A Lángoló börtön több szempontból is csalódást okozhat a nézőinek, ugyanis szó sincs semmilyen lángoló börtönről, a stáblistáig hiába várhatjuk, hogy felgyulladjon a börtön. Sőt, a víz inkább játszik meghatározó szerepet, mint a tűz. Valószínűleg nem volt elég nagy a költségvetés ahhoz, hogy ténylegesen kigyulladjon az épület. Másrészt talán ez az egyetlen börtönfilm amelyben nem csak, hogy nem kísérlik meg a szökést, de egyáltalán egy árva szót nem fecsérelnek ilyesmire. Harmadrészt a Lángoló börtön látszólag egyáltalán nem tartozik bele a heroic bloodshed műfajába; nincsenek látványos lövöldözések, nem ömlik literszámra a vér, helyette kapunk egy realista megvalósítású börtöndrámát, naturalista, test-test elleni tömegbunyókkal, és kézikamerás felvételekkel. Azonban, ha egy kicsit a felszín mögé látunk, egyből észrevehetjük a hősies vérontás tipikus vonásait; a negatív figurák itt is hasonlóan jellemtelenek, mindig épp úgy hazudnak, ahogy pillanatnyi érdekük megkívánja. Bár mindenki bűnöző, mégis ez választja el őket igazán egymástól. A fő értéket ebben a filmben is - a hollywoodiakkal ellentétben - inkább a barátság, semmint a szerelem jelenti (ami egyébként kifejezetten szerencsés egy börtönfilm esetében), mindezt pedig nagyon szentimentális jelenetekkel, illetve néhol elég melankolikus hangulatban mutatják be.
Chow Yun Fat kiemelkedően jó alakítást nyújt a Lángoló börtönben. Kezdetben azt hihetjük, nem is ő a főszereplő, de aztán hirtelen megjelenik teátrális, komikus figuraként, és innentől kezdve teljesen uralja a filmet, már a legelső jelenetében kisebb lázadást provokál a kórházban. Ebből következik, hogy magát a karaktert is ügyesen írták meg, és Chow Yun Fat remekül lavírozik a komikus és a nagyon drámai jelenetek között. Ezzel engem leginkább a fiatal Belmondóra emlékeztetett, pláne a film végén, amikor már teljesen megőrül a figura, és Chow Yun Fat ezt is tökéletesen hozza. Aki egyszer látta a fülharapásos jelenetet, annak ez ezerszázalékosan örökre beleég a memóriájába. A finálé 10 perces bunyója is kellően izgalmas, kegyetlen, kilátástalan és élethű egészen a végső szürreális őrületig.
A Lángoló börtön bár elég nyomasztó film, Ringo Lam későbbi alkotásaihoz képest kifejezetten pozitívnak tűnik. Viszont egyáltalán nem egy kiemelkedő darab se a történetet, se a konfliktusokat tekintve, leginkább Chow Yun Fat miatt érdemes megnézni.
A Lángoló börtön és folytatása hazánkban is megjelent dvd-n, a Best Hollywood készített hozzá egy korrekt szinkront, illetve az rtl-en és a film+on néha nagyritkán elcsíphetik a hongkongi filmek rajongói. 
