Nem sokára itt a Halloween, és arra gondoltam, egy Halloween-i különkiadást mi mással lehetne jobban feldobni, minthogy minden egyes nap közlünk egy cikket egy-egy horror klasszikusról. A sort pedig e filmek nyitódarabjával, a Drakulával, illik kezdeni, mely különösen fontos nekünk magyaroknak. Több szempontból is.
Megmondom már rögvest az elején, nekem semennyire nem tetszett a Drakula. Iszonyatosan lassúnak, vontatottnak, és leginkább túlhaladottnak tartom, ami elsőre igazságtalannak tűnhet egy több mint 80 éves film esetében, de ha hozzáteszem, hogy a Nosferatu mind a mai napi érdekes és megkerülhetetlen maradt, mindjárt más a dolgok állása. És a Nosferatu 1922-es, és némafilm.
Ami viszont a Drakula számlájára írható, hogy a maga idejében ő volt az egyetlen, ami a frászt tudta hozni az emberekre - a Gazdasági Világválságon kívül. Lévén ez volt az első film, amire a HORROR szót használták. Bizony. Az első vetítéseken, még egy orvos is állandóan ott tartózkodott a teremben, hogyha valakinek baja lesz a film nézése közben - mondjuk szívrohamot kap -, gyorsan segíthessen rajta. Ugye, manapság már egy Alienre is legyintünk, annak idején elég volt egy hipnotizőr, köpenyben, és máris meg volt a baj. A Universal akkoriban eléggé le volt gatyásodva, nem akart kockázatot vállalni, így Browning és csapata minimál költségvetésből forgatták le a filmet, s a pénzek jelentős része a jogdíjak megvásárlására ment el.
Bram Stoker 1897-ben írta meg azóta legendássá vált regényét - kis érdekesség, nálunk egészen 2006-ig csak egy csonkolt változat volt elérhető Drakula gróf válogatott rémtettei címmel. Bár a vámpírokat nem ő találta ki, de hosszas kutatómunkát folytatott, amihez gazdag írói fantáziáját is hozzá adta. Könyve sikeres lett, olyannyira, hogy már a némafilm korszakában is több feldolgozást ért meg - ezek legtöbbje elveszett, vagy megsemmisült, így az első fennmaradt mozgóképes történet a Nosferatu lett.
Azonban a könyv megjelenése után 25 évvel készült mű alkotói SEM foglalkoztak Stokerrel, megváltoztatták a neveket, és leforgatták az első Drakula történetet, mely így mégsem Drakula igaz története. Lett is belőle pereskedés, ahogy azt kell. Nem sokkal később megszületett a hangosfilm, és a Drakula sikerének hála "futószalagon" érkezhettek az újabbnál újabb szörnyfilmek, melyek mindegyike bőven kihasználta a hangban rejlő lehetőségeket, amely mind a mai napig a horror filmek legnagyobb támasza.
A regény után tehát harminc évet kellett várni, míg végre valaki - jelen esetben a Universal feje Carl Laemmle jr. - elhatározta, hogy megvásárolja a filmjogokat, de azért ebben is volt egy csavar. Ugyanis mint említettem a The Great Depression kellős közepén járunk, s emiatt a Universal lemondott a nagy költségvetésű produkcióról és Stoker özvegyétől, csak a nevet vette meg. A Broadway-en ekkoriban kezdték játszani a Drakulát, így végül a jóval olcsóbb színdarab jogait vásárolta meg Laemmle, vagyis a filmen végül a könyv adaptációját adaptálták.
Mindez került 40.000 dollárba, a kezdő 200.000 helyett. Így már érthető, miért hasonlít az egész film egy színházi előadásra, mert a regény cselekményét szabatosan kezelték, s financiális gondok miatt - a teljes költségvetés 355.000 dollárt kóstált - rettentő sok mindenre egyszerűen nem volt pénz. A színészek azonban végre azokkal a nevekkel szerepelhettek, ahogy őket a könyvből ismerték az emberek. Vagyis a Drakula végeredményben a regény történetének első hivatalos megfilmesítése, és ugyanakkor az első vámpírfilm, melynek már hangja is volt.
