Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Játékból filmet 3. – A kaptár (2002)

2017. február 18. - scal

Gondoltam így, a negyedik hatodik Kaptár film előtt után, nem árt feleleveníteni az előző részeket, úgyhogy végül is egy hosszú folyamatnak fogunk elébe nézni. (Hát ezzel kicsit elkéstél... Sanyi, kuss!) Magam részéről sosem gondoltam volna, hogy a harmadik rész után jönni fog még egy újabb, de Milla még mindig nagyon szép, és amint láthattuk már itt, meg esetleg itt, a 3D bizony csodákra képes. Mint minden ismertetőmnél, ugye, mondanom sem kell, hogy SPOILEREZNI fogok, tehát inkább azok olvassák, akik már látták a filmet. Ezt az ismertetőt még 2010-ben írtam, de ahogy az lenni szokott, erősen feljavítottam és átdolgoztam. Ugyanakkor a sorozat másik két része elveszett, így azokat majd újra kell írnom: kérdés, lesz-e időm és energiám, hogy a hatodik előtt után ezekkel elkészüljek... hogy a negyedik és ötödik részről most ne is beszéljek. Kéretik ezek tükrében tovább olvasni.

resident-evil-1_28012.jpg

Most aztán mindennél aktuálisabb a Hol is kezdjem? felütés. Végtére is a Kaptárnak mint filmnek egyáltalán nincs olyan komplex története, amelyet oldalakon át lehetne elemezni, noha a gyökereit H. P. LoveCraft, vagy ha még hátrébb lépünk, Edgar Allan Poe már elhintette, és bizony nekik is köszönhető, hogy jelenleg a moziban ugrabugrál 3D-ben Jovovich kisasszony. De minthogy nem szeretném ab ovo kezdeni, erre majd visszatérek, ha a játékokról beszélek. Azért azt tekintsük át, honnan is indult az őrület.

1996-ban a Capcom kiadja PlayStationre az első és eredeti Resident Evil játékot. Tulajdonképpen a legjobbaktól loptak, többek között az eredeti Alone in the Darktól, ami vészesen megelőzte korát. Ezekben a túlélőhorror-játékokban a kép legtöbbször fix, és ellentétben az FPS-játékokkal, nem áll végtelen számú lőszer a rendelkezésünkre. Ha nem gondolkodunk, és pazarolunk, egykettőre fűbe haraphatunk. De ha taktikázunk, talán eljutunk a következő helyszínig. Ezek a kalandok vagy bejönnek valakinek, vagy nem: nekem nagyon tetszenek. Leginkább azért, mert nemcsak a gyilkolásról szólnak, hanem az agyalásról is.

Már az első játék komoly történettel rendelkezett, viszont ezt sajnos nem ismerem egyelőre. És illik tudni, hogy csak nálunk hívják a sorozatot Resident Evilnek: Japánban Biohazard, vagy ha nagyon korrekt szeretnék lenni, Biohazardu a neve. A játék sikere még a Capcomot is meglepte, úgyhogy gyorsan átportolták az összes létező platformra, például az akkori nagy ellenfél Sega Saturnjára, valamint PC-re is. 2002-ben pedig készítettek belőle egy remake-t a Nintendo GameCube-jára.

resident-evil_d8cf.jpg

Két évvel később jött a folytatás, ami – ha lehet – még nagyobb siker volt. 1999-ben pedig a harmadik rész, amely a Nemesis alcímre hallgatott, és már ekkor felröppent a híre, hogy a sorozatból, vagy legalábbis az alapötletből, film fog készülni. A következő hat évben ezután nem is jelent meg újabb sorszámozott nagy rész, helyette mindenféle előzménytörténet, mellékszál és remake látott napvilágot. 2002-ig, amikorra elkészült az első film, öt újabb játék és számtalan regény jelent meg. 2000-ben kijött a Survivor és a Code: Veronica X; 2001-ben a Survivor 2 és a kizárólag Game Boy Colorra tervezett Gaiden, majd 2002-ben az előzménytörténetet feldolgozó Resident Evil 0.

No és ekkorra Paul W. S. Anderson úgy érezte, ebből muszáj lesz filmet készíteni. Állítása szerint hatalmas Resident Evil-fan, de alapjában véve is nagy játékos. 1995-ben ő készítette el a Mortal Kombat első részét, amely véleményem szerint azóta is egyedülálló bravúr. Egy nulla sztorijú beat'em up-ból kihozni egy ilyen volumenű filmet, amikor előtte olyan szörnyűségek születtek, mint a Street Fighter, utána meg olyanok, mint a Dead or Alive és a Tekken, azért nem kis teljesítmény. Mindenképpen azt mutatta, Anderson valóban tudja, mit kell beletenni egy videojátékfilmbe. Ekkor már még neve is volt, melyet az 1997-es Halálhajóval alapozott meg. Így a Resident Evil rendezésekor mindenki messiásként tekintett rá. Sajnos a végeredmény már korántsem lett annyira rózsás. Mi több, egyes fanatikusok úgy nyilatkoztak, a címen kívül ennek a filmnek semmi köze az eredetihez.

