"A labda gömbölyű, a játékidő 90 percig tart, a többi pusztán elmélet."

Ez volt életem első randifilmje. Egy csodaszép lányt rángattam el rá alig fél perces rábeszélés után - ezt a rekordot azóta is tartom. Nem tudtam, hogy mire vállalkozok 2000 nyarán amikor nálunk ezt bemutatták. Sőt szerintem azzal se voltam tisztában, hogy ez egy európai film - ha így lett volna, tuti nem nézem meg. Igazából azt nem értettem ebben a filmben, miért néz ki a főszereplő úgy mint Milla Jovovich Az ötödik elemben. Nem ismertem Franka Potentét - a jobb német csajokhoz tartozik az tény - csak nagyon érdekelt a film valami különös okból, és nem volt kedvem egyedül moziba menni.

Mit lehet elmondani egy formabontó, a határokat feszegető NÉMET filmről? Hát azt, hogy furcsa, hogy egész végig szól valami idegesítő technozene, amivel ki lehetne kergetni a világból ha önmagában kellene élvezni, de aláfestésnek pont jó, mert visszaadja a film lüktető képi világát. Amiben kapunk nagyon sok mindent, operatőri bravúrokat rajzfilm betétet és egy problémát amit három különböző módon "old meg" a film.

Lola és Manni fiatalok, szerelmesek és mivel Manni rossz társaságba keveredett - aki drogfutárnak áll ne csodálkozzon ha meg... fenyegetik -, húsz perc múlva kinyírják, ha nem teremt elő a föld alól is 100.000 márkát (akkor még létezett ilyen :D). A film azt mutatja be minden nap amikor felkelünk ezerféleképpen végződhet. Olyan utat járhatunk be, amilyet csak akarunk. Ha megebédeltünk és jobbra fordulunk az utcán az akár kritikusan is befolyásolhatja sorsunkat, és totálisan más dolgokat élhetünk át mintha éppenséggel balra fordultunk volna. Belegondolni hátborzongató, filmen kicsit zavaros, különösen hogy nagyjából ugyanazt látjuk háromszor húsz percben, ami pont elég. Viszont a filmbéli húsz perc az a valóságban is húsz perc, a maradék a feliratok, a kezdés, és a zárás.

Magát az ötletet az Idétlen Időkig sokkal jobban kihasználja, viszont a filmben Lola néha találkozik mellékalakokkal, és egy gyorsított fotómontázsban értesülhetünk róla, kinek hogy alakult ezután az élete, amit egy apró érintés, lökés, vagy épp annak a hiánya okozott. Elvégre az első futásnál Lola hal meg, a másodiknál Manni, míg a harmadik lesz az igazi - igaz kicsit hihetetlen - befejezés. Mintha a film azt mutatná, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen mennyiségű összeget csak rablással szerezhetünk.

Az is érdekes ebben a filmben, hogy bár azóta talán egyszer néztem újra, mégis a legtöbb képsorára tisztán emlékszek. Persze leginkább arra, hogy Potentének piros a haja, és milyen jó segge van a gatyában, ahogy épp szalad Berlin utcáin. Hét hétig nem moshatott hajat a forgatás során, mert a festék szenzitív volt a vízre, és változott volna a tónusa. Minthogy rajta kívül mindössze Moritz Bleibtreut látjuk párszor, elég sok minden múlt azon, hogy egy viszonylag vonzó nőre terheljék rá a film 81 percét. Az apróbb szerepekben német hírességek bukkannak fel, de hát ez a Rajnán innen vajmi keveset számít. A fent is olvasható idézet pedig Sepp Herberger német focilegendától származik - akit azért rendesen elővettek pár éve náci múltja miatt.

Tykwer elég sok mindent belezsúfolt ebbe a filmbe, mint a Káosz elmélet, a Pillangó hatás, a Szabad akarat, a Determinizmus, hogy létezik-e sors, dönthetünk-e bármiben, befolyásolhatjuk-e az eseményeket magunk körül, vagy akár minden pusztán a szerencsén múlik? Nem biztos, hogy mindez átjött a 18 éves énemnek, sőt gyanítom hogy kevesebb néző fogta fel mit lát, inkább csak érezte, de a film igazán az elmúlt tíz évben vállt kultfilmmé, és a német filmgyártás egyik gyakran idézett alapkövévé. A dologhoz hozzátartozik, hogy a kecskeméti Otthon Moziban néztük ezt a filmet, ahová a művész, és művészieskedő filmeket száműzték alacsony helyárral, és még így is nagyjából huszadmagunkkal osztoztunk a termen.

A rengeteg filozófiai kérdésen kívül kapunk egy csomó utalást is, mint a húszas szám alkalmazása - nem véletlenül ezt teszi meg Lola a kaszinóban, amit elsőre fel tudtak venni, mert ki is pörgött, úgyhogy nem kellett trükkfelvételt alkalmazni - Lola piros színei (haja, a telefon, kocsi ahol fut), Manni sárga színei (telefonfülke, villamos, vegyesbolt), a spirál mutatása sok helyütt - Tykwer nagy Hitchcock rajongó, de ezeket nyilván csak többszöri nézés után veszi észre a néző. Ahogy az olyan apróságokra is úgy hívták fel mások a figyelmem, hogy akit a végén elütnek autóval motorost, az ugyanaz a srác aki a film elején ellopja Lola mopedjét. De azt se vettem észre, hogy Lola az első menetben még Mannitól tanulja el hogyan kell kibiztosítani a pisztolyt, és azért tudja magától a másodikban. Úgyhogy több felfedezni való van ebben a filmben mint az elsőre látszik.