Főszereplőnek eredetileg a korszak nagy némafilmes sztárját Lon Chaney-t akarták a fejesek, de nála még a forgatások megkezdése előtt gégerákot diagnosztizáltak, és 1930-ban meg is halt. Így került a képbe Lugosi Béla, aki az elmúlt három évben ötszázszor játszotta el Drakulát a Broadway-en, bár végül azzal győzte meg Laemmlet, hogy heti 500 dollár fizetségért vállalta a szerepet. Mint később kiderült, igen jól döntött, hiszen olyan átéléssel alakította szerepét, hogy a mai napig Ő a létező legjobb Drakula gróf. Leginkább a szemeit emelik ki, ahogy igézően nézi áldozatait, de erre az operatőr rásegített két fényszóró segítségével.
További tévhit, hogy Bélánk akcentusát az kölcsönözte, hogy a felvétel idején nem tudott angolul, és fonetikusan kellett kiejtenie a szövegét. Ez szimpla hülyeség, mert a forgatás idején, Lugosi már tizenegy éve az USA-ban tartózkodott, beszédstílusával inkább a lény nem e világi mivoltát hivatott hangsúlyozni ("I never drink... wine."; "I bid you... welcome."). A siker azonban kétélű kard, Lugosi soha az életben tudott normális szerephez jutni, mert folyton azt várták tőle, hogy vámpírkodjon, és emiatt mindössze egyetlen egyszer játszotta el Drakulát a vásznon ezután. Egyéb vámpírokat továbbra is megformált, így alakulhatott ki az emberiség kollektív tudattalanjában az a kép, hogy Lugosi hányszor, de hányszor játszotta el Drakulát.
A színészek közül megemlítendő még Edward Van Sloan Van Helsingként és Herbert Bunston, aki pedig Seward dokit játszotta, mindketten Lugosihoz hasonlóan a színdarabból léptek át a filmbe. Számomra a film első harmada tetszik a legjobban, amikor Erdélyben vagyunk, és mindenféle fordítás nélkül értjük a szöveget, ugyanis a parasztok magyarul beszélnek, a Kocsma feliratot magyarul festették a cégérre, ami köszönhető annak is, hogy ekkoriban már rengeteg magyar dolgozott odakint, simán tudtak találni pár tucatot statisztának.
A film jelentős részét azonban nem Browning rendezte - mert ő magába zuhant amikor barátja Chaney meghalt -, hanem az operatőr Karl Freund, aki meglehetősen sokat ültetett át a német expresszionizmusból, sőt, tüzetesen tanulmányozta a Nosferatut, egy jelenetet - amikor Renfield elvágja az ujját - egy az egyben onnét ültetett át, a hajós részletet pedig egy régebbi Universal némafilmből (The Storm Breaker - 1925) illesztették be. De a film sokat merített régebbi, néma feldolgozásokból is, pl.: Drakula átváltozása denevérré, - amit persze ismét nem látunk sosem -, vagy a már ikonikussá vált francia ablak szerenád, ahogy becserkészi és kicsalogatja Mínát magához. A gróf személyisége azonban ebben a filmben megnyerő, udvarias, az erőszaktól irtózó nemesember. S mindezért Freundot még csak meg sem említették segédrendezőként.
Eredetileg a film 85 perces volt, de 1936-ban durván megvágták a két évvel korábban életbe lépő Hays-kódex miatt, ekkor veszett el a film eleji monológ is, ahol a nézőket figyelmeztetik, micsoda szörnyű pillanatok következnek. Nem igazán értem mi szükség lehetett erre, hiszen szinte semmi érdemlegeset nem látunk a vásznon, minden érdekes, vagy félelmetes dolog a kamera mellett történik, ahogy zenét sem fedezhetünk fel a végső műben - leszámítva a főcímet -, mert nem akarták ezzel megzavarni a hangokat - ugye a némafilmes korszakban csak zene szólt. Persze az is lehet 1934-ben vágták ki a valóban vérfagyasztó jeleneteket, és ezért állunk értetlenül e film előtt.