Pedig Anderson nemcsak rendezte a filmet, hanem ő is írta a forgatókönyvet, valamint a produceri tisztséget is betöltötte, úgyhogy igazán szívén viselte a „gyermek” sorsát, amit viszonylag korrekt történettel, rengeteg utalással és remek színészekkel támogatott meg. Az Umbrella Corporation, amely magyar fordításban – szerintem kifejezetten ötletesen – a Védernyő Vállalat nevet kapta, egy nagy hatalmú megacég, afféle Weyland-Yutani-klón. Csinálják a békés kis projektjeiket, miközben a haszon túlnyomó része illegális fegyverek előállításból és biológiai kísérletekből ered. A történet szerint erről még az ott dolgozók sem tudnak, és egy hatalmas szuperkomplexumban robotolnak Raccoon City alatt eltemetve. No, ez az a Kaptár, amely a nevét jellegzetes alakja után kapta.

residentevil003.jpg

A Védernyőt egy jövőbeli számítógép, a Vörös Királynő irányítja, - ha kék lenne se tagadhatnák le, hogy a 2001 Űrodüsszeia HAL 9000-sének kishúgáról van szó - aki azonnal lezár mindent, amint fertőzésnek csupán a gyanúját észleli. És mivel úgy ítéli meg, a T-vírus már minden bent lévő dolgozót megtámadott, szépen meg is öli az embereket. Ez egyébként egy eléggé érthetetlen rész: egy részüket elgázosítja, máshol vízbe fullasztja az embereket, az éppen lifttel közlekedőket meg gyorsítva továbbküldi az aknába. Tehát a számítógép nem teljesen komplett, hogy nem volt valami normálisabb megoldása ilyen esetekre. A dolgot bonyolítja, hogy a T-vírus zombiként újjáéleszti az embereket. Vagyis nem haltak meg egészen, a motorikus reflexeik kiválóan működnek. A filmben persze nem zombiznak, hanem Nem-Holtaznak, ami egy elcseszerintett magyar fordítás az angol Un-Dead szóra. Ezt a hozzáértőbb helyeken élőhalottnak fordítják, ha el akarják kerülni a zombi kifejezést.

A prológusban az a legmeglepőbb, hogy Anderson telepakolja az épületet eszméletlen jó csajokkal, jól öltözött pasikkal, és nem hinnéd róluk, hogy meghalnak. Pedig de. Annyira semmitmondó a létezésük, hogy még a stáblistán se kaptak normális nevet, csupán ilyeneket, hogy Dr. Kék, Dr. Zöld, Dr. Barna, Mr. Szürke, - akivel szerintem Anderson előrevetítette a sötét jövőt - Mr. Piros, Mr. Fehér, Ms. Fekete, Ms Arany. Mindegyikük sorozatokban és tévéfilmekben játszott, esetleg videojátékokat szinkronizált, vagy soha többet nem lépett kamera elé. Mr. Szürke például – Ryan McCluskey, aki magára önti a kávéját – egyedül a Wimbledonban tűnt fel. Ms. Fekete – Indra Ové, a lány, akit a lift nyír ki – az Interjú a vámpírral, az Othello és Az ötödik elem című filmekből lehet ismerős, őt nyalta ki Ruby Rod felszálláskor, vagyis ő már játszott együtt Millával.

Dr. Zöld ezen kívül szintén egy videojáték adaptációban, a Dead or Alive-ban kapott szerepet. Érdekesség, hogy hozzá kapcsolódik az egyik legnyilvánvalóbb baki is a filmben, mert amikor a kamera mutatja – ő az aki üvöltözi, hogy nincs tűz –, kiírja a nevét Anna Bolt, node ez a színész igazi neve, nem pedig a karakteré. Mr. Fehér, azaz Stephen Billington a Rettenthetetlenben játszott ezelőtt, Matt Addison húgát, Dr. Lisa Addisont pedig az egészen gyönyörű Heike Makatsch alakítja, akinek személye bizonyíték is egyben, hogy igenis léteznek gyönyörű német csajok. Ő ezelőtt az Igazából szerelemben tűnt fel, vele csalta meg a feleségét Allan Rickman karaktere. És miután ez a sok kedves ember elhalálozik, egészen más felütést kapunk.

residentevil001.jpg

Belepillanthatunk az éppen karrierje kezdetén leledző Milla Jovovich gyönyörű szemébe. Láthatóan tök meztelen – 9:30-nál bimbót villant, már ennyivel jobb mint Angelina Jolie a Tomb Raiderben, a film vége felé pedig még egy kis puncit is –, meg azt se tudja, mi van vele, de anélkül, hogy egy szót is szólna, elég hamar rájövünk, hogy a tegnapi napot csúnyán átdorbézolta, esetleg amnéziája lehet, ami ekkortájt meglepően divatos volt a filmekben. Hamarosan sajnos felöltözik mára emblematikussá vált ruhácskájába, mely mindössze egy piros kisestélyi, jó nagy kivágással, egy rövid szoknya, valamint – és ezt nem is akarom elhinni – két, bizonyára nagyon divatos csizma, ami azonban gumicsizmára hasonlít leginkább. Érezhette, hogy hamarosan jó hasznát veszi majd. Tetszik, nem tetszik, Jovo nélkül ez a film egy nagyon feledhető alkotás lenne. Eredetileg Sarah Michelle Gellar lett volna a főszereplő, majd Gwyneth Paltrow-nak is felajánlották a szerepet, de egyikük se látott fantáziát a dologban.

Jovovich viszont olyan elemi erővel vetette bele magát, mintha megsejtette volna, hogy ő lesz a modern kor Sigourney Weaverje. Ha megnézzük a viselkedését és jellemének változását a filmek alatt, ez a hasonlat egyáltalán nem olyan durva, mint elsőre hangzik. Ekkor már 27 éves volt, ami egy színésznőnél viszonylag a középkor kezdete, és ugyan mindenki Az ötödik elemben, meg a Jeanne D'Arc-ban ismerte meg, mégis az igazi ívelés a Kaptár után következett. Habár a legtöbb film maximum erős közepesre sikeredett, Jovovichnak ez nemhogy ártott volna, de egyenesen használt. Sokan szidják, hogy semmi tehetsége, hogy egy B-kategóriás Angelina Jolie – mivel ő is rámarkol, meg a fent említett hölgyemény is két epizód erejéig videojáték-hősnőt alakított ugyanekkor –, de akik így vélekednek, azok vagy nem láttak tőle elég sok filmet, vagy tarkóból utálják.

