Jane Fonda szerintem a legeslegdögösebb komika volt az egész világon. Élvezet nézni ezt a filmet az elejétől a végéig, pedig nem is mutogatja magát annyit, mint a Barbarellában. Azzal ellentétben ráadásul itt nem Jane Fonda az egyetlen pozitív tényező. Lee Marvin kettős szerepe legalább ennyire humoros, pláne a végső párbaj, na meg az utolsó csavar, amelyben az alkoholista Lee elmagyarázza kettejük ősi viszályát. A két gitározó vadnyugati balladát éneklő "narrátorért", akik egyfajta görög kórusként működnek, értük teljesen odáig voltam. Önironikus és nagyon jó ötlet. Közben az egész egyfajta westernparódia, ahol szerencsére nem a feminizmusnak köszönhetően van egy bájos és talpraesett főhősnőnk, hanem pont a vígjátéki jelleg miatt. Ezt a bosszújelenet is kiválóan igazolja, melyben Jane Fonda prostituáltként kerül a gonosz ember közelébe. A vadnyugat halálát is érezzük természetesen, ez is a paródia része, valószínűleg az akkori hollywoodiak is érezték, hogy közeleg a westernfilm korának vége. Szóval egy abszolút szórakoztató darab a mai napig, bár nem ártott volna egy kicsivel több humor, meg egy picit gyorsabb tempó, akkor már igazán elégedetten dőlhetnénk hátra, de így sem bánjuk meg, ha megnézzük.