Barátság. Fantázia. Valóság. Csótány.
A történet egy világhírű könyv animációs feldolgozása, melynek témája nem más, mint az ismert Cervantes regény; Don Quijote és híres kalandozásainak története, mindez a mai New York nevezetes parkjának modern környezetébe ágyazva, szokatlan lényekkel – életre kelt bábokkal – a főszerepben. Mesebeli jellegét tovább erősíti a bűvös hármas szám megjelenése, amelyek próbák képében jelennek meg, amit a főhösöknek kell kiállniuk a Central Parkban. Majd következik a végső küzdelem, ami a happy endhez vezet. Emellett egy visszatérő elem is feltűnik, ami ráadásul nem is annyira misztikus, mint gondolnánk: a csótány többször is előkerül, és úgy tűnik, hogy minden esetben a bábok közt egyetlen plüssfiguraként megjelenő DJ Doggy Dog körül bukkan fel. Ez egy jel lehet, hogy emlékeztesse őt a valóságra, ugyanis New York nem csak egy álmokkal teli hely, hanem egy világváros is, ahol problémát tud okozni a rengeteg ember kis helyre való bezsúfolása.
A képek esetén, a karakterek személyiségének megjelenései, vagyis archetípusai meglehetősen változatos arculatot mutatnak be. A bábszínház bábjai között érdekes megfigyelni, hogy saját személyiségjegyeiken túlmutatva próbálnak új utakat keresni, sőt, megdönteni saját sztereotípiájukat. A film emellett a két főszereplő kapcsolatán keresztül is szembesít a szerepekkel kapcsolatos előíteleteinkkel, ahogyan Cervantes maga is megdöntötte ezeket a pár évszázaddal korábban írt könyvében.
Az irodalmi mű eredetileg a két főszereplő, azaz Don Quijote és Sancho Panza életéről szól, akik érdekes módon egy helyen léteznek, de mégis egymástól független világban élnek. Don Quijote hatalmas fantáziáján keresztül ordas szörnyetegeket képes megmozgatni pusztán a képzeletével, míg Sancho Panza a realitás talaján próbálja őt többször is megfékezni. A történet során a két szereplő életében pálfordulás következik be, mivel Don Quijote átesik a sanchificación-on, melynek következtében nem a lovagregényekben, hanem a valóságban próbál létezni. Sancho Panza esetében pedig a quijotización megy végbe, mellyel a való világtól elrugaszkodván úgy kezdi el látni a világot, mint lovagtársa. A filmben azonban nem hagytak időt arra, hogy ezek a folyamatok kibontakozhassanak, ezért felületesnek is hatnak.
Az eredeti regénytől eltérve a film megpróbálja beágyazni a történetbe a „másság” kérdését is - milyen az, amikor valaki kilóg a sorból, vagy csak egy kicsit is másabb, mint a többi? Ehhez DJ Doggy Dog alakját használták, aki kitűnik keretes szemüvegével, műanyag nyakláncával és áramkörökkel működő, plüss testével a varázslatos módon életre kelt bábok soraiból. Emellett a „D” névre hallgató báb, vagyis a női főszereplő, egy mai tendenciát is bemutat, amelyre úgy tűnik, hogy hatással volt a Barbie című film: ő maga a 21. századi tipikus, erőteljes női alkat, akinek nincs szüksége a romantikára, meg tudja valósítani önmagát, és nem hajlandó követni azt a vonalat, amit az elvárások felé támasztanak.
Ezzel kapcsolatban a film logikája több ponton is nehezen követhető, olykor a tudományt megkérdőjelezve a varázslattal próbálnak értelmet nyerni a megtörtént eseményeknek. Az abszurd helyzetet még tovább fokozza a bábszínház rejtélyes kiléte, vajon ki tartja fent a helyet, és mire való a pénz, amit az előadásokért szednek? Habár ha úgy vesszük, a filmnek nem róható fel hibaként, hogy ezekre nem derül fény. Egy fantáziadús gyerekfilmről van szó, ahol nem mindennek kell logikusnak lennie. Azonban vajon értelmet nyerne-e, hogy azért nem kapunk választ a bábuk, játékok önálló gondolataira, életképességére, mert a film alkotói a Toy Story-n is dolgoztak? Hiszen ott sem kaptunk magyarázatot ezekre a kérdésekre. A film félelmetes módon hasonlít erre az alkotásra.
A magyar változatról is érdemes pár szót megejteni. A címmel kapcsolatban; angolul “Inseparables”, míg magyarul már csak “Legeslegjobb barátok” néven lett publikálva. A két cím között nincs összefüggés, míg az angol cím inkább illik a filmhez, addig a magyart viszonyítási alapként sem lehet számon tartani. Ennek ellenére a magyar szöveg verziója meglepetéseket is tartogatott, hiszen ha nem így, akkor hogy a kacsába lehetne ennél szebben fogalmazni? Jelen formájában a film sajnos inkább tűnik egy hatalmas összeollózott intertextuális egyvelegnek, mint egy önálló, eredeti alkotásnak.
a kritikát írta: Tenczer Franciska
Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