A .45 vagy a Millió dolláros hotel szerintem bárkit képes meggyőzni arról, hogy igenis van croft kraft a csajban. És ha ez nem lenne elég, egyetlen jelenet kivételével mindent ő maga csinált a filmben! Egyedül, amikor a hűtőcsövekről elugrik, ahhoz használtak kaszkadőrt. Még akkor sem, amikor felfut a falra, és fejbe rúgja a zombikutyát – ezt speciel három hónapig gyakorolta. Ennek a nagy hősködésnek egyébiránt az lett a vége, hogy a forgatás végeztéig saját magán kívül három szereplőt megsebesített, plusz lefejelte a rendező urat – szerintem ezért így utólag külön dicséretet érdemel. Ő maga is rengeteg vágást, horzsolást szerzett, s mivel a film különlegessége, hogy sorrendben vették fel a jeleneteket, ezek mind látszódnak is, minimálisan kellett sminkest használni, az alacsony költségvetést amúgy is ki kellett fillérezni.

colin-salmon-one-resident-evil.jpg

Jovovich mellett egyetlen híres sztárt sem bírt már el a film költségvetése. Hacsak nem tekintjük annak a mufurc Michelle Rodriguezt, akinek azonban Rain szerepe a negyedik megnyilvánulása volt. Ő úgy került a produkcióba, hogy még évekkel ezelőtt meghagyta az ügynökének amennyiben élni akar, azonnal szól neki ha megtudja, hogy filmet készítenek a Resident Evilből. Benne akart lenni, akármi is lesz a végeredmény. Az hogy tényleg bekerült, inkább annak köszönhető, hogy mindenki ráizzott a latin testére az egy évvel korábbi Halálos iramban készítésekor, ami akkoriban igazi mérföldkőnek számított. Itt azonban semmi funkciója, csupán csúnyán kell néznie, meg szorítania egy gépfegyvert. No jó, a film első felében bekap a szájába egy zseblámpát, az talán ér valamit.

Szerepét annyira megszerette, hogy egy évvel később megint eljátszotta a SWAT-ban, aztán az Avatarban, és végül a Csata Los Angelesben című filmben is. Szóval totálisan beleragadt az itt alakított tökös csaj szerepébe. Rain egyébként nagyon kemény csaj, a legtöbb „fuck” az ő szájából hangzik el, kommandós késsel piszkálja a körmét, és láthatólag gyengéd szálak fűzik J.D.-hez. A többiek viszont tipikus ágyútöltelék karakterek. A kommandó One névre hallgató vezetője hiába néger, hiányzik belőle a tökösség ami egy keménykezű osztagparancsnoknál nem árt, akinek az lenne a feladata, hogy embereivel – egészen pontosan heten vannak, mert a hét, ugye, mágikus szám – behatoljanak a Kaptárba, és megfékezzék a Vörös Királynő ámokfutását. Mintha ott sem lenne a filmben, nem tudjuk elhinni neki, hogy megvédne minket bármitől, ami a Kaptárban várakozik ránk. Pedig Colin Salmon nem csak kispályás filmekből és sorozatokból szökött ám át. Többek között játszott Pierce Brosnan mellett három újkori James Bond-filmben, Woody Allen Match Pointjában, a Banki melóban, és Anderson is visszahozta az AVP-ben.

Kap maga mellé – Rodriguezt nem számolva – öt másik szerencsétlen, akik annak rendje és módja szerint – ez a rendje és módja még az 1986-os Aliens dramaturgiája – le is darálódnak a film során. Csak itt nem az alienek, hanem a Vörös Királynő trükkös lézerfolyosója végez a nagy részükkel. Én ezt tartottam az első rossz pontnak: Anderson szemét módon elhiteti a nézővel, hogy a kommandósoknak – ha elég ügyesek – van esélyük a túlélésre. Pedig nincs. Fel lehet fogni morbid poénként is, én inkább úgy fogtam fel, hogy gyorsan meg akartak szabadulni a szereplőktől, amikor ennek lett volna okosabb módja is. Ráadásul ez egy nyúlás a Kockából, amely szintén ekkoriban fejlődött sorozattá. De az ilyen fejek, végtagok lecsúszása a testről már szerepelt a Johnny Mnemonicban is. Mindenesetre a jelenet nagyon emlékezetessé vált, annyira, hogy a negyedik játékba a Capcom bele is tette, annyira megtetszett a fejlesztőknek.

resident-evil-2002-09-wtf-watch-the-film.jpg

Az őrmester mellett, akiket felszeletel a lézer, még a csak Felcserként emlegetett nő járt a legjobban, mert volt valamekkora szerepe. És láss csodát, ő is visszatért az AVP-ben. Az ekkor 27 éves Liz May Brice szintén sorozatszínésznő és szintén jó bőr. De az akkor is durva, hogy nem kapott normális nevet, mert le lehet olvasni az egyenruháján a szíve fölött, hogy Medic van ráírva, amikor a többieknek nem a titulusát, hanem a nevét írták oda. Másik két kollégája még ennyire sem szerencsés, a stáblistán Commando 1 és Commando 2 néven szerepelnek, s ennek megfelelően Warner – amikor a Vörös Királynő letapogatja őket, ott látszik, hogy végül is ez a neve – mindössze egyetlenegyszer szólal meg (kaszkadőröknek ennyi jár): ő veszi észre a lézernyalábot, a másik egy árva szót sem szól, csak szépen és csendesen meghal, és élete hátralévő részében soha többé nem filmez.

