"Végül mind ribancok leszünk."

Nézzük csak, mi kell egy jó trashfilmbe: jó csajok, pisztolyok, meg vér. Ezt azt hiszem mind ki is pipálhatjuk. A Bitch Slap persze ennél jóval tovább megy, de legalább érzi magán, hogy egy kisköltségvetésű szemét (lásd a zseniális főcím, mely korábbi girl power filmekből van összeollózva), így nem is próbál meg egy percig sem jobbnak tűnni. A történet hatalmas baromság, olyan elképesztően szar csavarokkal, hogy azt már tanítani lehetne. Tulajdonképpen három erőszakos bombázó van a sivatagban. Ha pedig néha van 1-2 flashback, akkor többnyire a világ leggagyibb cgi hátterein szörnyülködhetünk. Továbbá feleslegesen hosszú a film is, 100 perces, pedig ezt bőven el lehetett volna mesélni 80 percben is. Az erőltetett csavaroknak, illetve a sokszoros és túlnyújtott csajbunyóknak hála dagadt ilyen hosszúra a Bitch Slap. Dehát kár is lenne tagadni, hogy mennyire élvezhető: a három bombázó egy másodperc kétséget sem hagy nekünk afelől, hogy színészi tehetségük, vagy a dekoltázsuk miatt kapták-e meg a szerepet. A rendező ráadásul igyekszik adottásgaikat annyira kihangsúlyozni, amennyire azt lehetséges, először csak néhány közelivel, majd jön egy egymást vízzel öntögetős jelenet, kapunk természetesen leszbikus nyalogatásokat is, na meg girlfightot, minden mennyiségben, miközben a cicucok hihetetlen gagyi párbeszédeket mondanak, ami jelentősen növeli a viccfaktort. A Bitch Slap az annyira szar, hogy az már jó kategória elképesztő darabja, amely igazi bűnös élvezetet nyújthat az erre fogékonyak számára.