A Drakulát sem kerülhette el a végzet, elkészültek a folytatásai, 1936-ban a Drakula lánya, 1943-ban a Drakula fia látott napvilágot mérsékelt sikerrel. Az 1945-ös Drakula háza már teljes bukás volt, de eddigre már a horror első nagy érája leáldozott. Ezektől sokkal figyelemreméltóbb a Drakula spanyol változata, akkoriban még nem létezett szinkronizálás, így az amerikai szereplők felvételei után más nyelvű színészek álltak be ugyanazon díszletek közé, öltötték magukra ugyanazokat a jelmezeket, és mondták fel ugyanazokat a párbeszédeket. Nincs ezen mit csodálkozni, a Hyppolit, a lakájt is így készítették el a magyarok és németek. Ezen másolatok később szintén elvesztek, de a spanyol verzió mind a mai napig megmaradt, és egyes vélemények szerint jobb az eredetinél is.
A Universal egyik legnagyobb sikerét, egy rendkívül olcsó film szerezte, amely akkora hatással volt az emberekre, mint előtte kevés film. És leginkább ez az, ami miatt a Drakulát mindenkinek érdemes megtekinteni az életben legalább egyszer.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Nincs még eleged a horror nagy klasszikusaiból? A hollywoodi Halloween folytatódik tovább.
Erre tessék:
Frankenstein menyasszonya (1935)
2012.10.24. 07:33:49
„... a spanyol verzió mind a mai napig megmaradt, és egyes vélemények szerint jobb az eredetinél is.”
No, én nem tartozom az egyesek közé, mert kifejezetten untam a spanyol verziót. A Drakulát játszó színész például minden, csak nem szuggesztív.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.10.24. 14:25:00
egyre inkább kezdem úgy vélni a filmekre is igaz, ami a kolbász meg a törvények készítésére
Oldfan 2012.10.24. 14:47:13
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.10.24. 17:05:52
Egyébként ezekhez a régi filmekhez kiváló dvd kiadások készültek, amelyek magyar feliratos audiokommentárokkal, dokumentumfilmekkel rendelkeznek, aminek köszönhetően könnyedén, és gyorsan szakértővé válhat az ember a témában.
@Oldfan: Halloween alkalmával lesz egy jó kis lista figyelemreméltó, ám elfeledett horrorfilmekből, leginkább a '60-'70-'80-as évek terméséből.
Darkcomet 2015.10.23. 11:38:46
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.10.23. 16:39:34
Darkcomet 2015.10.24. 13:28:54
Ennél a műnél inkább két dolog számított. Egyrészt az, hogy különösebb faxni nélkül mindent megkapott az olvasó alig 200 oldalban, ami gótikus horror. A másik az, hogy könnyen lehetett adaptálni színpadra. Nagy sikere is volt. Mondjuk egy Hóditó Roburt, vagy Világok harcát kevésbé lehetett volna megvalósítani. A horror színházak meg amúgy fénykorukat élték.
Viszont amennyire gyenge az regény, annál képlékenyebb tud lenni. Ezért lehet mindenféle értelmezés alapján mozit csinálni belőle. Mornau érzelemmentes szörnye, a Lugosi féle erotikus csábító (habár ebből a szempontból az Angolok 1979-es filmje Frank Langellával a főszerepben és John Badham rendezésében sokkal jobban üt, igazi alapfilm), Herzog magányos, a saját halálát kívánó "életunt" vérszívója mind Dracula. Aztán ugye ott vannak a tucatfilmek, meg a hatvanas évek Hammer stúdiói által elkészített Drakula mozik (Vincent Price for president :D).
Mindegyik szerethető alkotás a maga módján. Ami nekem nagyon kilóg a sorból, az Coppola Drakulája. Na, az nagyon izé! Egyrészt kínkeservesen akarja követni a regényt, amiből ugye kurva nehéz két órás mozit csinálni. Aztán belerak egy teljesen fölösleges romantikus szálat, mert hát miért is ne, aztán szépen belegabalyodik a saját trutyijába. Én jól elvagyok mindenféle Drakula értelmezéssel, de hősszerelemes figurát ne csináljunk már belőle. Anno úgy kijöttem róla a moziból, hogy csak na.
Na, most jól kiírtam magam, és csak a végén döbbentem rá, hogy az eszmefuttatásomnak az eredeti íráshoz nem sok köze van. De azért beküldöm. Max. törlitek :-D
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.10.24. 17:42:36
ööö Drakulát mindenképpen elolvasom majd egyszer, csak hogy tisztában legyek vele, és elég hosszú az, mert a rendes kiadása 390 oldal, szerintem te a csonkított verziót olvastad 2006-ig csak azt lehetett nálunk kapni
de szerintem a Frankensteint előbb fogom átnyálazni
2015.10.25. 00:32:58
Én nemrég olvastam el a Frankensteint. Őszintén szólva nem tetszett, vontatott, rinyálós, nekem nem segített átélni a teremtmény haragját, a végére már nagyon a halálba kívántam az összes szereplőt, legalább ebben azért megelégedésemre szolgált :-D (hozzáteszem, igazi romantikus könyv, ahhoz méltó fordítással, leírások, hasonlatok, választékos nyelvezet). Nem is nagyon haladtam vele, pedig csak szűk 300 oldal volt, a régi kisalakú Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban.
Viszont szerintem félelmetesen erőszakos, gyerekgyilkosság, eszelős bosszú, monomániás őrület, szorongás, amit akarsz. Értettem a célját az egésznek, csak sajnos nem sikerült átélnem, nyilván a már említett romantikus stílus miatt.
A SPOILERnek immáron vége.
Na, ezért nem olvasok 19. századi regényt :-D Talán ha mondjuk 23-24 éve próbálkoztam volna vele, más lett volna a véleményem (emlékszem, akkoriban a buszon utazva sokat olvastam, mindenfélét, Wells Óriások eledeléjén hangosan nevettem a hátsó ötösben :S - újra elolvasva közel sem volt ennyire vicces. Lehet, hogy a régi szép emlékeket meg kell(ene) hagyni emlékeknek? (o_o) ).
Ja, igen, hogy szegről-végről azért rajta is maradjak a témán, nekem az 1979-es Frank Langella által játszott Drakula bejött (olyan 6-7-8 évesen elképesztően félelmetes volt, szerintem a film felét takaró alatt, a fal felé fordulva, befogott füllel néztem XD ). De most, felnőtt fejjel azt mondom, jó film, és szerintem Langella kellően sármos és szuggesztív ahhoz, hogy elhigyjük, simán bárki bedől neki (főleg a nők). Nem utolsósorban van benne valami romános vonás, szóval szerintem nagyon is megtalálta a szerep (előtte színházban játszotta).
vamped.org/wp-content/uploads/2014/12/Frank-Langella-Dracula1.jpg
Amúgy ez a vámpír-drakula dolog sajnos nem az én világom (kivéve, ha az Életerőről van szó, persze, hogy Mathilda May miatt %D ), szóval ebben a témában sem számít, hogy mit mondok :-D
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.10.25. 12:35:19
2015.10.25. 15:30:20
Viszont Frankenstein és a teremtmény vitája nagyon jó, és az is jó, amikor a teremtmény szemszögéből is megtudjuk, hogy mi történt.
Szerintem ne hagyd ki, csak tudd, hogy ez van.
Na meg, ez csak az én véleményem, azt pedig tudjuk, hogy a vélemény olyan, mint a se66lyuk, mindenkinek van :-D
2015.10.25. 15:31:44
Darkcomet 2015.10.31. 20:39:29
2015.11.01. 00:19:36
Nem szar ez a fordítás, de nem az én világom. Egy romantikusan túlburjánzott regény hasonszőrű magyar fordítása. Nyilván a (szekszizmus) női lelkeknek bejön (bejöhet) az ilyesmi, de én már csak maradok a vonneguti tőmondatoknál. Nem kell flikk-flakk, ha nem muszáj.
