Újabb Fábri filmet vezsek górcső alá, ami nem is csoda, hisz talán minden idők legnagyobb magyar rendezőjéről van szó, gyakorlatilag az ő szintjéhez itthon senkinek sem sikerült felnőnie.

A Hannibál tanár úr egy teljesen jó, a mai napig nézhető alkotás, jópár emlékezetes momentummal. Ilyen rögtön a főszereplő, a gyáva kisember neve, amit már a cselekmény alatt köznévvé tettek, és ami természetesen átkerült a magyar szóhasználatba is. És ennek a kisembernek a hullámfürdője csodaszépen és végtelenül egyértelműen szimbolizálja a magyarság sorsát a XX. században, szerintem egyértelműen ez volt a film legemlékezetesebb jelenete, mindamellett antihősünk viszonya a politikussal, szintén egy kiváló metafora. Megjelennek vígjátéki elemek is a történetben, de a végére egy nagyon erős drámává alakul át a történet, a befejezés nem is igazán lehetne ennél keményebb. Remek beállításokat is láthatunk, például Nyúl Bélát tök egyedül a kép közepén, de sajnos néha úgy éreztem Fábri kissé funkciótlanul trükköz a filmben. Ilyen jelenet az álom Hannibállal (ami szerintem teljesen elhagyható lett volna), ahol áttűnéssel vannak jelen a szereplők, és ilyen trükközés a tanár úr részegségének megjelenítése is. Az Édes Annában nagyon komoly szerepet kaptak a hasonló jelenetek, Az ötödik pecsétben szintén megvolt a maguk helye, de itt egyáltalán nem éreztem indokoltnak. További problémám a filmmel, hogy ebben a történetben (csakúgy, mint az Isten hozta, őrnagy úr!-ban) nincs másfél órányi potenciál. Ezért úgy próbálták a időt kitölteni, hogy kapunk néhány felesleges mellékszereplőt.

Szerintem kár volt ezekért a hibákért, mert eléggé humoros, eléggé drámai a Hannibál tanár úr, ráadásul komoly mondanivalója is van, kiváló színészi alakításokkal (Szabó Ernő a címszerepben). Persze a régi magyar filmek kedvelői így is remekműnek tartják, de szerintem szimplán szomorú, hogy itthon ha már valami színvonalasabb, az egyértelműen remekmű is.