„Andersen megvolt, francia tündérmese kilőve, az Ezeregyéjszaka letudva, a saját történelmünket meghamisítottuk, a romantika korszakának nagy regényét disneysítettük, és a görög mitológiát is sikerült kimeríteni. És akkor még csak a reneszánszról beszélünk. Mi jöhet még?” Tanakodhattak a Disney fejesei a ’90-es években, 36. egész estés rajzfilmjük előkészületeikor. Aztán egy kínai legendát sikerült kiválasztaniuk, az talán elég egzotikus a hamburgeren hizlalt jenki lurkóknak.

Viszont, ami mindenképpen mellettük szól, hogy Mulan sztorija még a háborúskodás ellenére is sokkal jobb Disney alapanyag volt, mint a Herkules, vagy A Notre Dame-i toronyőr. A történetet sikerült nagy vonalakban megtartani, illetve a film hű maradt az eredeti legenda legfontosabb momentumaihoz. Persze, vannak eltérések, a kínai versben például nem a harctéren fedezik fel, hogy a fiatal, bátor katona valójában nő, hanem csak 10 év elteltével, a háború legvégén, mikor már hazamegy az apjához. Ezt persze amerikanizálni kellett, a nagy lelepleződés a film háromnegyedén következik be, hogy a jól bejáratott dramaturgiai ponton legyen a konfliktus, illetve természetesen szó sem lehetett arról, hogy 10 év teljen el a film alatt, ami abszolút logikus változtatás.

Mulan motivációját is meg akarták változtatni a történet fejlesztésekor; egy boldogtalan lányt szerettek volna ábrázolni, aki elvágyódik otthonról. Szerencsére idejében rájöttek, hogy az eredeti sztori sokkal jobban hat filmen is, mely szerint Mulan idős apja helyett vonul be a hadseregbe. Mert szereti az apját, és mert önzetlen, így rögtön egy kedvelhető, azonosulható karakterré válik a szemünkben. Abban a tekintetben dicséretet érdemel a film, hogy Mulan apját nem egy hóbortos idiótaként mutatták be, mint az oly gyakran előfordul a Disney rajzfilmekben, hanem egy méltóságban megőszült, szerethető férfiként. A másik ízléses és a Disneytől szokatlanul finom húzás vele kapcsolatban az volt, hogy nem egy túlzottan beteges, már-már haldokló öregemberként festették le nekünk, hanem olyan finomabb gesztusokkal érzékeltették, hogy az öreg – bár menne – már nem alkalmas a harcra, mint a bot átadása, vagy a kard leejtése.

Az animátorokat szokás szerint rögvest el is küldték Kínába, hogy lefényképezzék, lerajzolják a helyi látványosságokat, és magukba szívjanak egy kicsit az ottani kultúrából. Viszont Kína nem egy Jamestown, vagy egy Párizs, hanem egy kontinensnyi terület, így a készítők rengeteg helyet bebarangoltak, és sokkal több időt töltöttek a helyi kultúrában, mint máskor. Ez a filmen is meglátszik egyébként, tele van finom utalásokkal, érződik, hogy az alkotók sokkal mélyebb alázattal és tisztelettel viseltettek Kína kultúrája és történelme iránt, mint a görög iránt a Herkules esetében. A Nagy Fal mellett a természetet is megfigyelték, elmentek a Guilin vidék jellegzetesen kínai dombjaihoz, melyet aztán természetesen a filmben is megörökítettek, illetve a Magao barlanghoz.

Szerencsére ez meg is látszik a végeredményen, mert bár hamisítatlanul Disney stílus, amit látunk, a végeredmény mégis merőben különbözik, pl. a Notre Dame-i toronyőr karaktereinek részletes kidolgozottságától. Az elején nagy fejtörést okozott az alkotóknak, milyen legyen a film látványa, milyen stílusban rajzolják meg a Mulant, és nagyon sokáig nem született döntés, bármivel próbálkoztak, egyszerűen nem állt össze egységes egésszé a koncepciójuk. Aztán a látványtervező, Hans Bacher tanulmányozta a régi kínai festészetet, illetve annak hagyományait. Meglátása szerint leginkább az egyszerűsített formák, színek és kompozíciók domináltak, ami végül meghatározta az egész film stílusát. A figurák kellően keleties hatásúak, miközben egyszerűek és letisztultak. A részletesen kidolgozott figurákhoz szokott animátoroknak ez nagy kihívást jelentett, hiszen alapvetően máshoz voltak szokva, és ilyen leegyszerűsített formában elnagyoltnak, és befejezetlennek érezték a munkájukat.