A kommandósok közül Rainen kívül csak JD és a technikus, Kaplan jut fontosabb szerephez. JD afféle helyettesi szerepet is betölt, őt egy svájci ürge, Pasquale Aleardi formálja meg. Kaplan meglehet, jobb sorsra lett volna érdemes, mert Martin Crewes ezután a ragyogó szerep után életében nem került mozifilm közelébe, hacsak a Dead or Alive-ot nem számítjuk – de azt ugye, nem számítjuk. Viszont az osztag mozgása, jelei teljesen hitelesek, és ezt nagyban köszönhetik az exkommandós Jaymes Butlernek, aki egyhetes kiképzést adott a szereplőknek. Viszonzásul Butler lett az a kedves bácsi – Clarence, a kutyákra rácsodálkozó biztonsági őr –, akitől később megszerzi első fegyverét Jovovich.

Szóval a kommandósok nagy részének annyi, vezető nélkül maradtak, és Milla – azaz Alice – ekkor még kis ártatlan bociszemekkel csodálkozik a húskupaccá váló őrmester látványára – ez egyébként egy eléggé morbid, de ugyanakkor vicces jelenet is –, de hamarosan rájön, neki is fegyvert kell fognia, ha túl akarják élni a játszmát. Ugyanis a java még csak ekkor kezdődik. Amikor lekapcsolták a Vörös Királynőt, kinyitódott az összes, addig lezárva tartott ajtó. Ez egyébként egy utalás a játékra, merthogy ott is ha valahol megnyomtunk egy gombot, akkor máshol, kinyílt egy ajtó, amit mutatott egy kamera, és aztán ezt meg kellett találni. Kiderül, hogy vannak túlélők – illetve nincsenek. De előtte még bemutatom az utolsó két szereplőt, akiket eddig koloncként hurcoltak magukkal a kommandósok.

streaming-resident-evil-2002.png

Az egyikük egy rendőr – legalábbis annak mondja magát –, Matt Addison, aki valójában a húgát keresi a Kaptárban. Hozzá kapcsolódik megint egy játékos utalás, mert ahogy ő végignézi a testvére halálát, az hasonlít... egy másik játékbeli karakterhez... akinek szintén átváltozik zombivá egy ismerőse... édes istenem. Na de legalább látjátok, hogy milyen szintű "hasonlóságok" vannak az alapjátékkal. Matt karakterét Eric Mabius alakít, ismét egy fajsúlytalan sorozatszínész, aki nem tud annyira karizmatikus lenni, mint amennyire a szerepe megkívánná. Szerepét eredetileg David Boreanaz kapta volna, de aztán a Warner Angyal sorozata miatt visszalépett, később egy kisebb szerepet is felajánlottak neki, de azt sem tudta elvállalni. James Purefoy ellenben az elsők között csatlakozott a produkcióhoz. Ő ismét csak ritkán került komoly szerep közelébe – később ő játszotta a Solomon Kane-t. Az ő karaktere azért működik, mert nem tudjuk mit gondoljunk róla, és mivel ő is amnéziában szenved, ez – meg a névleges házassága – összeköti Alice-szal.

Miután kiderül, hogy mi történt, és megkapjuk az első zombitámadást, ami a film csúcspontja. Elképesztően jó ez a jelenet, amikor megvettem a filmet DVD-n legalább tucatszor megnéztem egymás után. Alice meglepően jól magára talál, ekkor már kap egy jó kis bőrdzsekit is, és sokkal vagányabbnak néz ki benne. A zombik elkapják JD-t, ami azért kell, hogy Alice vehesse át az irányító szerepét. Kaplan erre alkalmatlan, Raint pedig szétharapdálják a zombik, és hamarosan annak is örül, hogy él. A feladat ezután már adott: meg kell találni az ellenszert, hatástalanítani a Vörös Királynőt, és eltűnni a fenébe, mielőtt a zombik megesznek mindenkit. Ez persze korántsem olyan könnyű. Főleg, hogy a film ekkor kezd igazán játék hű lenni, mert elfogy a lőszer, megjelennek a veszett dobermannok, sőt elkezd a sötétben ügyködni a Gollam-módba kapcsoló emberi mutáns, aki kívül hordja az agyát, és jó hosszú nyelve van, ezért is hívják „Licker”-nek.

Alice ezután fegyvert szerez, majd egyre inkább kezd visszaemlékezni, ki is ő, és miért tud olyan mesterien lőni, meg küzdeni, így egy tucat dobermannt hidegre is tesz nagy hirtelen. Innentől kezdve a film meneküléssé és akciódús lövöldözéssé válik, és még a Vörös Királynővel való csevej, aki megadja a nagy magyarázatot, sem változtat ezen. Az MP5-ök kiürülnek, és felváltják őket a sima pisztolyok, a csapat pedig egyre szarabbul fest, és lassan mindenki megfertőződik valamilyen úton-módon, csak Alice nem. Az amnézia egyre kevésbé kínozza hőseinket, és lassan összeáll a teljes kép a flashbackekből. Megkockáztatom, Anderson egészen jól fedte el a valóságot az utolsó pillanatokig, de azért korántsem olyan ütős a felfedezés, mint amennyire kellene.

resident_evil_2002_720p_brrip_x264_yify_19-59-52.JPG

Az akciójelenetek szerintem kiemelkedően jók, egyenesen remek, hogy ekkor még mellőzték a kamerarángatást, vagy az agyatlan vágást. Hangok tekintetében beszarás, amit a film művel, leginkább a lövések, a gellert kapott golyók jól kivitelezettek, de összességében hihetetlenül jól sikerült az egész, és ez egy horrornál rendkívül fontos. A kamerabeállítások és -mozgások egészen formabontóak, Anderson szanaszét szűri a képet, a szivárvány összes árnyalatával. Technikai ötletekben nem szenvedünk hiányt, tessék csak megnézni azt a jelenetet, amikor Alice csak áll, és hirtelen megelevenedik körülötte a Kaptár régi élete. Nem vitték túlzásba a CGI-trükköket sem, és ezt minden rosszindulat nélkül mondom, mert megmaradtak az elviselhetőség szintjén. Ma már a zombik meglehetősen művinek hatnak, és a full-CGI-szörny is mehet a levesbe, de a trükkök, effektek hihetőek, pláne ha a költségvetést nézzük. Legjobban a zombi kutyák és a hollók sikerültek.