Az egyes menetek között Lolát és Mannit láthatjuk ahogy tipikus szerelmetes hülyeségeken méláznak, nekem talán ezek a jelenetek tetszettek a legjobban - igen, azt hiszem épp akkor voltam túl életem első nagyobb csalódásán, és épp, khm... gyógyítottam magam. A szerelem mindent legyőző ereje, a "szerzünk 100.000 márkát 20 perc alatt mi az nekünk" életenergia persze átmehetne giccsbe is - és a németek különösen hajlamosak az amcsi filmek majmolásra - de azért ezt megússzuk, mert jó fiatalnak, meg húszévesnek lenni, amikor még azt hiszi mindenki, hogy övé a világ.

A filmet alig két millióból forgatták, ezt busásan behozta a maga 15 misis hozamával. Ezenfelül a kritikusok az egekbe emelték Tykwert, filmjét 46 különböző díjra jelölték, melyekből 26-ot meg is kapott, - ezért is hozták be hozzánk is. A rendező pedig elindulhatott az ismertség útján és olyan filmeket készíthetett mint A harcos és a hercegnő, vagy a Parfüm, egy gyilkos története. A zene mellett megemlítendő az operatőri bravúrkodás a steady cam túlhasználásával, vagy az osztott képernyős jelenetek sokasága, ami akkoriban még nem volt éppen egy elcsépelt dolog.

Ami most az újranézésnél rögtön szemet szúrt, hogy mennyire tipikusan 90-es évekbeli ez a film, még ha egy olyan városban is vették fel, ahol sosem jártam. Az autók, a gatyák, a berendezési tárgyak. A telefon, hogy vezetékest hív Manni egy kártyás telefonfülkéből - mennyit használtam én ilyet. Vagy Manni szőkített haja, a vegyesbolt, és ez az őrjítő zene - Tykwer saját szerzeménye nagyrészt - ezért nem jártam discoba.

A DVD kiadásról -

A filmet egy véletlen folytán megvettem DVD-n is, nem akartam elhinni, amikor valahol 1200 hufért megláttam és gondoltam ennyit azért bőven megér ez a film. Egész egyszerűen minden tetszik a kiadáson, nagyon jó a borítója - kapunk belsőt is, ahol stílusos design körítésben a jelenetek címeit böngészhetjük végig. A szitázás képe és állaga is olyan amilyet szeretek. A DVD menüje hasonlóan pofás.

A képe gyönyörű 1.85:1-es, és ami a legjobb ezekben az ősrégi kiadásokban, hogy szinte kivétel nélkül rányomták a DTS hangban a szinkront amivel pláne ennél a filmnél szét lehet ütni a közfalakat is. 5.1-es verzióban az eredeti nyelvet és a szinkront élvezhetjük. Felirat van magyar, német is, úgyhogy a tökéletes korong idegen nyelv tanulásához is, akár azt is mondhatnám, ez kellene legyen az iskolapéldája minden fapados - értsd egykorongos kiadásnak. Ami viszont már nem szép, hogy ebben az időben a feliratozást, meg az interaktív mozgó menüket tüntették fel extráknak, kapunk egy semmitmondó kisfilmet forgatási képsorok címén - az a tipikus nyers B-roll amit ki nem állhatok -, és ennyi.

Az egyetlen amiért nincs okunk őrjöngni, hogy saját hazájában sem kapott szebb körítést, akkor jelent meg amikor még nem volt keletje a DVD-re passzírozható extráknak - és a DTS helyigénye is jelentős ezt ne feledjük. Odakünn egy videoklippel, meg néhány interjúval többet kapott a vásárló. Nem volt híres film, nem volt még kultusza, nem figyeltek rá. A Blu-ray kiadványt ajánlom mindenki figyelmébe, mert ott van egy audiokommentár a rendező meg Potente közreműködésével, és bizonyára nagyon sok nyalánkságot megosztanak a hallgatósággal, szóvak ha bejön az országba egy csere ebből is időszerű lesz.

A szinkronnal nincs gond, bár a moziban felirattal néztük, de olyannyira alig beszélnek ebben a filmben, hogy az a kevés német "ugatás" nem bántja az ember fülét. És, hogy mindezek után ajánlom-e randifilmnek? Hát bármennyire is elismerem az érdemeit, deeee... NEM. Mindketten jobban jártunk volna ha mégis inkább a Rád vagyok kattanva-t nézzük ahogy a csaj akarta.

Ezt a filmet holnap, azaz 2016. október 18-án 20:30 vetíti a Bem mozi, ha szeretnéd megnézni nagy vásznon, vagy nem láttad 1998-ban, itt a soha vissza nem térő alkalom.

Ha tetszett az ismertető, kérlek lájkolj minket a Facebook oldalunkon.