Quentin Tarantino a 2013-as év legjobb filmjének nevezte és ez bőven elég volt az egyik hazai forgalmazónak arra, hogy nálunk is moziműsorra tűzzék ezt az izraeli krimi-thriller-vígjátékot. Jep. Mert legalább annyira vicces, mint amennyire brutális is és bár olvasva a rövid tartalmát valószínűleg máshogy gondolnád, ezen a filmen igenis lehet nevetni. Meg fintorogni. Meg elégedetten mosolyogni. Meg agyalni. Meg... Meg lehet róla beszélni sokat, hiszen mégiscsak az egyik legismertebb, idehaza is nagy népszerűségnek örvendő filmes géniusz ajánlja megtekintésre.

Hozzáteszem, valószínűleg a nézők többsége nem ért majd egyet a mesterrel, de hát ugye tudjuk: ahány ember, annyi vélemény. Fontos tisztelni a másikét, érdemes kisilabizálni, hogy vajon mi az, amiért valakinek nagyon, másoknak meg éppen egyáltalán nem tetszik az adott produkció. Magam sem osztom Tarantino véleményét, de abban egyetértek vele, hogy egész jó film és érdemes beajánlani azoknak, akik komálják az ő stílusát, mert egy hangyányit a Kutyaszorítóban-ra emlékeztet. Leszámítva persze a poénokat...

A rendőrség kihallgatás címén jól összever egy gyanúsítottat, akit emiatt kénytelenek szabadon engedni. A férfit azzal vádolják, hogy brutális módon erőszakolt, kínzott és végül ölt meg általános iskolás kislányokat. Mickit, a főkolompos rendőrt felfüggesztik, ezért úgy dönt, hogy maga veszi a kézbe a dolgokat. Az egyik áldozat apja is hasonlóan cselekszik, így csakhamar azon kapják magukat, hogy egy, a semmi közepén lévő ház pincéjében kínozzák a feltételezett tettest. De vajon tényleg ő tette, vagy nagy hibát követnek el?

Ha nem hagyjuk, hogy az a fránya történet, meg a színészek elvonják a figyelmünket, egy csomó utalást találhatunk a klasszikus népmesékre: a nyitójelenetben például az elrabolt kislánynak csak az egyik cipőjét találják meg (Hamupipőke), a holttestéhez vezető úton édességek vannak elpotyogtatva (enyhén Jancsi és Juliskás, főleg ha a gyilkos tipikus módszerét is idevesszük), a feltételezett tettest törpének nevezik, az egyik áldozat nagyapjának vadászpuskája van (Hófehérke), a kiütött rendőrre "Csipkerózsika"-ként utalnak, az eredeti címet (Big Bad Wolves) a Piroska és a farkasból kölcsönözték, sőt, még a potenciális megmentő is lovon érkezik (igaz barnán és nem szőke herceg, csak egy arab csávó).

Apróságok, tudom, de engem az ilyesmivel le lehet kenyerezni... De a plusz pont nem ezért jár: nagyon nem csipázom a kínzásokat/brutális gyilkosságokat/egyéb undorítóságokat explicit módon bemutató képsorokat nézni, de azt kell, hogy mondjam, a Csúnya, gonosz bácsik készítői megtalálták azt a határvonalat, amiben azért folyik a vér, törik a csont, ég a hús is, ahogy kell, de mégsem feszengek a moziszékben ezek láttán. Mutatnak is, meg nem is, ha látunk valamit, akkor pont annyit, hogy átérezzük a dolog súlyát, de még ne kezdjünk el émelyegni tőle.

Ha már tavalyi év egyik legjobb filmje és ha már gyerekrablás/gyerekgyilkosság, muszáj idecibálni a Hugh Jackman nevével fémjelzett Fogságbant, mert rengeteg a hasonlóság. Denis Villeneuve filmje azért sokkal szebben össze van rakva és az operatőri munka is messze jobb, mint a Csúnya, gonosz bácsik esetében, de ugyanúgy fontos szerepet kapnak mindkettő alkotásban a morális kérdések: az, hogy meddig szabad elmenni, mennyire lehetünk biztosak a dolgunkban, hol az önbíráskodás és az apai szeretet határa.

Ott ezeket nagyon komoly kérdésekként kezelik, itt inkább ha fel-feltűnnek, akkor leütik egy poénnal... De az volt a leginkább döbbenetes a számomra, hogy ez a furcsa mix mégis működik. Néha ugyan kicsit infantilis, néha percekkel korábban ki lehet találni, hogy mire fut majd ki az egész, néha még a 3 nap a halálig című rém gyenge Kevin Costner filmet is eszembe juttatta, de ettől a sok apróságtól függetlenül jókat lehet két körömletépés között röhögni a helyzetkomikumokon.

A film végi csavar ugyan újdonsággal nem szolgál, de a mai világban ilyesmiben már kár is reménykedni. Legyen elég annyi, hogy ügyes párbeszédekkel, mindössze néhány helyszínnel és pár jól ütemezett fordulattal kellő mértékben sikerült megfűszerezni az alapkoncepciót, így végeredményben egy meglepően jól sikerült krimi-thrillert kaptunk. Megéri megnézni.

Apró megjegyzésként azt szeretném hozzáfűzni, hogy a sajtónak vetített kópia minősége botrányos volt: a felbontás kb. DvdRip szintű (legalábbis a nagyvásznon nagyon kiütközött az elmosódottság), az angol felirat a kép alján, a magyar pedig a kép tetején ment szimultán (a film héber nyelvű), mintha előbbi alapból rá lenne égetve... 2014-ben ez... Áh, hagyjuk. A csúnya, gonosz bácsik május 8-án érkezik a magyar mozikba, remélhetőleg az általam látottnál szebb képminőségben.