És, hogy mennyire jól meg lehet oldani a feszültséget lassú zombik garmadájával, arra is iskolapélda a film. Rengeteg film készült, amely a gyors zombikat preferálja, csak szerintem az már nem zombi, hanem valami más. Szerintem senkinek nem fog feltűnni, de rengeteg a zombi cameoszerep, mint például a Capcom elnökei – mind a japán, mind az amerikai kirendeltség –, és a film producerei is rommá lövetik magukat. Az Aliens-es dramaturgia egyébiránt a film végéig megmarad, az emberek fogynak, lesz egy árulónk is, sőt még a mission time-ot is mutatják, ugyanis összesen három óra áll rendelkezésre az akcióra, utána a Kaptár végképp bezárja kapuit. Kaplan látszólagos eltűnése, a királynő felemás segítsége és Rain macerás kivégzése mind erős hangulati tényező, és Andersonnak azért van humora is, mert az áruló nemcsak Cameronnál, hanem nála is nagyon csúnya halált hal.

Sajnos a film végi nagy leszámolásjelenetben – a vonat, amely a titkos bejárat és Raccoon City között közlekedik – átváltozik Rain is, ezáltal eldöntve, hogy ő már nem fog visszatérni a folytatásban. Milla mondata, „Legszívesebben lesmárolnálak!”, epic még akkor is, ha kicsit furcsán hangzik. Tény, a filmben a két nő lejátszik mindenki mást – ami mondjuk nem nehéz, tekintve az őket körbevevő színészek talentumát –, de nincs jobb annál, mint amikor nőket és fegyvereket egy film okosan adagol. Rodriguez halála nálam mégis rossz pont, nem értem, miért kellett vele is elbánni, és szörnnyé tenni. Mindezt úgy, hogy vagy kétszer úgy tűnik, mintha, aztán mégse, aztán mégis.

1907252-re1_4035.jpg

Végül Kaplant is felzabálják, és megfertőződik Matt is. Amikor pedig túlélőként ők ketten jutnak ki a Kaptárból, nagyságrendileg két másodperc alatt elfogják őket a Védernyő emberei. Ezután következik a két legjobb jelenet. Először a fehér szobás rész, ahogy a benarkózott Alice alig ruhában magához tér – valamit csináltak vele, vagy elkezdték, csak nem tudták befejezni –, kicsit hasonlít az ébredése Az ötödik elemben produkálthoz. Majd ezután kilépünk Raccoon Citybe.

Anderson ezáltal mintegy keretbe zárja a filmet. Egy ébredéssel érkezünk a történetbe, és egy ébredéssel zárjuk. Ismét látjuk a szemet, és ugyanaz a zene szól mindkétszer. Majd a legutolsó jelenet, ahogy Alice kibotorkál a városba, és egy teremtett lélek sincs a kihalt utcákon. Na, ez valami fantasztikus! Talál egy vadászpuskát, felhúzza, és a kamera meg csak nyit egyre jobban, és kibontakozik előttünk a pusztulásra ítélt város látképe. Egyszerre baljóslatú és ígéretes. A film vége éppen attól lesz jó, hogy nyitva hagyja a történetet és nem zárja le, ergo nem igazi vég... Alice bizony már nem az az ártatlan kislány, aki a film elején, ahogy azt majd a következő részben be is bizonyítja.

mv5bmtgxnzk1ndu1mf5bml5banbnxkftztcwnjm3ntc5nq_v1.jpg

A forgatásról 

A filmet – amely Roger Ebert all time gyűlölt filmlistáján előkelő helyen szerepelt, és amelyet James Cameron a legszebb bűnös élvezetnek nevezett – 33 millió dollárból forgatták, és 102 milliót fiatal, ami nyolc tizenöt éve bizony még elég volt arra, hogy rögvest nekilássanak a folytatásnak. A film egyébként a legnagyobb nyitási hétvégével kezdett, amit addig európai készítésű film magáénak mondhatott. Mára pedig a legsikeresebb videojáték franchise adaptáció a hat film után bezsákolt több mint egymilliárdos összbevételével. Érdekesség, hogy az eredeti Kaptár volt az egyetlen Resident-film, amelyet tavasszal (márciusban) mutattak be – kivéve nálunk, mert egészen augusztusig várnunk kellett rá –, az összes többit szeptemberben tűzték műsorra a mozik.

1999-ben a jogokkal rendelkező Sony és a Capcom elhatározták, hogy végre mozikba küldik az egyik legnépszerűbb játékukat. A rendezéssel és forgatókönyvírással eredetileg a nagy öreg horrorost, George A. Romerót bízták meg, aki 1998-tól promóciós videókat rendezett a Resident Evil 2-nek. Az ő forgatókönyve az első játékon alapult volna, és a végeredménynél sokkal inkább a horror sejtelmességére épített, semmint a lövöldözésre. A két főhős a játékokban is feltűnő Chris Redfield és Jill Valentine lett volna, akik a film alatt egymásba szeretnek. Mellettük feltűnt volna Ada Wong, Albert Wesker, Barry Burton és Rebecca Chambers is. A film vége az alapjátékban elérhető legjobb befejezés lett volna. Romero aztán szépen visszalépett, miután az egyik producernek, Bernd Eichingernek nem tetszett a szkript.

