Nem sokára itt a Halloween, és arra gondoltam, egy Halloween-i különkiadást mi mással lehetne jobban feldobni, minthogy minden egyes nap közlünk egy cikket egy-egy horror klasszikusról. A sort pedig e filmek nyitódarabjával, a Drakulával, illik kezdeni, mely különösen fontos nekünk magyaroknak. Több szempontból is.

Megmondom már rögvest az elején, nekem semennyire nem tetszett a Drakula. Iszonyatosan lassúnak, vontatottnak, és leginkább túlhaladottnak tartom, ami elsőre igazságtalannak tűnhet egy több mint 80 éves film esetében, de ha hozzáteszem, hogy a Nosferatu mind a mai napi érdekes és megkerülhetetlen maradt, mindjárt más a dolgok állása. És a Nosferatu 1922-es, és némafilm.

Ami viszont a Drakula számlájára írható, hogy a maga idejében ő volt az egyetlen, ami a frászt tudta hozni az emberekre - a Gazdasági Világválságon kívül. Lévén ez volt az első film, amire a HORROR szót használták. Bizony. Az első vetítéseken, még egy orvos is állandóan ott tartózkodott a teremben, hogyha valakinek baja lesz a film nézése közben - mondjuk szívrohamot kap -, gyorsan segíthessen rajta. Ugye, manapság már egy Alienre is legyintünk, annak idején elég volt egy hipnotizőr, köpenyben, és máris meg volt a baj. A Universal akkoriban eléggé le volt gatyásodva, nem akart kockázatot vállalni, így Browning és csapata minimál költségvetésből forgatták le a filmet, s a pénzek jelentős része a jogdíjak megvásárlására ment el.

Bram Stoker 1897-ben írta meg azóta legendássá vált regényét - kis érdekesség, nálunk egészen 2006-ig csak egy csonkolt változat volt elérhető Drakula gróf válogatott rémtettei címmel. Bár a vámpírokat nem ő találta ki, de hosszas kutatómunkát folytatott, amihez gazdag írói fantáziáját is hozzá adta. Könyve sikeres lett, olyannyira, hogy már a némafilm korszakában is több feldolgozást ért meg - ezek legtöbbje elveszett, vagy megsemmisült, így az első fennmaradt mozgóképes történet a Nosferatu lett.

Azonban a könyv megjelenése után 25 évvel készült mű alkotói SEM foglalkoztak Stokerrel, megváltoztatták a neveket, és leforgatták az első Drakula történetet, mely így mégsem Drakula igaz története. Lett is belőle pereskedés, ahogy azt kell. Nem sokkal később megszületett a hangosfilm, és a Drakula sikerének hála "futószalagon" érkezhettek az újabbnál újabb szörnyfilmek, melyek mindegyike bőven kihasználta a hangban rejlő lehetőségeket, amely mind a mai napig a horror filmek legnagyobb támasza.

A regény után tehát harminc évet kellett várni, míg végre valaki - jelen esetben a Universal feje Carl Laemmle jr. - elhatározta, hogy megvásárolja a filmjogokat, de azért ebben is volt egy csavar. Ugyanis mint említettem a The Great Depression kellős közepén járunk, s emiatt a Universal lemondott a nagy költségvetésű produkcióról és Stoker özvegyétől, csak a nevet vette meg. A Broadway-en ekkoriban kezdték játszani a Drakulát, így végül a jóval olcsóbb színdarab jogait vásárolta meg Laemmle, vagyis a filmen végül a könyv adaptációját adaptálták.

Mindez került 40.000 dollárba, a kezdő 200.000 helyett. Így már érthető, miért hasonlít az egész film egy színházi előadásra, mert a regény cselekményét szabatosan kezelték, s financiális gondok miatt - a teljes költségvetés 355.000 dollárt kóstált - rettentő sok mindenre egyszerűen nem volt pénz. A színészek azonban végre azokkal a nevekkel szerepelhettek, ahogy őket a könyvből ismerték az emberek. Vagyis a Drakula végeredményben a regény történetének első hivatalos megfilmesítése, és ugyanakkor az első vámpírfilm, melynek már hangja is volt.

Főszereplőnek eredetileg a korszak nagy némafilmes sztárját Lon Chaney-t akarták a fejesek, de nála még a forgatások megkezdése előtt gégerákot diagnosztizáltak, és 1930-ban meg is halt. Így került a képbe Lugosi Béla, aki az elmúlt három évben ötszázszor játszotta el Drakulát a Broadway-en, bár végül azzal győzte meg Laemmlet, hogy heti 500 dollár fizetségért vállalta a szerepet. Mint később kiderült, igen jól döntött, hiszen olyan átéléssel alakította szerepét, hogy a mai napig Ő a létező legjobb Drakula gróf. Leginkább a szemeit emelik ki, ahogy igézően nézi áldozatait, de erre az operatőr rásegített két fényszóró segítségével.

