Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Régi Oscar díjasok IV.

2012. február 24. - Santino89

Hogy ne csak amerikai filmekről legyen szó, körülnéztem a Legjobb külföldi film kategóriában is, ahol természetesen bőven lehetett gyöngyszemeket találni. Úgyhogy az alábbiakban következzen egy szovjet, egy magyar, egy spanyol, és végül egy dán film, amiből már könnyedén kitalálhatjátok, mikről is lesz szó.

 

Derszu Uzaladerszu uzala.JPG

Akira Kuroszavának ez már a második olyan filmje volt, amely díjat nyert a legjobb külföldi film kategóriában, A vihar kapujában című örökbecsű, valóban filmtörténeti klasszikusért tökéletesen megérdemelte, a Derszu Uzalaért pedig szintúgy, ugyanis egy újabb remekművel van dolgunk. Viszont a teljesen eltérő környezet miatt (a filmnek semmi köze Japánhoz, vagy a japán kultúrához) eléggé kilóg az életművéből. Maga az alkotás kellemes tempóban hömpölyög előre, remek képekkel meséli el a történetet, amely az ember és a természet viszonyát helyezi középpontba. Sokat elmond az ember kisszerűségéről a világban, de arról is, ahogy az ember képes legyőzni ezeket az akadályokat, ugyanakkor az emberségességről is szó esik. Az egyik főszereplő narrációján keresztül ismerhetjük meg a sztorit, amely néha kicsit feleslegesen szájbarágós, hiszen a képek is teljesen érthetően közvetítik számunkra a mondanivalót, de mégis van annyira hangulatos, hogy mindezt nem tudom hibaként felróni. Mégis a film legnagyobb erénye maga a címszereplő, Derszu Uzala, aki a filmvászon egyik legszerethetőbb karaktere. Minden egyes megnyilvánulása mélyen emberi, és ő az, aki igazán naggyá, emlékezetessé teszi a mozit. Egyéni világlátása, tapasztalata, félelmei, és másokhoz való hozzáállása az, amely elvarázsol minket a tajga világában.

 

Mephistomephisto3.jpg

Mint a régi magyar filmek nagy kedvelőjének, már igencsak ideje volt végre megnézni az egyetlen magyar mozit, amely nyert a Legjobb külföldi film kategóriában. Mai szemmel nézve egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a Mephisto témájának és a rendező életútjának hasonlóságát, annyira átüt az egész élményen. Főhősünk, a mindenkinek megfelelni vágyó, kissé jellemgyenge színész nem kőkemény elhatározások, hanem apró kompromisszumok, és a siker utáni olthatatlan vágy miatt válik a rendszer szolgájává, miközben csak áltatja magát. A történet is hasonlóan aprólékosan felépített, nyilvánvaló, hogy Szabó István miért érezte ezeket a részleteket ennyire fontosnak, de szerencsére mégsem válik a Mephisto se vontatottá, sem pedig unalmassá, de tény, hogy el lehetett volna mesélni rövidebben is ezt a témát, ha a rendezőnek nem ennyire szívügye. A színészi alakítások amúgy kiválóak, Klaus-Maria Brandauer jutalomjátéka a film, de Cserhalmi György rövidke mellékszerepe is rendkívül emlékezetes. Tulajdonképpen a régi magyar filmek között is kimagasló színvonalú a Mephisto, minden magyar embernek ajánlom a figyelmébe, ugyanis rengeteget elmond az elnyomó hatalom gépezetéről.

 

Mindent anyámróltodo sobre mi madre.png

Pedro Almodóvar-nak eddig egyetlen filmjét láttam csak, a Beszélj hozzá!-t, ami szép volt, meg érdekes, de annyira nem tudott lenyűgözni, mint amekkora a rendező hírneve, így kissé félve álltam neki ennek a mozinak is, viszont ebben nem kellett csalódnom. A film különleges hangulata egy pillanat alatt megkapott, és bár nagyon távol áll tőlem az a világ, amelyben a történet játszódik, mégis sikerült megérintenie, hála az igazán drámai szituációknak és a forgatókönyv humorának. A színészek, színésznők is kiválóan játszanak, sikerül bensőségesebbé tenniük ezt a tőlünk igencsak távol álló világot. Mégsem tudnám bárkinek nyugodt szívvel ajánlani, már csak azért sem, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy az AIDS-es, transzvesztita prostituáltak miliője a készítők minden igyekezete ellenére sem kerül közelebb hozzájuk. Pedig, ahogy a filmből is megtudhatjuk „annál inkább vagy valódi önmagad, minél közelebb vagy ahhoz, aminek álmodtad magad”.

 

Egy jobb világegy jobb világ.jpg

Az eredeti dán cím, a Haevnan, ami bosszút jelent, talán jobban körülírja a film lényegét, de tény, hogy túl semmitmondó ahhoz, hogy az ember odafigyeljen rá. A dán filmgyártásra ellenben nagyon komolyan oda kell figyelni, ugyanis az utóbbi időben Európában sajnálatosan ritka módon, egyedül ők képviselik már a megbízhatóan minőségi filmgyártást. Az Egy jobb világ azonban nem a legjobb dán film, annak ellenére, hogy éppen ez nyerte meg az Oscar-t, de az kétségtelen, hogy az amerikaiak számára talán a legkönnyebben fogyasztható. Ezúttal nincsenek tele a történetek sötét, perverz titkokkal, vagy politikailag inkorrekt humorral, helyette láthatunk sok érzelmet, meg happy endet, meg tanulságot, de csak olyan ízlésesen, ahogy a dánok szokták, mellőzve mindenfajta giccset. A fényképezés nagyon szép, az afrikai tájak szinte életre kelnek, a színészek szokás szerint remekelnek, de még közülük is kiemelkedik a 9 éves Christiant alakító srác, aki a legjobb gyerekszínészi alakítást nyújtja az elképesztően dühös, erőszakos, bosszúra éhes kisfiú szerepében. A történet végén pedig jó dán filmhez méltóan eljön a megváltás, a katarzis, ami azonban ezúttal azért nem annyira erős, mint a rendezőnő, Susanne Bier korábbi filmjében, a Testvéred feleségét..-ben. Mindenesetre az újkori dán filmgyártással feltétlenül érdemes megismerkedni, és kezdésként az Egy jobb világnál keresve sem találhatnátok jobbat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása