"azért nyit fel sírokat, hogy lányokat találjon, akikbe beleszeret?"

A '30-as évek legendás szörny- illetve horrorfilmjeiből még csak ezt az egyet nem láttam, de most sikerült ezt is megnéznem. Talán ez sikerül a leggyengébbre az összes közül. A főcím alá berakták a Hattyúk tavát, ami szenzációs volt a Dracula elején, de nagyon nem illett ide. A főszereplő múmiát Imhotepet, pedig Frankenstein szörnyének híres megformálója Boris Karloff alakította. Határozottan jobban is állt neki az a szerep, meg az is, hogy nem kellett megszólalnia. Inkább vicces az alakítása, semmint félelmetes, ami nem csupán az azóta eltelt 80 évnek, és a jóval magasabb ingerküszöbünknek köszönhető, ugyanis a régi Frankenstein, illetve Dracula filmekben még a mai napig érezhető egyfajta kellemes borzongás, ha valódi félelem nem is. A főhősnőt alakító hölgy pedig egyáltalán nem szép, és a szerep sem áll jól neki. A többi szereplő pedig annyira semmilyen, hogy egy óra múlva el is felejti őket örökre az ember. A legjobban pedig az zavart, hogy ebbe a szalondrámába amit készítettek, egyáltalán nem illett bele az afrikai-egyiptomi téma, és egzotikum. 

Az egyetlen jó jelenetnek azt találtam, amiben Imhotep elmeséli a sztoriját. Bár az egyetlen kameramozgásnál hihetetlenül remegett a kép, de ezt leszámítva rendben volt. Megpróbálták átformálni a sztorit egy nagyon romantikus rémfilmmé, ahol együtt tudunk érezni még a szörnnyel is. Ezen kívül pedig természetesen van némi bája a Múmiának, ami a régi hollywoodi stúdiófilmek sajátja, és elég rövid is a játékidő ahhoz, hogy ne váljon unalmassá. Azonban színvonal tekintetében elmarad a kor hasonló alkotásaitól