mv5bmtqzmtyxndiynl5bml5banbnxkftztcwmdizmtm5oa_v1.jpg

A Sony sokkal inkább egy háborús filmben gondolkodott kommandósokkal és rengeteg akcióval. A Capcom is úgy vélte a forgatókönyv alapján, hogy a végleges film senkinek nem tetszene: Romero túl sokat változtatott ahhoz, hogy a fanoknak tetsszen, és túl keveset ahhoz, hogy új rajongókat vonzzon be a film. Ezután egy évig kallódott a projekt, majd a rendezői székbe az ekkor 37 éves Anderson került, akire a Halálhajó után figyeltek fel. Anderson szinte mindent megváltoztatott Romero tervein, például kiszedte a fő karaktereket – ezen most lehet vitatkozni, hogy jó ötlet volt-e, avagy sem. Az öreg mesterre mindössze egyetlen utalás maradt, a film végén a The Dead Walk! főcím olvasható az újságban. Romero klasszikus zombifilmje, a Holtak napja elején szerepel egy újság hasonló címmel.

Anderson verziója mindenkinek tetszett, így 2000-ben bejelentették, hogy ő rendezi meg a filmeket. Ekkor dőlt el az is, hogy a film inkább alternatív vonalat képvisel majd a játékok mellett, és nem a játékok előzményét meséli el. Anderson azonban összebalhézott a stúdióval még a Halálhajó forgatásakor, ezért külföldi befektetőknél kényszerült kilincselni. Végül a német Constantin Film és a brit UK New Legacy dobták össze a forgatásra elegendő összeget. Így egy igazi multinacionális produkció alakult ki angol és német producerekkel, ukrán–amerikai és mexikói színészekkel. Anderson a főszereplőknek házi feladatul adta, hogy játsszák ki az első Resident Evilt, hogy átérezzék, miről is lesz szó a filmben. És nagyban neki köszönhető a film R besorolása is, mert a producerek mindenáron PG-13-ban reménykedtek. A rendező ragaszkodott ahhoz, hogy egy olyan film, ahol 88-an halnak meg, szigorúbb besorolást kapjon.

Mindezek dacára a filmet leginkább azért támadják, mert a rajongók szerint alig van köze a játékokhoz, csakhogy egy példát mondjak az ismert karakterek közül egyik se tűnik fel a filmben. Andersonék néhány utalást azért elhelyeztek a filmben, ahogy azt már írtam fentebb. De ilyen amikor Alice kinyitja a szemét, és nagytotálban mutatják. A hullák gyakran eltűnnek, és erre több helyütt is felhívják a figyelmet – például a lézeres folyosón –, ez azért van, mert a játékban is eltűntek egy idő után, hogy ne falják feleslegesen a memóriát. A film végi menekülés is hasonló ahhoz, amikor a játék végén öt perc áll rendelkezésre a végső csatában, csak itt nyolc percet mutat Rain órája. A filmben használt kameraszögek és az operatőri munka nagyban hűséges maradt a játékban is láthatóhoz, ez főleg Alice két ébredésekor vehető észre. A rendőrautó, amelyből Alice a film végén előveszi a puskát, a játékban szereplő S.T.A.R.S. elit csapaté – látható a motorháztetőn a jelük, és egy olvashatatlan cikk is szól róluk a már említett újságban.

A végső verzió sokkal több hasonlóságot mutat Lewis Carroll két klasszikusával: Aliz CsodaországbanAliz Tükörországban. A főhősnőt Aliznak hívják – a stáblistáig nem derül ki a neve, senki sem szólítja így –, akinek ellensége a Vörös Királynő. Ugyan a „Le a fejét!” felkiáltás nem hangzik el, de egyrészt a lézerrel levágja a Medikus fejét, valamint a film végén rá akarja venni Alice-t, hogy ölje meg Raint, mert ő fertőzött és ekkor Alice egy tűzoltó fejszét használ. A T-vírust először egy fehér nyuszin tesztelik.

795_14_screenshot.png

A film elején, amikor behatolnak a Kaptárba, a titkos lejáratot egy tükrös ajtó rejti, amelyen át kell haladniuk, majd a vonat segítségével egyre mélyebbre kerülnek a föld mélyébe fúrt „üreg”-ben. Kaplan folyton az időre hivatkozik, ahogy a fehér nyúl is. Matt pedig pontosan úgy szemléli a többieket a ládákon ücsörögve, ahogy a hernyó, amikor először támadnak a zombik. Amikor Alice magához tér, egy kockaköves padlót látunk, ami egy nagy sakktábla is lehetne. És ha mindez nem lenne elég, Anderson betetetett egy Aliz-papírnehezéket is. Eredetileg szerepelt volna egy Fehér Királynő is, aki titokban segítette volna a csapatot a Kaptárban, ami megmagyarázta volna, a Vörös Királynő miért nem tudja őket rögtön megsemmisíteni.

A forgatás 2001. március ötödikén kezdődött meg, és gyorsan zajlott, mivel a legtöbb helyszínhez nem kellett díszletet építeni, csupán kibérelték és kicsit átrendezték az akkor épülő berlini metróállomást. A stáb legnehezebb dolga a kutyás jelenetekkel adódott, mert mire jött volna a felvétel, lenyalták egymásról a művért. A filmben meglepően kevés számítógépes effektust használtak, szinte mindent megépítettek, sminkeltek és maketteket használtak. Az agyas főszörnyből két modellt is készítettek, egy teljesen mozgathatót a közeli felvételekhez, és egy másikat a távoliakhoz. Amikor az őrmester darabokra hullik, elkészítették és felkockázták a mását, ahogy Matt karja mutálódni kezd, ott is csak a végén használtak CGI-t. A legtöbb zombit táncosok alakították, akikeken rengeteg smink volt, mert Anderson úgy vélte, a zombik hektikus, és kiszámíthatatlan mozgását sokkal jobban vissza tudják adni, és ezáltal félelmetesebb lesz a megjelenésük. Náluk is csupán pár esetben használtak CGI-t.