További tévhit, hogy Bélánk akcentusát az kölcsönözte, hogy a felvétel idején nem tudott angolul, és fonetikusan kellett kiejtenie a szövegét. Ez szimpla hülyeség, mert a forgatás idején, Lugosi már tizenegy éve az USA-ban tartózkodott, beszédstílusával inkább a lény nem e világi mivoltát hivatott hangsúlyozni ("I never drink... wine."; "I bid you... welcome."). A siker azonban kétélű kard, Lugosi soha az életben tudott normális szerephez jutni, mert folyton azt várták tőle, hogy vámpírkodjon, és emiatt mindössze egyetlen egyszer játszotta el Drakulát a vásznon ezután. Egyéb vámpírokat továbbra is megformált, így alakulhatott ki az emberiség kollektív tudattalanjában az a kép, hogy Lugosi hányszor, de hányszor játszotta el Drakulát.

A színészek közül megemlítendő még Edward Van Sloan Van Helsingként és Herbert Bunston, aki pedig Seward dokit játszotta, mindketten Lugosihoz hasonlóan a színdarabból léptek át a filmbe. Számomra a film első harmada tetszik a legjobban, amikor Erdélyben vagyunk, és mindenféle fordítás nélkül értjük a szöveget, ugyanis a parasztok magyarul beszélnek, a Kocsma feliratot magyarul festették a cégérre, ami köszönhető annak is, hogy ekkoriban már rengeteg magyar dolgozott odakint, simán tudtak találni pár tucatot statisztának.

A film jelentős részét azonban nem Browning rendezte - mert ő magába zuhant amikor barátja Chaney meghalt -, hanem az operatőr Karl Freund, aki meglehetősen sokat ültetett át a német expresszionizmusból, sőt, tüzetesen tanulmányozta a Nosferatut, egy jelenetet - amikor Renfield elvágja az ujját - egy az egyben onnét ültetett át, a hajós részletet pedig egy régebbi Universal némafilmből (The Storm Breaker - 1925) illesztették be. De a film sokat merített régebbi, néma feldolgozásokból is, pl.: Drakula átváltozása denevérré, - amit persze ismét nem látunk sosem -, vagy a már ikonikussá vált francia ablak szerenád, ahogy becserkészi és kicsalogatja Mínát magához. A gróf személyisége azonban ebben a filmben megnyerő, udvarias, az erőszaktól irtózó nemesember. S mindezért Freundot még csak meg sem említették segédrendezőként.

Eredetileg a film 85 perces volt, de 1936-ban durván megvágták a két évvel korábban életbe lépő Hays-kódex miatt, ekkor veszett el a film eleji monológ is, ahol a nézőket figyelmeztetik, micsoda szörnyű pillanatok következnek. Nem igazán értem mi szükség lehetett erre, hiszen szinte semmi érdemlegeset nem látunk a vásznon, minden érdekes, vagy félelmetes dolog a kamera mellett történik, ahogy zenét sem fedezhetünk fel a végső műben - leszámítva a főcímet -, mert nem akarták ezzel megzavarni a hangokat - ugye a némafilmes korszakban csak zene szólt. Persze az is lehet 1934-ben vágták ki a valóban vérfagyasztó jeleneteket, és ezért állunk értetlenül e film előtt.

A Drakulát sem kerülhette el a végzet, elkészültek a folytatásai, 1936-ban a Drakula lánya, 1943-ban a Drakula fia látott napvilágot mérsékelt sikerrel. Az 1945-ös Drakula háza már teljes bukás volt, de eddigre már a horror első nagy érája leáldozott. Ezektől sokkal figyelemreméltóbb a Drakula spanyol változata, akkoriban még nem létezett szinkronizálás, így az amerikai szereplők felvételei után más nyelvű színészek álltak be ugyanazon díszletek közé, öltötték magukra ugyanazokat a jelmezeket, és mondták fel ugyanazokat a párbeszédeket. Nincs ezen mit csodálkozni, a Hyppolit, a lakájt is így készítették el a magyarok és németek. Ezen másolatok később szintén elvesztek, de a spanyol verzió mind a mai napig megmaradt, és egyes vélemények szerint jobb az eredetinél is.

A Universal egyik legnagyobb sikerét, egy rendkívül olcsó film szerezte, amely akkora hatással volt az emberekre, mint előtte kevés film. És leginkább ez az, ami miatt a Drakulát mindenkinek érdemes megtekinteni az életben legalább egyszer.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Nincs még eleged a horror nagy klasszikusaiból? A hollywoodi Halloween folytatódik tovább.

Erre tessék:

Frankenstein (1931)

A múmia (1932)

A láthatatlan ember (1933)

Frankenstein menyasszonya (1935)

A farkasember (1941)

Az Operaház fantomja (1943)