A látványvilág is gyönyörű, a mai napig lenyűgöző például az a jelenet, amikor a hun hadsereg a havas hegyről hőseinkre támad. Egy külön szoftvert fejlesztettek ki e jelenet megalkotásához, hogy a tömeg egyes tagjai önállóan tudjanak mozogni. A szoftvert találó módon Attilának nevezték el. Egy jó darabig nem tudták, hogyan fogják megvalósítani ezt a jelenetet (a Mulan munkálatai ’93-ban kezdődtek el), aztán nem különösebben meglepő módon végül az Oroszlánkirály gnú csordájának tömegjelenetét megalkotó csapatot kérték fel az új szoftver fejlesztésére. Ezen kívül kidolgoztak még egy Faux Plane nevű programot, amelyet leginkább egy számítógépes multiplán kameraként lehet elképzelni, és a Tiltott városban játszódó jeleneteknél használták fel a térhatás megalkotásához.

Kell-e ezek után mondanom, hogy a Mulan a legepikusabb Disney rajzfilm mind közül? A társrendező, Barry Cook egyik legfőbb inspirációjaként David Lean alkotásait nevezte meg, így talán nem is csoda a végeredmény. Az epikus hatást erősíti egyébként Jerry Goldsmith kiváló zenei aláfestése is. A dalok sajnos ezúttal sem sikerültek különösen jól, egy kivételével (I’ll Make a Man Out of You) mindegyik a felejthető kategóriába tartozik. Az az egy dal viszont tényleg kiváló, és nagyon inspiráló hatású lehet a gyerekek számára is, ahogy a lenézett, kinevetett, gyenge Mulan az eszével és a kitartásával felülemelkedik a nehézségeken, gondolok például a nyílvessző megszerzésére. Igazi, emelkedett zenei élmény. Azt talán még érdemes megemlíteni, hogy Mulan énekhangja ugyanaz a Lea Salonga volt, aki az Aladdinban énekelte Jázmin dalait, és rá természetesen ezúttal sem lehet panaszunk.

A szokásos vicces mellékszereplő, Musu, a sárkány miatt eredetileg aggódtak a Disneynél, hogy cuki sidekick létére túl félelmetes lesz a gyerekek számára, ezért igyekeztek őt annyira nyeszletté, kicsivé, és szerencsétlenné tenni, amennyire csak lehetséges. Nem az őt szinkronizáló Eddie Murphyn múlt, hogy a karakter mégsem lett különösebben vicces. Kedvenc Beverly Hills-i zsarunk csak három év múlva a Shrek szamaraként vonult be igazán az animációs filmek nagykönyvébe. A készítők azt hitték, hogy Robin Williamshez hasonlóan Eddie Murphy is szanaszét fogja improvizálni a szerepét, és meglepődve tapasztalták, hogy Murphy csak elvétve egészítette ki a szövegkönyvében leírtakat. Hogy ez pozitívum-e, vagy sem, azt nehéz eldönteni. Ha Musu nagyobb teret kap, akkor túlságosan elvette volna a hangsúlyt a film más, fontos témáitól, így viszont egyértelműen ő a történet leggyengébb összetevője.

Az amerikai kritikusoknak bejött a film, főleg a vizuális hatásokat dicsérték, de a feministák még egy ennyire nőközpontú, a férfiakat a humor tárgyául használó, és helyenként töketlenül ábrázoló mesén is csak fanyalogni tudtak, mert Mulannak férfinak kellett álcáznia magát, hogy érvényesülni tudjon. Az eszükbe sem jutott, hogy a filmben egy nő az akkori társadalom rengeteg szabályát megszegi ahhoz, hogy hű lehessen önmagához, hogy érvényesülhessen, és végeredményben az egész társadalom meghajol előtte. Anyagi szempontból szintén sikeresnek volt mondható a Mulan, a maga 120 milliós USA bevételével felülmúlta a két korábbi Disney rajzfilmet, de még bőven messze volt az Oroszlánkirálytól, vagy A Szépség és a Szörnyetegtől. Kínában csak egy évvel később mutatták be a Mulant, és nem aratott különösebben nagy sikert, a kínaiak panaszkodtak a mítosz megváltoztatása, és a karakterek keleties külseje miatt. Érdekesség, hogy a Mulan volt az első Disney rajzfilm, amit forgalomba hoztak dvd-n.