Az 1981-ben készült Üvöltés felett nagyon eljárt már az idő. Épp ezért lehetnék vele elnézőbb is, de egyszerűen nem tudok. A szereplők közül senki sem adott rá okot, hogy megkedveljem, vagy együtt érezzek vele. A '80-as évek feeling persze megvan, de nem olyan erős dózisban, hogy szórakoztató is legyen. Az ember ösztönös-tudatos énjének különbségéről pedig nem csak némi konyhafilozofálgatás telik, az 1931-es Dr. Jekyll és Mr. Hyde ennél sokkal érdekesebb volt. Pár jelenetben érezhetően próbálták növelni a feszültséget, meg félelmetesnek akartak látszani, ma már ez abszolút nem működik. A farkasemberes jelenetekről elhiszem, hogy annak idején látványosnak számítottak, de a varázs azóta teljesen elmúlt. A jelmezek engem inkább a Tini nindzsa teknőc film splinterére emlékeztettek, de ott kifejezetten vicces volt, itt nem annak szánták. Az átváltozásos jelenet tényleg nem lenne rossz alapvetően, csak épp olyan sokáig tart, hogy az ember teljesen elunja magát a végére. A történet fináléja is rém gyenge, ellenben a slusszpoén kifejezetten ütős, de emiatt ma már nem éri meg megnézni az Üvöltést.