Darkcomet 2015.11.01. 10:22:05
2015.11.02. 03:56:23
Nem a wikipédia a mérvadó, de valóban igaz, hogy nem találtam forrást arra nézvést, hogy korábban ki fordíthatta le.
Azt csak megjegyzem, hogy látatlanban (=előítélettel makszimálisan telítve) úgy vélem, a korábbi fordítás valószínűleg számomra csak még borzasztóbb lehet, anno megvettem a Franklin Társulat által kiadott Világok harca újrakiadását, hát, hogy úgy mondjam, élvezhetetlennek találtam :S
Na, de szerintem ne offoljuk szét Drakula gróf topikját egy megszállott tudós dolgaival o(o.o)o
Doktor Kubb 2015.12.02. 18:30:12
Nem kell annyira biztosra venni, hogy volt a Frankenstein-nek ezernyolszázas évekbeli kiadása, bármilyen hihetetlen a Frankensteint először 1977-ben adták ki magyarul. Nagyon sokáig kellene azt a "konkrét" Kner-es könyvet keresni, szerintem a "Kísértethistóriák"-ra emlékszel rosszul.
Doktor Kubb 2015.12.02. 19:31:33
Az első film amiben viszont már Drakula szerepelt - és ami még Nosferatu előtt készült - Lajthay Károly által írt és rendezett "Drakula halála" volt. Ebben a magyar filmben Drakulát egy Paul Askonas nevű színész alakította. (A Wikipédia valamiért más nevet említ). A film cselekményén belül van egy álom, a női főszereplő álmodja magát Drakula kastélyába. Itt sem sokat törődhettek a jogdíjakkal, mert a Drakula nevet használták a filmben.
Egyébként Stroker Drakulájának magyar könyvkiadása először 1898-ban jelent meg.
Még egy Drakulával kapcsolatos filmet érdemes megjegyezni. A Hammer stúdió 1958-ban készítette el Horror of Draculát Christopher Lee-vel a címszerepben, amit még több folytatás követett.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.12.02. 20:30:57
Darkcomet 2015.12.02. 20:35:15
Darkcomet 2015.12.02. 20:51:25
Doktor Kubb 2015.12.02. 21:01:26
Doktor Kubb 2015.12.02. 21:32:51
A Lajthay filmből nemcsak kritika és plakát maradt fent, hanem más egyéb is, ami egyébként megvolt nekem "gyűjtői koromban" (Ezért tudom pontosan a film teljes tartalmát és pontosabban a szereposztását, - mint a Wikipédia).
Az általad említett Frankenstein kötetem viszont nem volt, sem nekem, sem sem másnak, sem a Magyar Államnak sem - és még neked sem, még akkor sem, ha biztosan állítod...
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.12.03. 09:21:23
Doktor Kubb 2015.12.05. 16:32:40
Most azonban kivételesen biztosat állíthatok, amiket tényekkel lehet alátámasztani. A modern kori könyvkiadásokban valóban létezett rövidített kiadása a Drakulának, lehet hogy nem is egy, hanem két különböző fordításnak a kiadásai is. (Az újabb kiadásokat már nem kísértem annyira figyelemmel - az újabb alatt az 1945. utániakat értem -, de egy rövidítettről biztosan tudok) Szóval ennek a ténye elegendő volt arra, hogy egy sokadik fordításba beleírják (?), hogy az első teljes - és ezért könnyebben eladható legyen. Illetve, ha nem akarok rosszhiszemű lenni, akkor lehet, mindössze tájékozatlanságból terjedt el - vagy került bele a 2006-os kiadás előszavába (?) az az ominózus állítás, amitől ez a városi legenda elterjedt. Kétségtelen a Sóvágó Katalin féle fordítás a legolvasmányosabb a mai kor olvasóinak.
Egy kis ismertető a korábbi kiadásokra és fordításokra!
