rettegni. A rettegés pedig hamar eluralkodik a nézőn, ami köszönhető a film ügyes visszafogottságának. Aztán amikor elszabadul a pokol, a korábbi finomkodás után többszörös erővel nehezedik ránk a borzalmak súlya.

Kinek ajánlott: Mindenkinek, aki bírja a horrort.

Kinek nem ajánlott: Ijedőseknek.

Ítélet: A Démonok között úgy lesz a modern horrorok egyik legjobbja, hogy visszanyúl a gyökerekhez.

Egy őrült szerelem balladája

Sztori: A vidám bohóc és a szomorú bohóc egy cirkuszban dolgoznak. Mindketten szerelmesek a cirkusz artistanőjébe és bármire képesek érte.

A fesztivál legkülönösebb filmje.  Sok minden egyesít magában.  Háborús filmet, szerelmi drámát, szuperhősös elemeket, véres és kegyetlen erőszakot. Sokan Tarantino filmjeihez hasonlítják, ám míg Tarantino mestere annak, hogy a színes kavalkádot működő, élvezhető egésszé kovácsolja, addig Alex de la Iglesia – a film rendezője – kevésnek bizonyul a feladathoz.

Először is, semmi sem indokolja a történelmi hátteret. A film fő vonala sérülés nélkül leválasztható volna róla, így csak felesleges zavaró tényezőnek bizonyul. Másodszor, képtelenség bármilyen módon is kötődni a szereplőkhöz. A két bohóc a végére enyhe undort vált ki az emberből, de igazán gyűlölni és szeretni sem lehet őket. A főhősnő, a bohócok szerelme, pedig annyira csapongó, hogy képtelenség eldönteni, vannak-e egyáltalán érzelmei.

Az őrült szerelem balladája egy színes és erőszakos kavalkád. Jóval erőszakosabb, mint kellene és jóval kevésbé is humoros, de a legnagyobb hibája, hogy a legkevésbé sem emberi, így hamar eltávolodik a közönségtől.

Kinek ajánlott: Erős gyomrú ínyenceknek.

Kinek nem ajánlott: Akik nem szeretik, ha a stílus győzedelmeskedik a tartalom felett.

Ítélet: Minden belekerült a különleges sütemény tésztájába, de akárhogy gyúrták, nem állt össze.

Z Világháború

Sztori: Garry Lane átutazza a világot, hogy megtalálja a megoldást egy új pusztító járvány megfékezésére.

Annyira gyűlölni akartam ezt a filmet. Max Brooks World War Z könyve korszakalkotó, a zombitörténelem mérföldköve. A film pedig egyszerűen ellopja a címét és semmit sem kezd vele.

Azonban ha ettől elvonatkoztatunk, el kell ismerni, hogy hatásos. Valójában egy kifejezetten jó zombis akciófilm. Az akciójelenetek pörgősek, a feszültség folyamatos, az iram magával ragadó, az emberi drámák pedig tétet adnak az egésznek.

Egy dologra persze nincs válasz: Brad Pitt karakterét miért tartja mindenki olyan fontosnak a filmben?  

Kinek ajánlott: Mindenkinek, aki két óra szórakozásra vágyik.

Kinek nem ajánlott: A könyv rajongóinak.

Ítélet: Pörgős akciófilm, ami feleslegesen viseli az ismert könyv címét, mert minden pozitívuma ellenére mindig alul fog maradni az összehasonlításban.