resident-evil-licker-creature.jpg

Az eredeti cím Resident Evil – Ground Zero lett volna, de a World Trade Center elleni támadás után ezt megváltoztatták. Anderson szerette volna, ha a film végén a jól ismert jogi feliratot kicserélik „living or undead”-re, de a producerek ebbe nem mentek bele, mert féltek a következményektől. Cserébe elrejtettek egy easter egget, Rain egyik mondatát – „When we get out of here... I think I'm gonna get laid." (Ha kijutunk innen, dugni akarok.) – megismétlik a stáblista utolsó percében. Talán nem mondok vele újat, de a film alatt Jovovich és Anderson annyira összemelegedtek, hogy a következő évben el is jegyezték egymást, majd évekkel később összeházasodtak.

A zenéről még nem nyilatkoztam, és ennek is megvan a miértje, mert ezúttal sajnos nem tudok pozitívat mondani. A nyitójelenetben hallható szösszenettől eltekintve, csupa kretén zenét sikerült beválogatni, élén a kicsontozott Marilyn Mansonnal, de van itt Slipknot, Rammstein, csupa olyan banda, amelyet jobb öt km-es távolságból hallgatni. A film score-ja egy fokkal jobb, ezt Clint Mansell és Marco Beltrami szerezte. Ezek beleolvadnak a képi világba, pumpálják az adrenalint, ahol kell, és ezzel végtére is Anderson elérte a célját, hogy egy feszült környezetet teremtsen elektronikus zenék által, mint anno John Carpenter a filmjeiben.

1-comic-collection-resident-evil-r1-cover-dvd-free.jpg

A DVD-kiadásról

Rendkívül fapados és mostoha kiadást kapott a film. Extra szinte semmi nincs a korongon. Összesen négyszer adták ki, vagyis lett volna lehetőség valamit villantani. Kezdjük a külsővel. Szerintem nagyon szuper a borító, Jovovich és Rodriguez szerepel a képen. Ha valakit érdekel, Milla egy Heckler & Koch gyártmányú, G–36 C típusú gránátvetős gyalogsági fegyvert szorongat, amihez a filmben egyszer sem ér hozzá. Ötletes a hátsó borítón szereplő, parancsformába szedett fülszöveg is. De a belső borítót lespórolták. A korong szitázása szép, a mozgó menü alatt a legjobb zene szól a filmből. A magyar kiadások tipográfiájánál az is tetszik, ahogy leutánozták az eredeti betűtípust, az viszont teljesen érthetetlen, ahogy az egyiknél nagybetűvel írják, a másiknál kisbetűvel. Igazi képvadászatot lehetne kiírni ha egymás mellé teszünk két borítót, ki mennyi eltérést talál.

A későbbi kiadásokon a DVD már kapott belső borítót is, ami rendkívül ízléses: az egészen a vörös szín dominál, és szokás szerint a fejezetcímeket sorolják fel. Az viszont nem szép, hogy mind a borítón, mind pedig korongon az idő múltával Jovovich egyre hangsúlyosabb lett, Rodriguezt meg szinte eldugták a háta mögé. Az első kiadáson még majdhogynem egyenrangú feleknek látszódtak, azóta Rodriguez észrevehetően megy össze, és tolják hátra, amíg szinte csak a karja, meg a feje látszik ki. Pláne ha tudjuk, hogy ez az egyetlen film, amelynek a plakátján Milla még megtűrt valakit maga mellett. A másik, amit nem értek, a gránátvetővel való szarakodás. A legtöbb kiadáson Milla merőlegesen fogja a fegyvert a törzséhez viszonyítva, nyilván ez volt az eredeti koncepció. Aztán, hogy menőbbnek tűnjön, az egyéb kiadásokon 45 fokos szögben tartja, amit viszont nem fotóztak le, hanem összevágták, itt lent is lehet látni, hogy teljesen természetellenesen tartja. Hol van ennek a nőnek a könyöke? Sokkal fentebb kellene a fegyver csövének is lennie.

resident_evil-front.jpg

A kép minősége tiszta, a képarány 16:9-es, de az első kiadásnál még csonkolt 1.78:1-es volt majd ezt javították a szokásos 1.85:1-re. És most figyelni! A hangok eredeti és magyar 5.1, valamint magyar DTS! Ez valami olyan falrengető, hogy nálam a mai napig ez a tesztlemez, amikor be akarom állítani a házimozi hangfalait. Az a rész, amikor a zombik támadásba lendülnek, szétszedi a házat. Ezt képesek voltak a kedves forgalmazók jól leszedni a másik kiadásról, hogy egy ótvar cseh 2.0-át tegyenek rá, majd a harmadik kiadásra ismételten feltették. A szinkron tűrhető, Détár Enikő szerintem nagyon jól illik Jovovich karakteréhez, és a többiek is odateszik a magukét, Rékasi Károly, és Viczián Ottó különösen jó. A fordítással viszont akadnak gondok, olykor egész mondatok maradnak le, néha pedig durván félrefordítanak ezt-azt, és ezt bizony egyik kiadáson sem sikerült javítani.

