A Hatodik érzék egy másik hatalmas hiányosság, amit mindenki látott, csak én nem. Viszont erre jó okom volt, hogy eddig nem néztem meg, ugyanis nekem elárulták előre a film nagy csattanóját, így meg azért tudtam, hogy már nem lesz 100%-os a műélvezet.

És valóban ilyen szemmel végignézve a filmet, egyből feltűntek a kis apróságok, amelyek elvezetnek a végső, nagy megoldáshoz. Az a hatalmas meglepetés teljesen hiányzott, bármilyen remekül is készítették el azt a jelenetet. Viszont egy dologban tévedtem. A Hatodik érzék még így is parádés filmnek számít. Egy olyan újszerű műfajkeveredés, amelynek minden eleme tökéletesen működik. Pedig biztos nem akarnám megnézni ezt a filmet, úgy alapból: Bruce Willis meg a szellemek? Ugyan már... Pedig nem akármilyen a végeredmény. Bruce Willis talán élete alakítását nyújtja, sokkal jobb mint a 12 majomban, vagy a Ponyvaregényben. Alakítása visszafogott, de ha kell, nagyon meggyőző drámai erővel bír, és eddigi munkáihoz képest teljesen szokatlan a karakter. Nagyon bírom Bruce Willist, de nem gondoltam volna, hogy ennyi potenciál rejlik benne. A gyerekszereplő Haley Joel Osment pedig - talán még meglepőbb módon - simán felnő sztárkollégája kiváló teljesítményéhez, kettejüktől működik igazán a Hatodik érzék. Mindkét szerep nagyon összetett és bonyolult, de a színészekről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. Kár, hogy Haley Joel Osmentből végül nem lett semmi, és már évek óta videojátékok és rajzfilmsorozatok szinkronjaival tengeti mindennapjait. E filmben bizonyított tehetsége alapján jóval többet érdemelne.

Ez eddig nagyon rendben, de mi van a szellemekkel? A misztikus filmeket alapból nem szeretem, a szellemek meg általában különösen gagyik, asztalrezegtetésre és harmatgyenge sokkeffektusokra támaszkodnak. Hát ezúttal nem. A szellemes jelenetek olyan félelmetesek, hogy legszívesebben kirohantam volna a szobából. Ha mertem volna...

Amire pedig abszolút nem számítottam, hogy egy ennyire erős drámai vonulata is lesz a filmnek. A kisfiúnak és a férfinak egyaránt megvan a maga mélységesen átérezhető és torokszorító drámája, amely élteti a filmet, és a viszonylag lassú tempó ellenére végig fent tartja a figyelmet.

A Hatodik érzék nagyszerű film, ha nagyon kötözködni akarnék, megemlíteném, hogy a zenei aláfestés elég gyenge volt. Meg az is tény, hogy a rendező úr később nemhogy megismételni nem tudta ennek a filmjének a színvonalát, de olyan vérciki szarokat rendezett, mint például a közel nézhetetlen Jelek, vagy a szánalmasan nevetséges Esemény.