Először Rákosi Jenő kiadóhivatala adta ki a Drakulát magyarul 1898-ban, majd az alcím - és lehet a tartalom - módosításával újra kiadta 1906-ban és 1908-ban is. Itt a fordító neve ismeretlen maradt. Bár a Rákosi-félének három kiadás is létezett, ezek - tapasztalatom szerint - nagyon ritkán előforduló kötetek. (Ha jól tudom illusztrált borítójú példányban csak nekem volt meg).
1925-ben egy másik könyvkiadó, az Uránia kiadta egy újabb fordításban. Itt a fordító neve már ismert: Tar Ferenc. Ez annak ellenére, hogy csak egy kiadást ért meg, viszonylag könnyen beszerezhető kötet, különösen az internet elterjedése óta. (Nekem anno két különböző változatú illusztrált borítójú, fűzött és egy kiadói egészvászon kötésben is megvolt. ) Ennek a kiadásnak a narancssárga borítójú fűzött változatát adták ki az ismert reprintben is .
Az ezerkilencszázharmincas évek elején a kolozsvári Friss Hírek folytatásokban közölte le a Drakulát. Itt a túlbuzgó fordító Drakula nevét és ezáltal a regény címét is magyarította: "Eördögffy". Ezt most inkább nem is véleményezném.
Mindezeket összefoglalva, nem hiszem, hogy aki annak idején azt állította, hogy a 2006-os kiadás az első teljes, az mindegyik kiadást ismerte.
Na, ez jó hosszú lett...
Doktor Kubb 2015.12.05. 16:32:40
Most azonban kivételesen biztosat állíthatok, amiket tényekkel lehet alátámasztani. A modern kori könyvkiadásokban valóban létezett rövidített kiadása a Drakulának, lehet hogy nem is egy, hanem két különböző fordításnak a kiadásai is. (Az újabb kiadásokat már nem kísértem annyira figyelemmel - az újabb alatt az 1945. utániakat értem -, de egy rövidítettről biztosan tudok) Szóval ennek a ténye elegendő volt arra, hogy egy sokadik fordításba beleírják (?), hogy az első teljes - és ezért könnyebben eladható legyen. Illetve, ha nem akarok rosszhiszemű lenni, akkor lehet, mindössze tájékozatlanságból terjedt el - vagy került bele a 2006-os kiadás előszavába (?) az az ominózus állítás, amitől ez a városi legenda elterjedt. Kétségtelen a Sóvágó Katalin féle fordítás a legolvasmányosabb a mai kor olvasóinak.
Egy kis ismertető a korábbi kiadásokra és fordításokra!
Először Rákosi Jenő kiadóhivatala adta ki a Drakulát magyarul 1898-ban, majd az alcím - és lehet a tartalom - módosításával újra kiadta 1906-ban és 1908-ban is. Itt a fordító neve ismeretlen maradt. Bár a Rákosi-félének három kiadás is létezett, ezek - tapasztalatom szerint - nagyon ritkán előforduló kötetek. (Ha jól tudom illusztrált borítójú példányban csak nekem volt meg).
1925-ben egy másik könyvkiadó, az Uránia kiadta egy újabb fordításban. Itt a fordító neve már ismert: Tar Ferenc. Ez annak ellenére, hogy csak egy kiadást ért meg, viszonylag könnyen beszerezhető kötet, különösen az internet elterjedése óta. (Nekem anno két különböző változatú illusztrált borítójú, fűzött és egy kiadói egészvászon kötésben is megvolt. ) Ennek a kiadásnak a narancssárga borítójú fűzött változatát adták ki az ismert reprintben is .
Az ezerkilencszázharmincas évek elején a kolozsvári Friss Hírek folytatásokban közölte le a Drakulát. Itt a túlbuzgó fordító Drakula nevét és ezáltal a regény címét is magyarította: "Eördögffy". Ezt most inkább nem is véleményezném.
Mindezeket összefoglalva, nem hiszem, hogy aki annak idején azt állította, hogy a 2006-os kiadás az első teljes, az mindegyik kiadást ismerte.
Na, ez jó hosszú lett...
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.05.05. 11:44:38