Extrák terén nem vagyunk eleresztve, kapunk két darab 4-8 perces rövidfilmet a forgatásról, néhány gügye interjút, amiben többet mondják a Nem-Holt szót, mint az egész filmben, egy trailert, meg a szokásos ajánlókat az egykor szebb napokat megélt SPI-tól. Mindezt magyar szinkronnal, ami meglehetősen ritka az extrák esetében, és ez már mutatja, hogy ezek olyan kisfilmek, amilyeneket a filmek előtt vetítettek anno a tévék este tizenegy és éjfél között. Vagyis semmitmondóak. Ezen kívül se audiokommentár, se werkfilm, se alternatív befejezés, nada. Pedig lett volna lehetőség, hiszen 2004 és 2007 után egybe lehetett volna csomagolni a többi filmmel. Talán majd most. Én nagyon reménykedek, mert megérdemelne valami felturbózott kiadást.

Na most ezt a verziót később újra kiadták, és minden megegyezik a kettő kapcsolatában, leszámítva a már említett cseh szinkront, és a magyar DTS fájó hiányát. Az egyetlen pozitívum, hogy míg az első verziónál nem lehetett közvetlenül váltani a hangsávok között, az itt már zökkenőmentesen működik. Az ajánlók persze időközben változtak, valamint lekerült a Rotel digitális technikai blablája. Angol feliratot még mindig nem, de csehet és szlovákot már találhatunk a lemezen. A külföldi kiadáson található Jovovich-Anderson-Rodriguez kommentár egyik kiadásra se került rá, és nem láthatjuk a vér gagyi alternatív befejezést sem, amikor Alice berombol a Védernyőhöz, hogy kiszabadítsa Matt barátját. Egyébként még jó, hogy nem került be ez a jelenet a végső verzióba, mert akkora Mátrix lopás mint a ház, Alice Trinitynek öltözve eljut a ma már klasszikusnak számító Lobby-fight scene-hez, a fémdetektoros ajtóknál kérdezik a biztonsági őrök mi járatban van, majd előkapja a gránátvetőt... és vágás!

max1122657711-frontback-cover.jpg

2006-ban – amikor azt hitték, két rész után leállnak – napvilágot látott egy „díszkiadás”, amely nyugodtan pályázhatna a világ leghülyébb digipackjére, mind formailag, mind tartalmilag. Egy gusztustalan lila kartondobozt kapott, ami kihajtogatható, meg minden, de még ez is olyan rossz, hogy az évek alatt szépen elvesztette a tartását. A borítóra??? egy igen idióta jelenetet tettek rá, amikor Jovovich a tartályban gubbaszt, mint valami arctámadó. Ez egyébként a második részből származik, de a főszereplők neve az elsőből. Alatta a cím, ami alatt a „különleges kiadás” felirat virít. Hát tényleg az, aki ráírta, annak különlegesen vágnám az arcába. A különleges kiadásra semmiféle specifikációt nem írtak sem kívülre, sem belülre, sem egy önálló papírlapra, nyilván nem merték égetni magukat.

Mai napig látom a boltok polcain, eléggé horror áron. Ez egyébként összesen az első két filmet tartalmazza, mégpedig úgy, hogy fogták a korongokat, és szépen beletették a digipackba, nem ám csináltak volna egy szép egységes szitát, áááá, miért is!? Annyi egyediséget kapott, hogy egy sorszámozott filmkocka található benne az egyik kópiából. Ezt egy időben erőltették, de aztán elég hamar leálltak vele, mert nem volt rá vevő a nép. Magam részéről is sokkal jobban díjaztam volna egy extra korongot, teletömve mindenféle kulisszatitokkal. De sebaj, szerintem a Kaptár tipikusan az a sorozat, ahol az egyes részek sokkal szebb „fapados” kiadásokat kaptak, én nagyon szeretem nézegetni őket egymás mellett a polcon.

Egy azonban bizonyos. Ez a film egyáltalán nem érdemli meg azt a gyűlöletet, amit sok helyről kap, mert lehet nem egy jó játékadaptáció, de filmként igenis működik – ez speciel nem mondható el az Assassin's Creedről. Van benne klausztrofóbia, van benne időzítés, amikor beindul az akció az csodálatos, tele van emlékezetes és szó szerint memóriába égő jelenetekkel, és gyönyörű csajokat vonultat fel. Az is a számlájára írható, hogy ez a film indította el az újkori videojáték-adaptációk hullámát. Ha a Resident Evil megbukott volna, nem készül el a Doom, a Max Payne, a Silent Hill de a Hitman sem. Annak a kérdésnek az eldöntését, hogy ez most jó, avagy rossz, már rátok bízom. Mára ennyit tudtam összeszedni, találkozunk hamarosan (?) a második rész ismertetőjében.

Amennyiben tetszett az ismertető, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Játékból filmet 1. - Hitman

Játékból filmet 2. - Tomb Raider

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Knuth úr 2017.02.18. 17:52:17

Gyerekként durva, hatásos film volt, meg elég truváj. Azonban jobb lett volna, ha bukik, és nem indít el semmiféle játékból filmet trendet így utólag. Szép kis nosztalgia olvasni a cikket, de nem tudom megéri-e maga a film meg az egész sorozat a belefektetett munkát :( Persze ezt nem az én dolgom eldönteni, olvasom tovább! :)

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.02.18. 22:14:49

Arra jól emlékszem, hogy a film elején az ébredés után a meztelen csajt sikerült alulról is filmezni?

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.02.18. 22:15:38

@Uzuz: szerintem megéri, mert Te pl. már elolvastad

Knuth úr 2017.02.18. 22:49:24

@scal: Jogos, végül is jó emlékeket hozott fel, szóval kösz! :)

scavengario 2017.02.20. 12:15:22

Rövid megállapításaim:
1. Szerintem teljesen jó lett a film, annak ellenére, hogy nincs igazán köze az eredeti játékhoz.
2. A további részek már felesleges erőlködések lettek.
3. Millát és bimbóit szeretjük.
4. Az új (7-es rész) játék nagyon jó lett, aki szerette a régit, tegyen egy próbát!
süti beállítások módosítása